Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Öllős Géza: Folyékony települési hulladék tisztítása

ÖLLÖS G.: Folyékony települési hulladék 213 'J. ábra. Merülő csepegtetőtestes biológiai tisztítórendszer (szippantott szennyvízhez), Wayland-Sudbury. Massachusetts A szippantott szennyvíz — tömény lévén — rothasztana kézenfekvő. A keletkező gáz mennyisége azonban az előü lepi tőből származó iszap rothasztásakor keletkező gáz mennyiségénél átlagosan kb. 9%-kal, az illékony anyagok lebontódása kb. 25%kal kevesebb. Az összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy — a szippantott szennyvíz az oldómedencében részben lebontódik, — több zsiradékot tartalmaz, mint az előülepítő iszapja. A BOI csökkenés szippantott szennyvíz rothasztásakor kb. 50%, az előülepítőből származó nyersiszap rothasztásakor kb. 70% (

Baumgart, 1984). A meszes stabilizálás célja —- a rothadási hajlam csökkentése, — a szagok megszüntetése, — a kórokozó szervezetek elpusztítása. A stabilizálás a szervesanyagok olyan mértékű lebontódását hivatott biztosítani, ami után a további biológiai aktivitás korlátozott, a lebontási termék pedig további kezelésre, felhasználásra alkalmas állapotú. A szippantott szennyvízhez adagolt mésszel a pH 12 fölé növelhető, 30 percnyi kontaktidő esetében a környezeti tényezők a mikroszervezetek számára rendkívül kedvezőtlenek. Ez a kezelési eljárás az iszap vízteleníthetősége és a szagszabályozás szempontjából is kedvező hatású, a szennyvíz nem rothad, szagtalan, egészségügyi veszély mindaddig nem jelentkezik, amíg a pH nagy értékű. A meszes stabilizálás után iszapvíztelenítés következhet, vagy a stabilizált folyadék közvetlenül a mezőgazdasági területre juttatható. Nagyon fon-. tos azonban szem előtt tartani, hogy a meszes stabilizálás, a rothasztástól eltérőleg, a baktériumok szaporodásához szükséges szervesanyagokat nem roncsolja el, ezért a szennyvizet, mielőtt a pH értéke nagyobb mértékben csökken, el kell helyezni, különben az rothadásnak indul és a baktériumok tovább szaporodnak. Az adagolt mész a szennyvíz nitrogén tartalmát az ammónia illékonnyá válása révén, csökkentheti, ami a szennyvíz mezőgazdasági hasznosíthatóságát korlátozhatja. A meszes stabilizáláskor a hangsúly nem is a nagy pH-ra, hanem inkább a nagy pH bizonyos, kb. 14 napi fenntartására helyezendő. A lclóros oxidáció a szippantott szennyvizet stabilizálja: a baktériumok mennyiségét csökkenti és a tápanyagokat a bakteriális metabolizmus és szaporodás szempontjából kevésbé alkalmassá alakítja át. A ltlóros oxidáció fő korlátai: — a klórral stabilizált szenny víz kis pH-ja miatt az iszap víztelenítése, vagy savak talajokban való elhelyezése előtt neutralizálás válhat szükségessé. — a neutralizáció költségei a klórozás költségeit növelik, -az ox idáció az iszap mennyiségét nem csökkent i, metángáz, ami energiatermelést eredményez, nem keletkezik, — viszonylag nagy mennyiségű klór adagolandó (700—3000 mg/l), - a klórozáshoz nagyfokú biztonsági intézkedések szükségesek, ami nagyon elgondolkodtató: klórozott vegyületek sokasága keletkezik, ezek a felszíni és a felszínalatti vizekbe kerülhetnek,