Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
1. szám - Dr. Varga Miklós–dr. Kelemen László: Az ipari vízgazdálkodás fejlődésének főirányai
Dr. Varga M.— dr. Kelemen L.: Az ipari vízgazdálkodás főirányai Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szám 3 A közműves ipari vízellátás jelentőségét mutatja, hogy az állami ipar kb. 6000 telephelyének több mint 1/3-át teljesen a víz és csatorna közművek látják el. Ezek az üzemek természetesen a kis vízigényű, tehát a napi 500 m 3 alatti, túlnyomóan a 100 m 3/napnál is kisebb vízigényű üzemekből kerülnek ki. A legtöbb nagyüzem a szociális vízigényét — részben vagy egészben — szintén közművektől biztosítja, illetve kommunális szennyvizét közcsatornába bocsátja. A csatornaművek legnagyobb része nem kommunális szennyvizet, hanem ipari és kommunális, kevert szennyvizet szállít és kezel. Az ipar számára rendelkezésre álló vízkészletek Magyarország területe vízzel közepesen ellátott. Felszíni vizeink mintegy 95 %-a külföldről érkezik, ezért annak mennyisége a felső vízgyűjtők országainak vízhasználatától függ. Az alattunk lévő országokkal szemben viszont vízlebocsátási kötelezettségeink vannak. Mindezek figyelembevételével hazánk számára folyamatosan rendelkezésre álló vízkészletek mennyisége — a felszíni vízfolyások kisvízi hozamait, valamint a felszín alatti készleteket tekintve — a következő: — felszíni vízből mintegy 13,8 km 3/év — felszín alatti vízből 5,5 km 3/év. Ennek egy része — a nagy szállítási távolság, a nagy kútfúrási és üzemelési, tisztítási stb. költség miatt — nem termelhető ki gazdaságosan [6]. A felszíni vizek lefolyásszabályozásával (a csúcshozamok tározásával) ez a készlet jelentősen növelhető. Ha figyelembe vesszük azonban, hogy a jelenleg megépült összes víztározó-térfogat kb. 0,8 km 3, továbbá, hogy 1,0 kin 3 tározótér megépítése 25—30 milliárd Ft, belátható, hogy a frissvíz-igények maradéktalan kielégítése helyett, az olcsóbb igénycsökkentés lehetőségeit kell elsősorban feltárni. A magyar ipar által használt összes frissvíz %-os megoszlása a víz származása szerint (1980): — felszíni vízből 91% — felszín alatti vízből 9 %. A villamosenergia-ipar nélkül ezek az értékek: — felszíni vízből 66 % — felszín alatti vízből 34 %. Az ipari üzemek az általuk használt víznek több mint 20%-át vízellátó közművektől vásárolják [5]A kizárólag felszín alatti vizekből táplált ipari üzemek számaránya meghaladja a 60%-ot, mert a kis- és közepes vízigényű üzemek túlnyomó része felszín alatti vizet használ, illetve vásárol az ivóvíz-közművektől. A közművesítés fejlődése és ezáltal a lakossági vízhasználatok növekedése, valamint a múltban ivóvíz minőségű készletek jelentős részének elszenynyezése miatt a gazdaságosan kitermelhető ivóvíz készleteket fokozatosan igénybe veszik. Az ivóvíz minőségű vizet biztosító vízbázisokat ezért elsődlegesen a lakossági ellátás céljaira kell fenntartani. Egyre több térségben, — ahol az ivóvíz minőségű víz beszerzése gondot okoz, — ezen jóminőségű vizek ipari használatát fokozatosan ki kell váltani, gyengébb, ún. ipari minőségű vízzel [2]. Az ipar a vízkészjetek forgalmából elméletileg csupán az elpárologtatott, elszóródott, a termékbe bedolgozott és nyei »anyagként elhasznált vízmenynyiséget vonja le. Ez az elhasznált vízmennyiség az ipar teljes vízhasználatának mintegy 2—3 %-a, a frissvíz használatnak pedig 6—7 %-a [3]. Az iparban elhasznált vízmennyiség alapján a vízkészletgazdálkodási helyzet általában nem ítélhető aggasztónak. Ennek ellenére, számos iparvidékünkön már súlyos vízhiány jelentkezett, mert az ország vízkészletei nem egyenletesen oszlanak el. A Duna, a Tisza, a Dráva vonalához kötött az ország felszíni vízkészleteinek mintegy 90 %-a. Az ország túlnyomó területén ezért a takarékos vízgazdálkodás alkalmazása feltétlenül indokolt, sőt egyre inkább gazdaságos. A helyi vízkészletek csökkenése ugyanis együtt jár a vízbeszerzés költségeinek rohamos emelkedésével. Ezért a készletekkel való ésszerű gazdálkodás igénye nemcsak vízkészletgazdálkodási, hanem gazdasági követelmény is. Feltétlenül potenciális vízbázisnak kell tekinteni ma már — különösen a vízben szegény régiókban — a használt vizeket, pl. a sajat és más ipari üzem, vagy kommunális szennyvízkezelőtelepek kibocsátott vizét. Az újrahassíiálatokkal kapcsolatban felhívjuk a figyelmet a felszíni vizekből biztosított frissvizek minőségére, ami ma már szinte teljes mértél.ben vízújrahasználatnak tekinthető. A folyó ugyanis nemcsak vízbeszerző bázis, hanem egyben az ipari üzemek és települések szennyvízbefogadója is, és ez a helyzet a határainkon belépő vízkészletekkel is. Mivel a vízkészleteink túlnyomó része a szomszédos és távolabbi országokból származik, ezért a határainkon belépő felszíni vizek jelentős mennyiségű lebomló és akkumulálódó szennyező anyagot tartalmaznak — a különböző nemzetközi megállapodások ellenére. A rendelkezésünkre álló ún. frissvíz-készletek tehát különböző mértékben már szennyezett vizek. A hazai vízhasználatoknak ezért mind a külföldi, mind a hazai szennyezésekkel számolni kell. A felszíni vizeink minőségének alakítását, javítását elsősorban a bebocsátott hazai szennyezések szabályozásával tudjuk biztosítani. Az ipar vízszennyezései és azok befogadókra gyakorolt hatása Az ipari üzemekben felhasznált minden vizet valamilyen fajtájú és mértékű szennyezés éii, ha más nem, akkor hőszennyezés. Mindazok az ipari használt vizek, melyek szennyezettsége magasabb, mint a befogadóba, vagy az újrahasználatra bocsátás minőségi kritériuma, kezelést igényelnek, tehát a gyakorlatban szennyvíznek tekinthetők. Az ipar által használt frissvíznek átlagosan mintegy 30%-a az ipari alapanyagok, segédanyagok, félkész és késztermékek hulladékaitól szenvriyezetten kerül ki a technológiákból. A keletkezett ipari szennyvizeknek csak kb. 1/4 részét kezelik
