Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

4-5. szám - Benedek Pál: A Duna vízminőségéről

200 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 1986. 66. [ÉVFOLYAM 3. SZA

M •5. táblázat A niagvar Duna-szakasz vízminősége 1979—1983 között ä 95 % tartósságú értékek alapján (VITUKI, 1984, 1985) Komponens Mértókegység Vág fölött Szob BOI, mg/l 7,2 6,9 Oldott O, mg/l 7,8 7,8 KOI mg/l 24,9 33,4 NH j mg/l 1,1 1,2 NOT mg/l 0,18 0,21 NO 3 mg/l 14,8 16,3 összes N mg/l 4,0 4,3 por mg/l 0,91 0,69 összes oldott anyag mg/l 299 367 összes keménység nk° 13,4 13,3 ANA-detergens mg/l 0,20 0,29 Szaprobltáslndex — 3,1 2,8 Fenolok mg/l 0,010 0,010 Na % % 12,5 18,9 Ásványolaj mg/l 0,63 0,61 7,2 2. osztály 0,63 3. osztály 6. táblázat Vízminőségi határértékek (VÍZÜGYI ÁGAZATI SZABVÁNY, 1983) Mérték- 1. osztály 2. osztály egy- határértéke határértéke Komponens BOI, mg/l 5,0 10,0 Oldott O, mg/l 6,0 4,0 KOI NH 4 mg/l 25,0 40,0 KOI NH 4 mg/l 1,0 2,5 NO 7 mg/l 0,10 0,30 NO

a mg/l 20,0 40,0 összes N mg/l 10,0 20,0 P04~ mg/l 0,3 2,0 összes oldott anyag mg/l 500 1000 összes keménység nk ° 15,0 35,0 ANA-detergens mg/1 0,20 0,50 Szaprobltáslndex — 2,5 3,5 Fenolok mg/l 0,005 0,020 Na % % 35 45 Ásványolaj (UV) mg/l 0,02 0,20 menő vízminőségi változások nem írhatók le a szokásos egydimenziós diszperziós modellel, hanem csak kétdimenzióssal (Somlyódy, 1978). Ez kihat a monitoringra is. A Duna nagy mennyiségű, főleg alpesi eredetű természetes hordalékot szállít. A hordalék részben görgetett, részben lebegtetett formában van jelen a folyóban. A görgetett hordalékkal a VITUKI sokat foglalkozott (Stelczer, 1980), itt most csak anynyit, hogy az osztrák vízlépcsők megépiiltével ebben nagy a változás. Eredetileg ennek nagyobb része Gönyü fölött feneklett meg (ld. első fejezetet). Az osztrák vízlépcsők miatt ez a hordalékszállítás lecsökkent és Bécs és Pozsony között ma már fenékerózióval számolnak. Bennünket vízminőségi szempontból sokkal jobban érdekel a lebegő anyag: az minél finomabb, annál inkább hordozója az ember okozta szennyezésnek (Literáthy, 1974, Literáthy, László, 1977, Benedek, László, 1980, Literáthy, 1982). Főleg az ipari szennyvizek nehézfémtartalma és a nehezen bontható szerves vegyi anyagok hajlamosak a lebegő anyagban feldúsulni (UNESCO, 1978, WHO, 1980). Ismét visszatérünk egy pillanatra az első fejezetre, ahol a folyószabályozás kapcsán emlékeztünk meg a „lebegő anyag csapdákról", a „sarkantyúkról". Látható tehát ennek vízminőségi jelentősége, ami majd főleg a másik fontos vízhasználatnál, a vízellátásnál domborodik ki. A Duna fenékiszapjának (néhány helyen mért) nehézfém-szennyezettségéről a 4. táblázat és a 8. ábra ad némi tájékoztatást (László, 1984). A Duna mentén elhelyezkedő 3 vízügyi igazgatóság (Győr, Budapest, Baja) laboratóriumainak rendszeres mintavételei alapján kialakított helyzetkép a Duna vízéről egyáltalán nem rossz (VITUKI, 1984, 1985). Az 5. táblázat az 1979—1983 évek 7. táblázat A Dunán érkező és a hazai rendkívüli szennyezések (VGI, 1982) Szennyezés Szennyezések száma 1971—1980 között Szennyezések száma 1981-ben magyar külföldi magyar külföldi Ásványolaj 328 40 47 1 Kommunális szennyezés 32 — 2 —. Ipari szennyezés 147 8 29 — Mezőgazdasági szennyezés 54 — 5 1 Egyéb 130 2 26 1 összesen 691 50 109 3 95% tartósságú fontosabb vízminőségi paramétereit foglalja össze, melyet összevethetünk a 6. táblázattal. Utóbbiban találjuk az első és második osztályú vízminőségi határértékeket. A táblázatokat kiegészítik a 9—12. sz. ábrák. Ezen jól megfigyelhető a nagy szennyezők (Vág folyó, Budapest) hatása (VITUKI, 1984, 1985). A VITUKI trendvizsgálatai (Hock, 1983) szerint az utóbbi 10 évben az oxigénforgalom mutatóiban némi javulás tapasztalható, habár ennek némileg ellentmond a szaprobitás indexében jelentkező romló tendencia. Probléma van a nitráttartalom évi 2—5%-os növekedésével, amire még visszatérünk. A fenti monitoring nem tükrözi a véletlen jellegű, haváriaszerű szennyezéseket. Ezek számáról és jellegéről a 7. táblázat nyújt képet (VGI, 1982). Ezek előrejelzése, az ellenük való védekezés megszervezése igen fontos feladat az összes Duna menti állam számára