Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
6. szám - Dr. Kovács György: Szempontok a Dunántúli Középhegység vízforgalmát szimuláló modellek felülvizsgálatához
344 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Dr. Kovács Gy.: A Dunántúli Középhegység vízforgalma görbe, amely egy vastag, csaknem homogén mészkőréteg porozitásának függőleges eloszlását mutatja, világosan jelzi, hogy a porozitás változását két független tényező alakítja: általában a porozitás a mélységgel csökken (ami a geológiai terhelés következményeként a szilárd kőzeteket a a legtöbb esetben jellemzi), azonban a karsztos képződményekben vannak szintek, ahol a porozitás kiugróan nagy (ezek a szintek a jelenlegi, vagy korábbi víztükrök helyzetét jellemzik, mert a járatok bővülése mindig a víztükör ingadozásának a zónájában a legerősebb SCHOELER, 1962, 1965). A porozitás változatosságát szemlélteti a 12. ábra (KOVÁCS J. 1983). Felső része a lineáris porozitást ábrázolja a mérő-hossz függvényében három egymásra merőleges irányban. A vizsgált réteg litoklázisokkal átszőtt karni dolomit volt. Az ábra alsó része a REU-nál hosszabb mérőszakaszok adataiból meghatározott porozitás-értékek valószínűségi eloszlását mutatja. Látható, hogy még az azonos szinten mért porozitásnak sem elhanyagolható a szórása és a számított középérték még a mérés irányától is számottevően függ. 12. ábra. A lineáris porozitás irány szerinti változékonysága Fig. 12. Variability in linear porosity according to direction A szivárgási tényezőnek a porozitással való kapcsolata szoros, ezért nyilvánvaló, hogy a legtöbb esetben értéke a mélységgel fokozatosan csökken, bár az azonos szinten mért adatok szórása nagymértékű. A nagy változékonyságot csak részben indokolja a porozitás hasonlóan észlelhető szórása. A másik ok az, hogy a próbaszivattyúzások által vizsgált kőzet-térfogat rendszerint kisebb, mint a kőzetfajtára jellemző REU. Az említettek hatására a mért adatok tartománya elérheti a két nagyságrendet is a nagymértékű szerkezeti változékonyság miatt (15. ábra). 13. ábra. A szivárgási tényező mért értékeinek szórása és mélységgel való változása Fig. 13. Variation of measured values of the hydraulic conductivity and its changes according to depth A transzmisszibilitás két bizonytalan értéknek, a szivárgási tényezőnek és a mélységnek a szorzata. A szivárgási tényező bizonytalanságát már elemeztük. A másik összetevő (az áramlás mélysége) rétegzett képződményben általában jól meghatározott geometriai méret, karsztos formációkban azonban ennek a becslése is nehézséget okoz. A vízszállításban aktív zóna meghatározásakor a legtöbbször nagy vastagságú karbonátos összlet vizsgálatakor ugyanis nem csak a vízzáró közbetelepülések helyzetét kell számításba vennünk, hanem ismernünk kell az erősen erodált szinteket és számítanunk kell a szivárgási tényező mélységgel való csökkenésével is. A nem pontosan meghatározható mélység miatt adódó nehézséget részben kiküszöböli a szivárgási tényezőnek a mélységgel csökkenő trendje. A K vs z (mélység) kapcsolatot ugyanis exponenciális összefüggéssel közelítve [K=K 0exp( — ßz), ahol K 0 a víztükör környezetében mért szivárgási tényező ós a 2 mélységet ettől a szinttől indulva lefelé tekintjük pozitívnak] a vastag rétegsor transzmisszibilitását úgy számíthatjuk, hogy a éz-x lamellákra meghatározott paramétert összegezzük a mélység mentén. Elemi sávokra térve és integrálva végül a teljes transzmisszibilitást a felszíni K 0 értéknek és egy fiktív átlagos mélységnek (m av) szorzataként fejezhetjük ki: T =K 0m a v = / K(z)dz = Jo oo J K 0ex.p(-ßz)dz=K 0—ß~-,
