Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
6. szám - Dr. Kovács György: Szempontok a Dunántúli Középhegység vízforgalmát szimuláló modellek felülvizsgálatához
Dr. Kovács Gy.: A Dunántúli Középhegység vízforgalma Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. 343 Q [m 3 min 1] Q [m 3 min 1] 0 4 8 12 16 20 24 28 0 4 8 12 16 20 24 0 4—i—i—i—i r—i—t— 0 4—1—i—i—i r i 0 4 8 1? 16 20 24 28 0 4 8 12 16 20 24 0 [m 3 min' 1] ű [m 3 min' 1] 10. ábra. A vízhozam és a leszívás lineáristól eltérő kapcsolatának alakulása Fig. 10. Non linear relation between discharge and draw-down hogy a szám maga a szállítóvezeték átmérőjének és a középsebességnek szorzatával arányos. Ezért a legnagyobb eltérés ettől a hidrodinamikai modell levezetése során elfogadott alapvető feltételtől is a kilépési pont környezetében alakul ki, ahol a vízmozgás néhány nagy járatra koncentrálódik és ezért a sebesség viszonylag nagy .Abban a zónában, ahol az áramlás eloszlik a víztartó réteg teljes tömegében, a helyi sebesség már lényegesen kisebb, így annak szorzata viszonylag nagy átmérővel sem haladja meg, vagy alig lépi túl a határértéket és ezért a lamináristól való eltérés nem jelentős. Az s és Q kapcsolat négyzetes tagja csak a kilépési pontok környezetére jellemző, tehát a regionális áramlási rendszer leírásakor a lamináris szivárgás feltételezése már elfogadható és ebben a zónában a transzimisszibilitást becsülhetjük a leszívási görbe egyenletében lévő A tényező alapján. Az elemzés végső következtetése, hogy a modellnek azokat a tömbjeit, ahol a karsztos víztartó akár mesterségesen, akár a nagy források természetes rendszerén keresztül csapódik, ki kell zárnunk a regionális rendszerből, mert ezeknek a pontoknak környezetében — minimálisan egy kilométer sugarú körön belül — sem a folytonos mező elve, sem a lineáris szivárgási törvény nem alkalmazható. Ezeken a tömbökön belül a nyomásveszteséget külön kell számítanunk. Természetesen az így elkülönített tömbök peremén a határfeltételeknek mindkét irányban azonosnak kell lenniök, akár a koncentrált nem-lamináris mozgás hidraulikai folyamatát elemezzük az önálló tömbökben, akár a regionális áramlási rendszer kialakulását vizsgáljuk. A probléma megoldása tehát a fokozatos megközelítés alkalmazását igényli. Karsztos víztartók hidraulikai paramétereinek meghatározása A modellekben a vízvezető rétegek hidraulikai viselkedését a tározási illetőleg a szállítási kapacitást kifejező két paraméterrel juttatjuk kifejezésre. A tározási kapacitást fedetlen rétegekben a fajlagos vízadóképesség, nyomás alatti áramlás esetében pedig a konszolidáció hatását jellemző tározási tényező írja le. A rendszer transzportkapacitását jellemző paraméter a transzmisszibilitás. A szilárd kőzetekben általában — a karsztos víztartókban pedig különösen — a hidraulikai nyomás csökkenése következtében bekövetkező konszolidáció csaknem elhanyagolható. Ezért a karsztrendszerek tározókapacitását a vízvezető réteg fajlagos vízadóképességével jellemezzük. A szilárd kőzeteknek vízvisszatartó kapacitása sem számottevő. Elfogadható ezért annak feltételezése, hogy a karszt fajlagos vízadóképessége a porozitással egyenlő. A fajlagos vízadóképesség területi elosztásának becslése mégis bonyolult, mert a porozitás erősen változik a mélységgel (11. ábra) (SHEVYAKOV és MANKOVSKY, 1968). A Porozitás [7o] 0 0,5 1,0 1,5 2,0 25 11. ábra. A porozitás és a mélység közötti kapcsolat jellemzése mért adatok alapján Fig. 11. Relation between porosity and depth on the basis of measured data
