Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Horváth László–Péter Gyula–dr. Taxner Ernőné: Az ipari ágazatok feladatai és eredményei az ipari vízgazdálkodás fejlesztése terén

Horváth L.—Péter Gy.—dr. Taxner E-né: Az ipari ágazatok feladatai Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám 9 anyagok vonatkozásában. Az 1980. évi teljes vízhasználat 1317 millió m

3, a frissvízhasználat 191 millió m

3 volt. A vízkihasználási tényező alakulása ebben az ágazatban a legkedvezőbb, értéke 6, 8. Ez elsősorban a hűtővíz újrahasználatok magas arányának eredménye. A vegyipar további feladatait a következőkben lehet megfogalmazni: — Kutatni és fejleszteni kell a léghűtés és az oldószeres hűtés lehetőségét. — Az arra alkalmas anyalúgokat, hulladékokat a mezőgazdaságban célszerű felhasználni. Fokozni kell a műtrágyagyári szennyvizek elöntözését. — A heterogén termékskála és a változó technológiák a vegyiparban azt eredményezik, hogy egy-egy üzemben elkerülhetetlenül nagy menynyiségű és változó szennyezettségű használt víz keletkezik, mely szennyvízként keiül elvezetésre. A vízminőségvédelem érdekében esetenként bonyolult technológiájú, nagy kapacitású szennyvíztisztító telepeket kell építeni. E célkitűzések megvalósítására épült meg az elmúlt években a Fűzfői Nitrokémia és az ALKALOIDA, illetve épül a KÖGYÓ dorogi gyárának szennyvíztisztítója. A gépipar részaránya a teljes és frissvízhasználat" ból elenyésző. (1980-ban 110 illetve 65 millió m

3). Az ágazaton belül azonban vízminőségvédelmi szempontból jelentős szerepet játszanak a felületkezelő üzemek nehézfém-sókkal szennyezett használt vizei. A galvanizálás toxikus használt vizeinek ioncserés vagy más tisztítási módszerek utáni újiahasználata, a tömény regenerátumok kezelése a szennyezőanyag kibocsátás és újrahasznosítás, valamint a vízigény és vízhasználat szempontjából is kedvezőbb. Erre jó példa hazánk legnagyobb felületkezelő üzemének, a Hajdúsági Iparműveknek a 2200 m

3/nap kapacitású használtvíz kezelő telepe, amelyet 1984-ben helyeztek üzembe. Az egyes technológiai berendezések, gépek környezetének tisztántartása, a szennyezőanyagok padozatra kerülésének megakadályozása lényegesen egyszerűbb, mint az onnan nagymennyiségben vízbe került szennyezőanyagok későbbi eltávolítása. Törekedni kell tehát a munkahelyi környezet tisztántartására, ami által lényegesen csökkenthető a szennyezés. A vegyipar, a gépipar és a kohászat bár jelentős vízhasználó és vízszennyező, de egy-egy üzem nagyságrendjénél és egyedi jellegénél fogva nehéz részletes feladatokat meghatározni. Azok általában egy-egy konkrét üzemre nézve speciálisak. Más a helyzet az élelmiszer- és a könnyűiparban. A felszíni vizekre jellemző KOI és zsír- olajszenynyezés nagyobb része innen száimazik. Nagy számuk, szétszórt elhelyezkedésük, és jelentős ivóvízfelhasználásuk ugyanakkor megköveteli az általánosítást, és azt, hogy azokkal a továbbiakban részletesebben is foglalkozzunk. Az élelmiszeripar vízgazdálkodását vizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a nagyarányú fejlesztések ellenére még sok a tennivalója az ipar i vízgazdálkodás területen. Az élelmiszeripar a nagy vízfogyasztó ipaiágak közé tartozik, Irissvízíelliasználása—a villamosenergia-ipart nem számítva — a harmadik a vegyipar és a kohászat után. Az ipaiag teljes vízhasználata is hasonló aianyú. Az 1980. evi 244 millió m

3 teljes vízhasználatnak közel leiét frissvízből biztosította. A 103 millió 111

3/a íiissvízigény 60%-a ivóvízminőségű, a technológiák vízfelhasználási módja altalaban atíolyó rendszerű. Az éves frissvíz felhasználás alapján a 4 legnagyobb vízfogyasztó szakágazat a konzerv-, a cukor-, a szesz-, és a húsipar. A cukoripar a napi frissvízfelhasználás tekintetében az élen áll, ugyanakkor a legnagyobb mértékű a vízvisszaíoigatás is ebben a szakagazatban. Az élelmiszeiipar vízigém e állandó növekedést mutat, mely egyrészt az egyre szigorodó higiéniai előírásokból, másrészt a termelés növekedéséből adódik. Szigorodnak a technológiai vizek minőségi követelményei is, esetenként csak speciális vízkezelési eljárások alkalmazásával lehet biztosítani az export orientált üzemek vízminőségi előírásait. Az élelmiszeriparban keletkező szennyvizek túlnyomórészt szerves szennyeződést tartalmaznak. A kibocsátott mintegy 100 millió m

3/a szennyvíz több mint felét közcsatornába vezetik, kb. 40%-a közvetlenül az élővizekbe keiül, és sajnos csak néhány %-át hasznosítják a mezőgazdaságban. A 2/1979. OVH sz. rendelkezés végrehajtásának ellenőrzése, a változó szemlélet valamint a kibocsátott szennyezőanyag mennyiségek után kivetett csatorna- és szennyvízbírság összege elősegítette a vízgazdálkodási célú beruházások megvalósítását, valamint a technológiák és a vízgazdálkodás együttes vizsgálatát. Az elmúlt években az élelmiszei ipar minden területén jelentős ipari vízgazdálkodási beavatkozások történtek. A befogadóinkat leginkább szennyező húsipar átfogó középtávú ipari vízgazdálkodási teivet készített, amelynek keretében sorolta a feladatokat. Többek között megoldotta a Fejér megyei ÁHV közcsatornára való csatlakozását, a Gyulán, Szekszárdon és Kaposvárott épült húskombinátok korszerű technológiájú szennyezőanyag visszatartását, vagy a Bácskai Húsipari Közös Vállalatnál a nagy jelentőségű forgókaiusszeles vérvételi rendszert. Mindezek mellett az elkövetkező években súlyponti feladat kell, hogy legyen a teljes körű vérfogás kialakítása; a zsírtartalom kinyerése érdekében le kell választani a centrifugák nagy zsírtartalmú elfolyó \

Tizét; a zsírgyűjtő hűtővizét vissza kell forgatni; a konténeiek, gépkocsik, húsfogasok mosására kis vízfogyasztási!, nagynyomású berendezéseket kell beállítani, melyeknél kisebb vízfelhasználással hatékonyabb tisztítás érhető el; meg kell oldani a hulladékanyagok száraz gyűjtését és vákuumos elszállítását. A szennyvízkezelési módszeieket tovább kell fejleszteni olyan eljárásokkal, melyek segítségével lehetővé válik a szennyezőanyagok kinyerés utáni feldolgozása, hasznosítása. Megoldatlan a kiskapa-