Hidrológiai Közlöny 1987 (67. évfolyam)
4. szám - Présing Mátyás: Atrazin és réz hatása a Daphnia magna (Straus) túlélésére és szaporodására
214 hidrológiai! közlöny 1987. 67. évfolyam, 2—3. szam Atrazin és réz hatása a Daphnia magna (Straus) túlélésére és szaporodására Présing Mátyás MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany Kivonat Szerző két növónyvódőszer hatóanyag (atrazin és réz) elsősorban együttes hatását tanulmányozta a Daphnia magna túlélésére akut kísérletekben ós a kísérleti állatok szaporodására 3 nemzedéken át folytatott vizsgálatokban. Megállapította, hogy 120 órás expozíciónál az atrazin (10 mg -1 _ 1 koncentrációban) ós a réz (0,04 mg 1 koncentrációban) együttes hatása az állatok pusztulására additív. Többnemzedékes kísérletekben az atrazin (0,2 mg •]"') és a réz (0 01 mg-1 _ 1) együttes toxicitása az expozíciós idővel fokozódott ós a 3. nemzedék szaporodási adatai alapján egymás hatását erősítő, szinergista jellegű volt. Kulcsszavak: együttes hatás, peszticidek, Daphnia magna (Straus), túlélés, szaporodás 1. Bevezetés Az általunk vizsgált anyagok a mezőgazdaságban régóta, széles körben felhasznált növény védőszer liatóanyagok közé tartoznak. Az atrazin a legkülönbözőbb szerformációkban mint talajherbicid, a réz pedig mint hatékony fungicid ismert. Állandó és nagy mennyiségben való felhasználásuk miatt ezek az anyagok különböző módon (csapadók, talajvíz, erózió) bejutnak a felszíni vizekbe is, és azokból a vegetációs idő nagy részében kimutathatók (Haraszti és Károly, 1979; Pfeifer et al., 1979; Roberts et al., 1979). Ezeken a közvetett utakon kívül esetenként mindkét anyag közvetlenül, algák és vízi makrofiták irtására használva (Gunkel, 1983; 3aM6pauo, 1979) j 8 a felszíni vizekbe kerülhet. Külön-külön mindkét anyag vízi élőlényekre gyakorolt káros hatása jól tanulmányozott. Megállapították, hogy a réz erősen toxikus a vízi szervezetekre. Félletális koncentráció értékei halakra és puhatestűekre, 24— 96 órás kísérletekben 0,2—2,5 mg 1 _ I ((<PuAeHKO ós Xoöombee, 1976) ágascsápú ós evezőlábú rákokra pedig0,01—0,2mg 1 intervallumba esnek \EpaeuHCKUU és IIJiepóaHb, 1978). Az atrazin a réznél nagyobb koncentrációban okozza a kísérleti állatok 50%-ának pusztulását. Daphnia magnára megállapított LC 4 8 értékei 510 mg-11 nagyságúak (EpaeüHCKUÜ, 1972). Többnemzedékes kísérletek alapján ez az anyag 1—16 mg -1 _ 1 koncentrációban csökkenti az ágascsápú rákok táplálkozási intenzitását (Pott, 1982) a kísérleti állatok növekedését (Schober és Lampert, 1977) ós termékenységét (Streit és Peter, 1978). Az atrazin és a réz együttes hatásáról nem állnak rendelkezésére adatok, pedig a felszíni vizekbe kerülve az esetek többségében nem elkülönült, egyedi, hanem bonyolult kölc.sönhatásukkai állunk szemben. A víztoxikológiai munkák közül kevés foglalkozik több anyag vagy tényező egyidejű hatásával, kölcsönhatásuk jellegével, noha ezek ismerete mind elméleti, mind pedig gyakorlati szempontból kívánatos lenne. E hiányt igyekeztünk pótolni az atrazin és réz D. magna túlélésére és szaporodására gyakorolt együtt hatásának vizsgálatával. Kísérleteink tervezésénél ós órtókelósénól alkalmazott módszerek (AydyAee et. at., 1971; M UKCUMOS, 1980) e kölcsönhatások objektív leírására adnak lehetőséget. 2. Anyag és módszer Atrazin — 2-klór-4-etil-amino-6-izopropil-l, 3, 5-triazin, amelynek 90% hatóanyag-tartalmú készítményét az „Aktikon PK"-t használtuk. Cu 2 + —99% tisztaságú CuS0 4 -5H äO-t alkalmaztunk. A kísérletekhez felhasznált anyagok oldatainak koncentrációit tiszta hatóanyagra adtuk meg. Oldószerként állott (4—6 napos) csapvizet használtunk ós ebben tartottuk a kontroll állatokat is. A D. magnát laboratóriumi körülmények között (23±1°C, 7—19 óráig természetes megvilágítás) tenyésztettük. Az állatokat friss algaszuszpenzióval (Scenedesmus, Chlorella) tápláltuk, amelyet hetente élesztőszuszpenzióval egészítettünk ki. A kísérletekhez egyetlen nőstény partenogenetikusan szaporodó utódait használtuk fel. 3. Túlélési kísérletek A kísérletek beállítását ós értékelését Ma.KCU.Moa (1980) teljes faktoriális kísérletek elve szerint végeztük. Ennek alapján a csak atrazint (10 mg 1 _ 1) ós rezet (0,04 mg -I1) tartalmazó oldatokon kívül a két anyagot ugyanazon koncentrációban (10 mg -l1 atrazin 4-0,04 mg 1Cu 2 + ) tartalmazó „közös" oldatot is készítettünk. A kísérletekhez 250 ml-es főzőpoharakat használtunk ós 200 ml folyadóktérfogatba 10-—10 db ivarórett, nem petós D. magnát helyeztünk. A kísérlet sörán a laboratóriumi körülmények (hőmérséklet, megvilágítás, táplálók) azonosak voltak a tenyésztésnél leírtakkal. Az oldatokat ós a kontroll csapvizet naponta cseréltük. A vizsgálatokat 2 párhuzamban állítottuk be ós 5-ször megismételtük. így egy-egy oldatban 100—-100 állat túlélését határoztuk meg. A kísérletek 120 órásak voltak, közben 24, 48, 72, 96 és 120 óra után értékeltünk, azaz megszámoltuk az elpusztult állatokat ós eltávolítottuk őket az oldatokból. Az 5 ismétlés túlélési adatainak átlagából (y) MaKCUMoe (1980) módszerével számítottuk a közös oldatban tartott állatok túlélését (y) a következő képlet alapján: A y — b 0 + & 1» 1-f6 2.j: ;, + & I 2;r, 2 (1) ahol b 0; 6,; &,; b l., regressziós együtthatók, (Önkontroll; l=atrazin; 2 = réz; 12 = atrazin -(- réz; x x\ x.,\ x vl regressziós együtthatók).
