Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Horváth László–Péter Gyula–dr. Taxner Ernőné: Az ipari ágazatok feladatai és eredményei az ipari vízgazdálkodás fejlesztése terén

8 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Az ipari ágazatok feladatai és eredményei az ipari vízgazdálkodás fejlesztése terén HORVÁTH LÄSZL <3*—P ÉTER GYŰL A*—1) R. TAXNER ER NŐNÉ* Az ipar súlya a népgazdaság vízhasználataiban, szennyvíz-, illetve szennyezőanyag kibocsátásaiban ismert. Nem szorul bizonyításra az intenzív ipari vízgazdálkodás megvalósításának szükségessége sem. Az ipari vízgazdálkodás fejlesztésének feladataira, követelményeire és feltételeire — az érintett tárcák egyetértésével kialakított, és az OVH vezetése által jóváhagyott — hosszútávú koncepcióval rendelkezünk. Az ipar fejlesztési elképzeléseire, illetve a meglévő ipari és vízgazdálkodási adottságokra alapozva határoztuk meg azokat a népgazdasági, ipari, illetve vízügyi célkitűzéseket, feladatokat és feltételeket, melyek érvényesülése szükséges a népgazdaság vízgazdálkodási szempont ból problémamentes fejlődéséhez. Az ipari frissvízigények és szennyezőanyag kibocsátások csökkentése az üzemekre és a vízügyi ágazatra egyaránt sokrétű feladatot ró. A hosszútávú fejlesztési koncenpciónkban meghatározott általános feladatok a következők: — Új üzemek létesítése, bővítése, meglévők rekonstrukciója során széles körű műszaki-gazdasági vizsgálatot kell végezni az üzemi vízgazdálkodási rendszer és a térségi vízgazdálkodási adottságok figyelembe vételével. A vizsgálat során kiemelten kell foglalkozni a termelési technológiával. — Az üzem vízgazdálkodási rendszerének kialakítása során biztosítani kell a kialakult típustechnológiák széles körű alkalmazását, fel kell tárni a másodlagos vízhasználatok, vagy a használt vizek átadásának lehetőségeit és feltételeit. — Fokozni kell a technológiákból kilépő hűtővizek újrahasználatát, a hűtőkörök korszerűsítésével növelni kell a recirkuláció arányát, fel kell tárni a soros vízhasználatok lehetőségét. Ki kell aknázni a léghűtés és az oldószeres hűtés lehetőségeit. Korszerűsíteni kell a vákumos hűtőrendszereket annak érdekében, hogy anyagbeszívással ne szennyezzék el a hűtővizeket. Fokozni kell a kondenzvizek újrahasználatát. — Csökkenteni kell a víz hulladékszállító, eltávolító szerepét, a szennyezőanyagokat mind nagyobb mértékben kell távoltartani a víztől, a vízbe került szennyezőanyagok kinyerését és hasznosítását pedig fokozni kell. — Biztosítani kell a vízhasználatok és vízkibocsátások mérési lehetőségeit. A vízpazarlás megszüntetése, ésszerű vízgazdálkodási tevékenység elképzelhetetlen rendszeres mérés, ellenőrzés nélkül. Ez alapja lehet egy pazarlásmegszüntető ösztönző rendszer kialakításának is. — Naprakész vízforgalmi ábra álljon rendelke* Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. zésre, mely feltétele az ellenőrzésnek és a fejlesztésnek. — A vízgazdálkodási beruházásokhoz, rekonstrukciókhoz, fejlesztésekhez biztosítani kell a gépipari háttér szervezett és koordinált fejlesztését. — Ki kell dolgozni olyan mutató és ösztönző rendszert, mely lehetővé teszi, hogy a víztakarékos és környezetkímélő technológiák és eljárások bevezetésénél a műszaki-gazdasági, valamint a környezetvédelmi szempontok egyaránt, nagyobb hatékonysággal érvényesüljenek. — Szükséges, hogy a vállalatok vízgazdálkodási állóeszközeinek és költségeinek nyilvántartása beépüljön az üzem nyilvántartási rendjébe. — Jelentős mértékű az ipari üzemek ipari célú ivóvízminőségű vízhasználata. Ennek kiváltása a készletek jelentős csökkenése illetve a magas költségek miatt népgazdasági érdek. Gyakran tapasztalunk vízhiánvos területeken is a szociális vízhasználatokban nagymértékű pazarlást. E vízhasználatok mérése és csökkentése mind víz-, mind energiagazdálkodási szempontból fontos feladat. Ezeken az általános szempontokon túl számos olyan feladat van, mely egy-egy iparágra speciálisan jellemző. A villamosenergia-ipari ágazat teljes és frissvízhasználata nagyságrendileg haladja meg az összes többi ipari vízhasználat volumenét. A 4164 millió m

3 teljes évi vízforgalom az összes ipari teljes vízhasználat 57%-át, a 2359 millió m

3 frissvízhasználat pedig az összes ipari frissvízhasználat 73%-át tette ki 1980-ban. Ezért vízkészletgazdálkodási és vízminőségvédelmi szempontból külön elbíiálást igényel a villamosenergia-ipar olyan frissvízigénynövekménye amely a nagyobb folyók mellé telepített erőművek gazdaságos egyenes vízhasználatú hűtési rendszereiből adódik. Az ilyen vízhasználatokból ugyanis a felhasznált készlet közel 100%-a a befogadóba, elviselhető hőszennyezéssel kerül vissza. Tehát a használt víz és a befogadó vize is további kezelés és korlátozás nélkül újrafelhasználható. A villamosenergia-iparban ugyanakkor törekedni kell arra, hogy: — A városokba települt erőműveknél és főtőműveknél mind nagyobb mértékben kerüljenek kiváltásra az ipari célú ivóvízminőségű vízhasználatok nem ivóvízminőségű vízzel, illetve fokozni kell a kondenzvizek visszanyerését, újrahasználatát. — A széntüzelésű erőműveknél a pernye és salakszállításnál a zagyvíz visszanyerésére és elsőt* rban hulladékvizekkel történő pótlására kell törekedni. A vegyipar az 1980. évi adatok alapján — cs várhatóan hosszabb távon is — második az iparágak között a teljes és frissvízhasználatok és igények, valamint a befogadóinkat terhelő szennyező-