Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Présing Mátyás: Adatok a K-Othrine 1 ULV rovarirtó szer néhány Crustacea fajra gyakorolt toxicitásáról
90 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Adatok a K-Othrine 1 ULV rovarirtó szer néhány Crustacea fajra gyakorolt toxicitásáról f EÉSI1ÍG MÁTYÁS* Bevezetés Az 1970-es évektől a Balaton környéki szúnyogirtást a ditiofoszforsav típusú Malathionnal végezték. Többéves eredményes felhasználás után 1978 —80-ban a Malathionnal végzett szúnyogirtás mellett egy-egy mintaterületen a pirimifosz-metil, deltametrin és diklórfosz hatóanyagú készítményeket is kipróbálták. Megállapították e vegyületek balatonvízben történő lebomlásának idejét is (Pfeifer 1981). E vizsgálatok eredményei alapján 1981-ben már a deltametrin hatóanyagú K-Othrine 1 ULV készítménnyel történt a balatoni szúnyogirtás. Irodalmi ada,tok alapján a deltametrin melegvérűekre gyakorlatilag nem, vízi gerinctelenekre azonban már pg/l koncentrációban toxikus (Nádasy 1979; Mulla és mtsai 1978). Mivel a készítmény toxikussága a víz hőmérsékletétől, pH-tól stb., valamint az egyes szervezetek eltérő érzékenységétől függően nagymértékben változhat, indokoltnak láttuk a készítmény toxikusságának megállapítását néhány — a Balatonban és befolyóiban élő — fontosabb Crustacea fajra. Anyag és módszer A balatoni szúnyogirtásra felhasznált K-Othrine 1 ULV-t a Roussel Uclaf (Franciaország) deltametrin hatóanyagából a NIKE Fűzfőgyártelep állítja elő a következő összetételben: deltametrin techn. 0,12% butil-hidroxi-toluol 0,06% izoforon 11,74% vazelin olaj 88,08% 100,00% A deltametrin a szintetikus piretroidokhoz tartozó vegyület: (s)-alfa-ciano-3-fenoxibenzil/lR, cisz/-3 -/2,2-dibrómvinil/-'2,2 - dimetilciklopropánkarboxilát. I. LC so meghatározása A készítményből 5—8 tagú koncentrációsorozatot készítettünk No. 25-ös (60 /an lyukbőségű) hálón szűrt balaton- ill. patakvízzel. Koncentrációként 10—10 állattal— Eudiaptomus gracilis esetén 20—20 — és 5 ismétléssel dolgoztunk. A 24, 48, 96 óra után elpusztult és az élő egyedek arányából probit transzformációval határoztuk meg az LC 50 értékeket. Kontrollként a tiszta, szűrt balaton- ill. patakvíz szolgált. A vizsgálatokat a kereskedelmi forgalomban lévő készítménnyel végeztük, de a koncentrációértékeket a deltametrin hatóanyagra számítottuk, hogy eredményeink más, hasonló adatokkal való összevetését megkönnyítsük. A koncentrációként feltüntetett értékek csak a kezdeti, * MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237 Tihany a kísérlet indulásakor meglévő koncentrációkat jelentik. Nem törekedtünk a hatóanyag ezen állandó szinten való tartására, mivel a felhasználás során az esetleges vízbejutást követő állapotot kívántuk minél jobban megközelíteni. A felhasznált tesztállatok Az Eudiaptomus gracilis (G.O. Sars) a Balaton zooplanktonjának legjelentősebb képviselője. A balatoni zooplanktonok nyáron 40—60, télen pedig gyakorlatilag 100%-a e faj (Zánkai 1978). Az E. gracilist a vizsgálatokat megelőzően a Balatonból, partközeiben gyűjtött Zooplankton mintákból válogattuk ki és helyeztünk 10—10 ivarérett, egészséges hím és nőstény állatot a vizsgálandó oldat 500 ml-ébe. A mintákat tartalmazó légmentesen zárt üvegedényeket a gyűjtés mélységéig (1—1,5 m) süllyesztettük vissza a tóba. A vizsgálatokat 1981. május—júniusban végeztük. A Balaton vizének hőmérséklete ezen idő alatt átlagosan 23 °C volt. A Gammarus roeseli (Gervais) a balatoni befolyókban nagy tömegben élő rákfaj, amely a különböző szennyeződésekkel szemben fokozottan érzékeny (Ponyi és Bankos 1978). Az örvényesi Sédből gyűjtöttük s a kísérletekhez szükséges ivarérett (testhossz: 15—17 mm) állatokat laboratóriumban válogattuk. 2—2 db-ot helyeztünk a tesztoldat 100—100 ml-ébe, koncentrációnként 5 párhuzamos vizsgálatot végeztünk. A mintákat tartalmazó üvegedényeket a patakvíz hőmérsékletének megfelelő 14—15 °C-ú termosztátban tartottuk, mely 8—18 óráig fénycsövekkel volt megvilágítva. A Daphia hyalina a Balaton zooplanktonjának tavasztól előforduló tagja, amely hosszan tartó laboratóriumi vizsgálatokra is alkalmas. A vizsgálatokhoz felhasznált D. hyalinát labortóriumban tenyésztettük. 1981. márciusában a Balatonból gyűjtött állatokból másfél hónapos adaptáció után egyetlen nőstény utódait tenyésztettük tovább 19—20 °C hőmérsékletű termosztátban, amely 8— 18 óráig fénycsövekkel volt megvilágítva. A szűrt balatonvízben levő táplálékot Scenedesmus obtusiusculus (Chod) algaszuszpenzióval egészítettük ki. Az algát Felföldy (1962) módszere alapján laboratóriumban tenyésztettük. Az LC 5 0 meghatározásához 4. fejlődési stádiumban lévő, ivarérett, nem petés egyedeket válogattunk ki, 10—10 db-ot helyezve a tesztoldat 100—100 ml-ébe. A vizsgálandó oldatsorozatot a tenyészettel azonos körülmények között tartottuk 24, 48 ill. 96 óráig. A Daphnia magna (Straus) a vízi toxikológiában leginkább elterjedt, általánosan használt tesztszervezet. A D. magnát laboratóriumban tenyésztettük Gulyás (1970) módszere alapján. Az LC 5 0 meghatározásának módszere hasonló a 1). hyalinánál
