Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)
1. szám - Könyvismertetés
18 Hidrológiai Közlöny 19S6. 1. szám Dr. Pásztó P.—Töős l-né: Az ipari vízgazdálkodás megközelítése Az ammóniagyártás rézlúgregenerálójának rekonstrukciója, a karbamid üzem szennyvizeinek a kaprolaktám gyártásnál történő hasznosítása, az ammóniumszulfát gyártás mosóvizeinek ismételt felhasználása, és a mészammonsalétrom gyártás szennyvizének csökkentése a befogadó Sajó folyó ammónia terhelésének csökkentése mellett évente mintegy 2000 tonna ammónia technológiai hasznosítását eredményezi. Végül a teljesen zárt technológiára a teljes recirkulációra a Paksi Atomerőművet mutatjuk be [10], amely kétkörös hűtőrendszerében teljesen zárt technológiát valósít meg, és csak a harmadik kör igényel friss vizet (11. ábra). A bemutatott példákból látható, hogy az ipari vízgazdálkodásnak azok a célkitűzései, amelyek: — a vízvisszaforgatás ösztönzésére, — a víz- és anyagvisszaforgatás műveleteinek összekapcsolására, — a szennyezőanyagok üzemen belüli átalakítására, és üzemen kívüli hasznosítására vonatkoznak nem tekinthetők többé utópiának, hanem Magyarországon is egyre fejlődő gyakorlatnak. IRODALOM [ 1 ] Commoner, H.: The Closing Circle. A Knopf. [2] New York. 1972. (Szerkesztő) (dr. Nagy László): A vízgazdálkodás fejlődése. TIT Orsz. Vízgazd. Szak. Csop. Budapest. [3] Kelemen László: ipari vízgazdálkodás Kézirat. Tankönyvkiadó, 1979. Budapest. [4] Töős lstvánné: Vízvédelem VI. ötéves terve 1983. évi feladatainak ellenőrzése. VGI jelentés, 1984., Budapest. [а] CELL Szennyvíztisztító Szimpózium 1984. október 9—10. Pécs. Közlemény [б] Lichtenstein, B.: Industrieabwasser im Kreislauf führen. Umwelt. 1978. 3. 197—203. [7] Balázs Ferenc, dr. Orbán Vera és Ábrahám Ferenc: A Mohácsi Farostlemezgyár ipari vizének visszaforgatása. (PMMF Vízgazdálkodási Intézet. Dolgozat. III. Országos Vándorgyűlés 1982. Debrencen. [8] Töős lstvánné: Dunai Kőolajipari Vállalat Fluid Katalitikus Krakk üzem szennyvízkezelési technológiájával kapcsolatos vízügyi szakvéleményezés. VGI jelentés, 1983. Budapest. [9] Lancy Limited: Protein recovery from food processing effluents. Szóbeli Közlemény, 1982. [10] MTESZ Környezetvédelmi Bizottság: Az Atomenergia szerepe a villamosenergia termelésben. Kézirat, 1979., Paks. Scientific approach to industrial water management Pásztó, P. — Mrs. Töős, I. Material exchange in nature is organized in a near-to-close cycle. Accordingly, produced materials are decomposed also by nature. Materials, however, produced by man —above all synthetic materials —are hardly decomposed or not at all by the system of decomposition developed during a long period of evolution. Therefore, the main task of a wasterwatertechnician is to return the effluents by industry into one of the natural cycles, what more, to foster this procedure by use of certain chemicals and transformations, or to reuse them inside the plants, or to recycle them into our social cycle. The problem is — accordingly —a joint solution of environmental interests and of the controlled use of materials. So, — wastewater treatment should enter the plants, even workshops, — technology should be changed to reduce effluent emission, — beside recycling of water, recycling of material will play an important role. A vízminőségi kárelhárítás kézikönyve VIZDOK Budapest, 1984. Szerzőközösség. Szerkesztette: Katona Emil. A kézikönyv a rendkívüli (váratlan) vízszennyezéssel kapcsolatos megelőzési, védekezési kárcsökkentési és kárelhárítási tevékenység témakörét öleli fel. Az évi mintegy 200 rendkívüli vízszennyezés, ebből 60 % hazai eredetű, indokolja a tervezési, kutatási, műszaki fejlesztési munkát és a szükséges létesítmények építését, szakfelszerelések beszerzését, laboratóriumi vizsgáló bázisok létesítését. Mindezekre az 1978—80 években mintegy 60 millió forint került felhasználásra. A kiadvány első része a vízminőség és a vízszennyezés dialektikus fogalmi kérdéseit, a szennyezés forrásait és a vízminőség-védelem célkitűzéseit ismerteti. A második fejezet a kárelhárítás koncepcióját, szervezési és végrehajtási feladatait mutatja be, a kármegelőző és a védelmi tervkészítés módszertanát (vízügyi területi és ipari üzemi tervek) a védekezés végrehajtásához szükséges munkafolyamatok tételes felsorolásával. A könyv terjedelmének célszerűen több mint a felét a védekezés technológiai eljárásainak tárgyalása foglalja el. A vízszennyező anyagokat a szennyezésben játszott szerepük és viselkedésük alapján rendszerezi. A felszín alatti vizekbe szivárgott szénhidrogén-származékok niozgástörvényszerűségeit (a beszivárgás mélységét, az olajlencse méreteit), a szivárgási tényező számításával gyakorlati példákon mutatja be. A hatásos kárelhárítás legfontosabb feltétele a szenvnyezés gyors felismerése és azonosítása. Az észlelés legtöbbször vizuálisan történik, de műszeres eljárással tökéletesíthető. Az azonosítás munkája már vízanalitikai vagy hidrobiológiái irányelveket és eszközök igénybevételét kívánja meg. Részletes leírást találunk a helyszíni vizsgálathoz alkalmasan kifejlesztett hazai gyártmányú hordozható készülékekről. A felszíni vizeken alkalmazott védekezési technológiák, mint a levonultatás, a vízkormányzas, levegőztetés, kémiai kezelés a sikeres műszaki fejlesztés nyomán hazai gyártmányokkal valósíthatók meg. Ugyancsak a káresetek nyomán szerzett tapasztalatok, valamint kísérletek, fejlesztési munkák nyomán keriil ismertetésre, nagyszámú szemléltető ábra és színes fényképfelvétel kiegészítésével, a vízen úszó szennyezések technológiáinál alkalmazott eszközök, védekező anyagok, vegyszerek, tároló edényzet stb. A felszín alatti vizeknél a szennyezés lokalizálása, a szennyezőanyag vagy a szennyezett talaj kitermelése a már bevált technológiák közé tartozik. A kézikönyv széleskörű alkalmazhatóságát biztosítja a kárelhárítás munkaerő gazdálkodásának, a szolgálattevők díjazásának tételes, példákkal magyarázott, elszámolási szabályismertetése. A mellékletben nagyszámú esettanulmány található a felszíni és felszín alatti vizeket 1971—80 között ért szennyezésekről és elhárításukról, ezek tanulságul szolgálhatnak a kármegelőzés és a kárcsökkentésben. A kárelhárítással kapcsolatos szabályzatok, jogszabályok, irányelvek és az ágazati és nemzetközi együttműködési megállapodások jól kiegészítik a tágabb értelemben is határterületi feladatok szakszerű ellátásában részt vevők tájékozódási lehetőségeit. A kézikönyv színvonalát emeli mintegy 120 fekete és színes ábra, 1 2 táblázat és térképvázlat.
