Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

2. szám - Görögné Mihályfalvy Edina: Hegy- és dombvidéki belvízképződések és elöntések dinamikája

70 Hidrológiai Közlöny 1985. 2. sz. Hegy- és dombvidéki belvízképződések és elöntések dinamikája GÖKÖGSÉ MIHÁIYÍ.UVY EDINA* Magyarországon mind a kevés, mind a sok csapadék egyaránt jelentős károkat okoz. A felszabadulást követően mintegy két évtizeden át a hiányzó csapadék pótlása, az öntözés feltételeinek biztosítása került előtérbe. Az öntözés nagyarányú költségnövekedése folytán — főként az 1970-es évek közepétől — a mesterséges vízpótlás egyre inkább háttérbe szorult s helyette a mezőgazdasági üzemek a meliorációt, az üzemi vízrendezést, a termőhelyi viszonyok általános javítását helyezték és helyezik előtérbe [ 7, 9, 13]. Statisztikai nyilvántartás szerint hazánkban az öszszes belvízi terület 4,1 millió hektár és ebből 20 év átlagában évente mintegy 130 ezer ha kerül belvíz alá. A belvízzel elöntött szántóföldi terület nagysága pedig — évjárattól függően — 60 000—500 000 ha között váltakozik. E jelentős területen a belvíz okozta terméskiesés egyes években országosan is érezteti hatását, a belvizes területen gazdálkodókat pedig ez a kár még súlyosabban érinti. A termelés jelenlegi színvonalán, melyre a nagy hozam és a magas ráfordítások a jellemzők, egyre inkább szükséges a termelési kockázat csökkentése. Ökonómiai számítások szerint vállalati szinten a belvizes gazdaságok: — egy hektárra jutó vállalati eredménye 40—60% — egy hektárra jutó bruttó jövedelme 50—60%, a nem belvizes területen gazdálkodó környező gazdaságokhoz képest [7]. Az intenzív termelés igényeit egyre kevésbé elégítik ki az olyan területek, amelyek folyamatosan, vagy rendszertelenül hosszabb-rövidebb ideig vízzel telítettek [13, 19, 20]. Ebből a szempontból a belvizes területeken alapvető fontosságú a belvizek előfordulásának gazdaságosságilag indokolt mértékű csökkentése [7]. E komplex feladatok minél sikeresebb megoldásához elengedhetetlenül szükséges az ökológiai viszonyokat jól ismerő mezőgazdasági, illetve hidrológiai kérdésekkid is tisztában levő szakemberek együttes munkája, vagyis a helyes műszaki- és agronómiai teendők szakszerű összehangolása |9, 19]. A korszerű vízrendezés eredményeként nemcsak a káros víztöbbletek által okozott hátrányok és veszélyek csökkennek, hanem fokozódik a hasznosítható és hasznosuló csapadék aránya is. Végsősoron az okszerű vízrendezés nagymértékben járulhat hozzá a növénytermesztés vízigényének kedvezőbb kielégítéséhez [12, 16, 19]. Irodalmi áttekintés A hazai vízi munkálatok kezdeti időszakában a célkitűzés az volt, hogy területeket hódítsanak el a víztől a mezőgazdaság számára. Ez a beavatkozás egyértelműen a termőhelyi viszonyok javításaként értelmezhető. Mindezt ma úgy neveznénk nagytérségi hidromelioráeió. Később, az új vízháztartási egyensúly beálltával a levezető hálózat szerepe döntően az lett, hogy a művelés alá vont területeket megóvja a csapadékos periódusok vízkártételétől [7, 9, 16]. A vízrendezésnek kezdetben elsődleges célja fokozatosan módosulni kezdett. A területszerző, mennyiségi célok helyett főként az 1970-es évektől és napjainkban — az állami dotációnak a mezőgazdasági üzemekre ilyen irányú kiterjesztése révén — általánosan egyre inkább a hatékonyabb földhasználat feltételeinek megteremtése, illetve a már megművelt területek eredményesebb hasznosítása ösztönözte és indokolta a víztöbbletek, illetve hatások mérséklését, kiküszöbölését [3, 17, 19], Az eddigi ezirájiyú hazai vizsgálatok, kutatások főként a síkvidéki belvízkérdések tanulmányozását, * Altalános Épülettervező Vállalat, Budapest. elemzését helyezték előtérbe [7, 13, 16], Ennek magyarázata, bogy hosszú idősorú, megbízható adatsorok főként itt (pl. Kondorosvölgy, Mirhó—Gyócsi öblözot) állnak rendelkezésre [1, 4], továbbá a síkvidéki területeken nagy termelési értéket produkáló szántóföldi- és kertészeti termelés folyik, a jobb talajadottságok és gazdaságosabb művelhetőség — a lényegesen kedvezőbb gépesítési lehetőségek — miatt [7, 19]. Ugyanakkor a domb- és hegyvidéki teriilelek káros vizei hidrológiai kérdéseinek tanulmányozása a hazai szakembereket kevésbé foglalkoztatta [11]. Egyrészt mert kevés megbízható adat áll rendelkezésre [15], másrészt ezen területek káros vizeinek elvezetése hosszú ideig nem mutatkozott elsődleges gazdasági feladatnak [3, 19 |. A csapadékból származó felszíni víznek az elvezetése és a szükséges mértékben való visszatartásának megoldása az adott térségre jellemző csapadék-lefolyás összefüggések feltárását igénylik [1, 10, 14, 20]. Ilyen összefüggés megállapításokhoz sok éves rendszeresen vég zett mérésekből származó adatokra van szükség. Ilyen adatok ismeretében kifejleszthetők olyan modellek, melyek segítségével pl. a napi átlagos lefolyás nagyságára becslést kaphatunk | 1, 7, 15]. Előzmények Már egyetemi tanulmányaim alatt jó kapcsolatba kerültem az Észak-magyarországi VIZIG-gel, valamint a VITUK 1-val és így lehetőségem nyílt a Heves-l)<'l-Borsodi belvízrendszer területén a belvízképződés hidrológiai vizsgálatára [11]. A Heves-Dél-Borsodi belvízrendszer északi, illetve északnyugati határa a Budapest-Miskolc vasútvonal, északkeleten a Sajó, délen és keleten a Tisza, nyugaton a Csincse patak határolja. A belvízrendszer az Észak magyarországi Vízügyi Igazgatósághoz (Miskolc), közigazgatásilag Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez tartozik. A belvízrendszer teljel teljes területe 102288 ha, ÉNY—DK irányban enyhén lejtős síkság 91—100 m B. f. közötti átlagos telepszinttel. Az ár- és belvízmentesítést megelőzően a Bükk hegységben eredő patakok, vízfolyások árvizei és a tiszai árvizek jelentettek veszélyt. A hegység felől lezúduló vizek a vízfolyások rendezetlen alsóbb szakaszán szétterültek, s a mély részeken nádas, mocsaras területek keletkeztek. A helyzet orvoslására 1919-ben megalakult társulatok végeztek kisebb szabályozási munkákat. Az egységes ármentesítési és vízrendezési terveket a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal az 1932-es Tisza-i árvíz után dolgozta ki s a társulatok 1935— 1948 között építették ki a mai rendszer alapjait [6]A felszabadulás után jelentős fejlesztési munkákat végeztek, azonban a belvízrendezés szempontjából lemaradás mutatkozott, a körzet egyes legmélyebb részei ősállapotban maradtak, jelenleg a már kiépített művek sem felelnek meg a korszerű követelményeknek [6, 11]. A Kiskörei Vízlépcső üzembelépésével a védőtöltés mentén, a duzzasztás miatt szivárgó vizek