Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Öllős Géza: Folyékony települési hulladék tisztítása

214 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZA

M — a víztelenítő berendezésből kikerülő iszapvíz felszíni vízbe közvetlenül nem vezethető. Alternatív megoldásként a recirkuláeió jöhet szóba valamely tisztítótelepre. 9. Víztelenítés A szippantott szennyvizet víztelenítés előtt kémiailag célszerű kondicionálni (EPA, 1984). A homokágyas víztelenítés egyszerű megoldás kis települések részére, ahol a földterület rendelkezésre áll. Általában 20 cm iszapréteg vastagság felhordása ajánlott. A víztelenedés időtartama 6—15 napra tehető. A vákuumdobszűrő a szippantott szennyvíz önálló tisztítására a nagy költségek miatt kevésbé alkalmazott. A szűrőprés csak nagy kapacitású, önállóan tisztító rendszerben jöhet szóba. A centrifuga 16—23% szárazanyagtartalmat eredményez. A centrifugálás előtt a szippantott szennyvíz iszapjából a homokot el kell távolítani, különben a centrifuga károsodik. A vákuumos víztelenítő ágy vízáteresztő anyagból készül. Fölé 30 cm vastag, polimérrel kondicionált iszap vezethető. Ezt követően az ágy a vákuumhatás alá kerül mindaddig, amíg az iszap felszíne törékennyé válik. Az iszap ekkor elszállítható. Az ágy vízzel való mosása után újra üzembe helyezhető (Cooper, 1981). Az eljárás előnyei: — a berendezés egyszerű, — üzemeltetési felügyelet minimális, — 24 óra alatt szállítható iszaplepényt szolgáltat, — kapacitása nagy. Míg a hagyományos víztelenítő ágyak kapacitása, nagyságrendje 10 kg szárazanyag/m

2 -év, addig a vákuumos rendszeré 950 kg szárazanyag/m

2 -év lehet. Az eljárás a gravitációs iszapvíztelenítő ágy egyszerű voltát és a gyors víztelenítést biztosító gépi víztelenítő berendezések tulajdonságait egyesíti. 10. Fertőtlenítés A szippantott szennyvíz fertőtlenítése a patogén szervezetek elpusztítását vagy inaktiválását, a közegészségügyi kockázat minimálissá tételét célozza. Fertőtlenítést segítő eljárások: rothasztás, teljes oxidáció, komposztálás, mész-stabilizálás, hosszú idejű tározás. A még hatékonyabb további eljárások: magas hőmérsékletű komposztálás, hőkezelés, termofil aerob lebomlás, béta sugárzás, gamma sugárzás, pasztörizálás. 11. A íolyadékfázis tisztítása és elhelyezése Az önálló tisztítórendszerből kikerülő szippantott szennyvíz folyadékfázisának tisztítására, ill. elhelyezésére a következő módszerek léteznek: — mezőgazdasági elhelyezés, — felszíni vízbe vezetés további tisztítás után, — települési szennyvíztisztító telepre vezetés. 12. Mozgó víztelenítő A szippantott szennyvíz, meszes kezelés után, szállító (mozgó) tartályban, szállítás közben, vákuumdobszűrővel vízteleníthető (Eikum, 1983). Az iszap víz a legközelebbi oldómedencébe kerülhet, az iszap vagy valamely szennyvíztisztító telepre, vagy mezőgazdasági területre szállítható. A mozgó víztelenítő rendszer kedvező megoldás falukörzetben, feltételezve, hogy — a szippantás 1—3 évenként szükséges, — az oldómedencék nagy zsír- és olajtartalmát előzőleg eltávolítják, — az üzemeltetést szakképzett dolgozók végzik, — nagy pH-t is eltűrő elhelyezés lehetséges, — a tisztítóteleptől való távolság kedvezőtlen, így az odagyűjtés a nagy távolságok miatt gazdaságtalan. 13. összefoglalás 1. A szippantott szennyvízzel kapcsolatos tervezési, üzemelési, környezetvédelmi ismeretek — amint a tanulmány bizonyítja — az utóbbi évtizedben ugrásszerűen szaporodtak. A legfontosabb paraméterek, azok számszerűsített értékei, ill. nagyságrendjei általában megtalálhatók. 2. Az ilyen irányú hazai kutatásokat az eddiginél átfogóbb módon kell beiktatni. Az oldómedencék száma, területi eloszlása, a medencék átlagos térfogata, a szippantott szennyvíz mennyisége, minősége, a szippantások gyakorisága, az ilyen adatokat tartalmazó mértékadó adatbank mielőbbi megteremtése elengedhetetlen. 3. Országos viszonylatban tisztázni kell a szippantott szennyvíz tisztítási, elhelyezési, hasznosítási lehetőségeit. A technológiai, gazdasági, környezetvédelmi, közegészségügyi szempontok mérlegelése alapján ez a felmérő és fejlesztő munka, a távlati csatornázási koncepciókból kiindulva, időszerűvé vált. Irodalom Alpert E. J., Thompson J., Caballero R., (1985):

Albrecht R.: Composting of Municipal Wastewater Sludges. Seminar Publication. Technology Transfer. EPA/625 (4—85)014. August Baumgart P. (1984): Sammlung, Behandling, Beseitigung und Verwertung von Schlämmen aus Hauskläranlagen. TU München Benett E. R., Linstedt K. D., Feiton J. (1973j: Comparison of Septic Tank and Aerobic Treatment Units: The Impact of Wastewater Variation on Those Systems. Rural Environmental Engineering Conference, Warren, Vt. September Bowker R. P. G., Hathaway S. W. (1978): Alternatives for the Treatment and Disposal of Residuals from On-Site Wastewater Systems. Wastewater Alternatives for Small Communities. NTIS Publication No. PB. 81—131658, August Cooper J. A., Rezek W. J. (1980): Septage Management EPA600/8-80-032, NTIS No. PB 81-142481, August Cooper J. A. (1981): Design Experience With Vakuum Sludge Dewatering Beds. 6th Annual Technical Seminar of W ATERS, Inc., Denver, Colorado Concept Engineering Report-Septage Management (1980) : Facilities for Ocean County Utilities Authority. Roy F. Weston, Inc., October Dulovics D. — Dulovics Dné (1985): Csatornázással el nem látott területek szennyvízelhelyezésének és a kisberendezések alkalmazásának időszerű kérdései. Vízgazdálkodási és Közművesítési Konferencia. III. kötet. 209—220 p. Budapest, Eikum A. S. (1982): Treatment of Septic Tank Sludge-Europen Practice (Draft). Norwegian Institute for