Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
2. szám - Présing Mátyás: Adatok a K-Othrine 1 ULV rovarirtó szer néhány Crustacea fajra gyakorolt toxicitásáról
Présing M.: Adatok a K-Othrine 1 ULV Hidrológiai Közlöny 1986. 2. sz. 91 leírtakkal, de a tenyésztés és a vizsgálatok 22—23 °C-on történtek. II. Szaporodásvizsgálat Elvégeztük a D. hyalina szaporodás vizsgálatát is Sztroganov (1971) módszere alapján. Attól eltérően azonban a 2 napos fiatal állatokat egyedenként helyeztük el a vizsgálandó — 0,005 és 0,01 /.tg/l — koncentrációjú oldatokba ill. a kontrollként szolgáló szűrt balatonvízbe. Koncentrációnként 10—10 párhuzamos vizsgálatot állítottunk be. A szükséges táplálékot a tenyészethez hasonlóan algaszuszpenzióval biztosítottuk. Figyelemmel kísértük a kiindulási (D 0) nemzedék három hct alatt született utódainak számát (D 027), az első szülés átlagos időpontját és a kontrolitól való eltérések szignifikanciáját. A kiindulási nemzedék első szüléséből származó 2 napos fiatal egyedekkel (l),, 1) ill. ezek utódaival (Dj 1) a kiindulásihoz hasonlóan új teszteket állítottunk be, amelyekben szintén a három hét alatt született összes utód átlagos számát (Dpi.', D 227) ill. a Dg 1, nemzedéknél az első szülés átlagos idejét is meghatároztuk (l.ábra) 1. ábra. A Daphnia hyalina szaporodásvizsgálaláiuíl alkalmazott eljárás sémája A kiindulási D,, 1 nemzedék szaporodásának vizsgálata során a rovarirtószert tartalmazó tesztoldatokat és a kontroll balatonvizet nem cseréltük. A Dj nemzedék esetén a vizsgálandó állatokat tiszta balatonvízben tartottuk és az oldatokat naponta cseréltük, mivel a vizsgálat kezdete (az oldatok elkészítésének ideje) óta eltelt idő több mint 3 hét, mely idő alatt a deltainetrin balatonvízben teljesen lebomlik (Pfeifer és mtsai 1981). Eredmények és értékelésük I. Letalis koncentrációk A deltametrin hatóanyagú K-Othrine 1 ULV 24, 48 ós 96 órás LC 5 0 értékei a vizsgált tesztállatokra a következőképpen alakultak. — Legérzékenyebbnek az Eudiaptomus gracilis bizonyult, amelynek 23 °C-on meghatározott LC 5 0értékei: 0,08; 0,05; 0,024 /tg/1. — A tenyésztett Daphnia hyalina 24 órás LC S0 értéke ugyan 0,35 //g/l, de a 48 és 96 órás LC 50 az E. gracilisnál meghatározottal azonos nagyságrendű : 0,03 és 0,013 /tg/l. — Az előzőekhez hasonlóan nagyon alacsony LC S0 értékeket kaptunk a Gammarus roeselivel végzett vizsgálatokban is. A 13—15 °C-on meghatározott LC 5 0 értékek: 0,20; 0,09; 0,13 /tg/l. - A vizsgált állatok közül a Daphnia magna a legkevésbé érzékeny a K-Othrine-nal szemben. A 22—23 °C-on végzett vizsgálatok LC 5 0 értékei: 26.0; 2,5; 1,0 /tg/l (2. ábra). Expozíciós idő [ti] 2. ábra. A K-Othrine 1 ULV 24, 48 és 06 órás LC S 0 értékei a vizsgált tesztszervezetekre. Az ordinátán megadott eltérő értékek az ott jelzett fajokra vonatkoznak A különböző természetes eredetű piretroid származékok, de méginkább szintetikus analógjaik rendkívül jó rovarölő hatással rendelkeznek. Az idegrostok ingervezetését gátolva részben a kálium transzport befolyásolásával érik el gyors, taglózó (knock down) hatásukat (Josepovits 1977; Nádasy 1979). Más hasonló célra alkalmazott inszekticiddel összehasonlítva a rovarokra több nagyságrenddel toxikusabbak. Mulla és mtsai (1978 a) szerint a deltametrin 300—1000-szer toxikusabb az Aedes nigromaculisra, mint az Ethyl- ill. Methyl-parathion (LC 5 0 = 0,2; 68 és 180 /tg/l). Ez a rendkívül toxikus hatás a vízi szervezetekkel szemben is megnyilvánul. Mulla és mtsai (1978 b) hat szintetikus piretroid származék toxikus hatását vizsgálták négy édesvízi halfajra. A 24 ill. 48 órás LC S 0 értékeket 0,6—1,0 ill. 0,5—1,0 /ig/1 nagyságúnak határozták meg. Zitko és mtsai (1979)egy decapoda- és lazacfaj deltametrinnel szembeni hasonlóan nagyfokú érzékenységről számolnak be. Vizsgálataink eredményeként meghatározott tized, század /tg/l nagyságrendű LC 5 0 értékek a deltametrin ill. a K-Othrine 1 ULV vízi gerinctelenekre gyakorolt rendkívül toxikus hatását támasztják alá. A vizsgált szervezetekre meghatározott LC 50 értékek közötti különbségek több tényezőre vezethetők vissza. A gyűjtésből származó E. gracilis és G. roeseli K-Othrine-nal szembeni érzékenysége az E. gracilisnál alkalmazott magasabb hőmérséklet és a G. roeselinél jóval kisebb testsúly ellenére nem különbözik lényegesen. Ez — más irodalmi adatokkal egybehangzóan (Bankos és Ponyi 1976; Ponyi és Bankos 1978) —a G. roeseli peszticidekkel és
