Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

6. szám - Kovács Dezső: A folyó- és tószabályozás környezetvédelmi eredményei és lehetőségei

330 Hidrológiai Közlöny 1985. 6. sz. Kovács D.: A folyó- és tószabályozás letkeztek. A feltöltések érdekében sokhelyütt a parti nádasokat kikotorták, megsemmisítették, ezzel megszűnt a „természetes szűrő". Megfelelő beavatkozással meg kell akadályozni, hogy a vízfolyások hordaléka, uszadéka a tóba jusson. A partvédőmövek építése gyakorlatilag ott történt, ahol feltöltéseket is végeztek. A partvédőművek megvédik a természetes vagy feltöltött partokat az eróziótól és a jég romboló hatásától. Lehetővé vált a feltöltött parti sáv többcélú hasznosítása. A kőből, betonból épített művek.előtt a kimosások ellen lábazati durva kőszórást kellett alkalmazni. A partvédőművek durva átmenetet képeznek a tó és a partja között, a kőszórás és a rárakódó uszadék nem szép látvány, a strandoknál még balesetveszélyes is, aminek kiküszöbölésére a művekbe szakaszosan lépcsőt iktattak vagy áthidaló bejárót helyeznek el. A partvédőművek általában akadályozzák az uszadék, szemét partra történő kidobódását, ezért az uszadék kézi vagy gépi eltávolításának megvalósításával folgalkoznak jelenleg. A természetes nádas parti sáv felszámolása csökkentette a halak természetes ívó helyét, a kőszórásos vízpart viszont az íveskor, vihar alkalmával a halak sérülését okozza. A partvédőműveknek az utóbbi időben sok ellenzője van. A negatív hatások mérséklésére kísérletek folynak a célnak megfelelőbb és a környezetbe jobban illő partvédőmű típus kialakítására. Meder szabályozás. A Balaton medrének szabályozására, eltekintve a parti feltöltésektől, mélyítő kotrásokat végeztek a partvédőművek előtt, a nádasok eltávolítása céljából, a kikötőkben, azok bejárata térségében és egyes strandoknál. Az utóbbi években a fenéken vándorló iszap felfogására úgyneveezett iszapcsapdákat létesítettek a Keszthelyi-medencében ós vízminőség javítása céljából kotrásokat végeztek a Fűzfői-öbölben ós a Keszthelyi-medence egyes területein. A kikotort anyagot a partok feltöltésére használták. A kotrásokkal eltávolított anyag kb. 3 millió m

3. A kotort terület nagysága kb. 4 km

8, ami a tó teljes területéhez viszonyítva jelentéktelen, de az adott térségben számottevő. A kotrások területén, ahol a nádasokat és a legfelső iszapréteget eltávolították, megváltoztak az áramlási viszonyok és megváltozott a mederanyag élővilága és minősége is, csökkent a térség belső tápanyagterhelése. A kotrások viszonylag kis területen történtek, ezért a hatásuk az egész tóra nézve nem jelentős. A vízminőség javítása, a tápanyagterhelés csökkentése érdekében a jövőben a sekély kotrások folytatását tervezik, ennek technológiáján és gépláncának kialakításán dolgoznak. A Velencei-tó szabályozása Vízszintszabályozás. A Velencei-tó szabályozása az 1880-a8 években a Dinnyés—

Kajtori csatorna kiásásával és Dinnyés községnél bukógát építésével kezdődött. Valójában azonban csak a jelenlegi zsilip 1965 évben történt üzembehelyezósétől beszélhetünk tervszerű vízszintszabályozásról. A korábbi időszakban a Velencei-tóban nagy vízszintingadozás volt, többször előfordult rendkívül magas vízszint ós a tó átlagosan százóvenkónt egyszer kiszáradt. A leeresztő zsilip megépítésétől 1971-ig a vízszintszabályozást a lefolyás szabályozásával végezték. A tápláló Császárvízen 1971-től a Zámolyiés 1976-tól a Pátkai-tározó is a tó vízszintszabályozását szolgálja. Tehát napjainkban a tó vízszintszabályozása a hozzáfolyás és a lefolyás együttes szabályozásával történik. Az előírt szabályozási vízszinteket a fürdőzési, a hajózási és a vízminőségvédelmi igényeknek megfelelően állapították meg. A tó vízszintjét 1976-tól az agárdi vízmércén 140—160 cm vízállás közé kell szabályozni. Az optimális vízszintek a következők: Meg- Vízállás a hónap első napján [cm] nevezés I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. XI. XII Optimális 150150160 1C0 160 150 150 150140140140 150 Megjegyzés: Az agárdi vízmérce ,,0"= 102,02 m. B. f. A vízszintszabályozás hatására megszűnt a korábbi, esetenként több méteres vízszintingadozás. Nincsenek rendkívül magas és alacsony vízállások, amelyeknek káros hatása volt korábban a környezetre. Az utóbbi években a felső szabályozási vízszint tartására törekednek, ami legtöbb esetben sikerült is. A célnak megfelelő vízszintszabályozás feltételei adottak és maga a szabályozás is sikeresnek tekinthető. Állandósult a partvonal, csökkent a környező területeken a talajvízszint ingadozása, és lehetővé vált a tó közvetlen környezetének hasznosítása, beépítése, strandok, üdülőépületek építése. Az előállított vízszintek megfelelnek a nádasok fejlődésének és a Vízi élővilág életfeltételeit kielégítik. Partszabályozás. A Velencei tó partján Agárdnál építették az első partvédőmű vet még az 1930-as években. A tervszerű partszabályozás az 1960-as években kezdődött. A partok mentén feltöltéseket, nádirtásokat végeztek és kő-beton partvédőműveket építettek. A Velencei-tó parti sávjában a tóból 2,5 km

2 területen végeztek feltöltést. A feltöltések következtében csökkentek a parti sekély vizű területek és csökkent a parti nádasok területe is, azonban a part mentén időszakos belvizek képződnek, mivel a tópart csapadékvíz csatornázását még nem oldották meg. A feltöltések védelmére épített kő—beton partvédőművek a velük szemben támasztott igényeket kielégítik, de akadályozzák az uszadék kidobódását. A parti nádasok eltávolításával csökkent a halak ívóhelye. A parti nádasok eltávolítása és kő-beton mű építése megszüntette a korábbi nádasok szűrő szerepét és így a diffúzszennyezés közvetlen a nyílt vizet éri. Mederszabályozás. A Velencei-tóban jelentős mederszabályozási munkákat végeztek, A tó 26 km

! felületéből 3,3 km

2 nádast kikotortak és a nyíltvízi területeken sekély fenékkotrást végeztek. A vízi sportok céljára 2,25 kin* területen mélykotrást végeztek. A kikotort anyag elhelyezésére két sziget létesítésével mintegy 1,2 km

2 területet feltöltöttek. A kotrásokkal kb. 7,2 millió m

3 iszapot távolítottak el a tóból. A mederszabályozás hatására a Velencei-tóban a nyíltvízi területen jelentősen megnőtt a vízmélység. A korábbi 59%-os nádborítás 42%osra csökkent. A tó nádas jellege megmaradt, de a vízminőség mozaikossága gyakorlatilag meg-