Hidrológiai Közlöny 1986 (66. évfolyam)

1. szám - Dr. Kelemen László–Krause Attila: Ipartelepek vízgazdálkodásának rendszer-tervezése

19 Hidrológiai Közlöny 1986. 1. szánt Ipartelepek vízgazdálkodásának rendszer-tervezése I) R. KELEMEN L Á SZ L Ó* — K R A U S E ATTILA* Az ipar csaknem minden iparilag fejlett országban a legnagyobb vízhasználó gazdasági ág. Az egyre csökkenő szabad vízkészletek és egyre növekvő elszennyezésük minden nemzetgazdaságot arra kényszerít, hogy minél nagyobb mértékben fokozza a takarékos vízhasználatokat és csökkentse a vízkészletekbe bocsátott szennyezőanyagok mennyiségét. Erre lehetőség elsősorban a legnagyobb vízhasználónál, az iparban, a vízújrahasználatok fokozott bevezetésével nyílik. A vízújrahasználat az iparban, a frissvíz jelentős megtakarításán túl, a kibocsátott szennyvizek mennyiségének csökkenését, legtöbb esetben gazdaságosabb műszaki megoldást és biztonságosabb üzemet eredményez. Az üzemi vízgazdálkodási rendszer kialakítását számos tényező befolyásolja mind a gyártástechnológia, mind a térségi vízkészletgazdálkodás és vízminőségvédelem területéről és ezek teljeskörű figyelembevételével képzelhető el az optimális rendszer megvalósítása. 1. Az üzemi vízgazdálkodási rendszer általános modellje Egy ipari üzem vízgazdálkodási rendszere — a műszaki és a gazdasági szempontok figyelembevételével — számos változatban elkészíthető. Az 1. ábrán ismertetett üzemi vízgazdálkodási általános modellből, a különböző paraméterek alakításának megfelelően, bármely speciális üzemi vízgazdálkodási rendszermodell előállítható: ha QR = 0 és Q'

h/

i = ()-»egyenes (átfolyó) rendszer, ha QK = 0 és Q'

w=„y" m

3/h—soros rendszer, ha Qn — ,,x" m

3/h és Q'

l

n, = 0 — reeirkulációs rendszer, ha QR=,,X" m

3/h és Q'

H

H = ,,y" m

3/h-«sorbakapcsolt reeirkulációs vízhasználati rendszert alkalmazunk [1], Az üzemi vízgazdálkodási rendszer működése az elemek és alrendszerek technológiai, funkcionális kapcsolatainak jelölésével ábrázolható szemléletesen. A rendszer így előállított sémája, annak az ikonografikus modellje. Ha az előállított modell elemeinek működését és egymáshoz való kapcsolatát, valamint az outputok és inputok reá gyakorolt hatásait matematikai összefüggésekkel pontosan, vagy csak közelítően leírjuk, azaz a rendszer működését a matematika nyelvén megfogalmazzuk, az üzemi vízgazdálkodás matematikai modelljéhez jutunk. Ez a rendszer vizsgálati mód alkalmas az üzemi vízhasználati modellek elemeinek kölcsönhatás vizsgálatára, illetve az alkalmazható alrendszermodellek és elemeik kiválasztására. A legtöbb üzem — különösen a nagy üzemek — vízgazdálkodási rendszere két vízhasználati alapmodell (átfolyó és reeirkulációs) különböző (párhuzamos, vagy soros) kapcsolásainak halmazából épül fel, melyek egymással egyszeres, vagy többszörös funkcionális kapcsolatban vannak. IPARI GYÁRTÁSTECHNOLÓGIÁK * Vízgazdálkodási Tudományos (VITUKI,) Budapest. Kutatóközpont TÉRSÉGI VÍZKÉSZLET- GAZDÁLKODÁSI | RENDSZER | 1. ábra. Az üzemi, vízgazdálkodási rendszer általános modellje Fig. 1. The general model of a water management system of an industrial plant Az optimális vízgazdálkodási íendszer tervezését — a magas bonyolultsági foka és a sokvariánsos megoldási igénye miatt — rendszerelméleti alapon, és számítógépi programok segítségével lehet célszerűen elvégezni. Az ábrákon és képletekben alkalmazott jelölések: QT- — a vízhasználó teljes-vízigénye [m

3/h] Qf — a vízhasználó frissvíz-igénye [m

3/h] Qu — a vízhasználó használtvize [m

3/h] Qli — a vízhasználóhoz visszafoi'gatott víz [m

3/h] Qsz — a rendszerből kibocsátott szennyvíz [m

3/h] Qvp— az üzemi párolgási vízveszteség [m

3/h] Qve —- egyéb (szivárgási, kihordási) vízveszteség [in

3/h] 'Sz — a vízszennyező anyagok mennyisége [kg/h ] C — a vízszennyező anyagok koncentrációja [g/m

3] Qlíh— más vízhasználó használt vizének újraliasználata [m

3/h]