Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Dr. Költő Gábor–Páris Emil: Műszaki fejlesztés a vízellátás területén

Dr. Költő G.—

Paris E.: Műszaki fejlesztés Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. 31 Az említett négy megvalósított, talajvízdúsítással működő vízmű üzeme és eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a VIZITERVatalajvízdúsítás előmunkálataival és tervezésével kapcsolatos feladatok elvégzésére kellő felkészültséggel rendelkezik, ami egyben vállalatunk egyik jelentős fej lesztési eredményét is bizonyítja. A talajvízdúsítás korszerű rendszereinek tervezése ós kialakítása érdekében vállalatunk megvásárolta az NDK-ban kifejlesztett, talajvízdúsító medencék szűrőrétege regenerálására szolgáló berendezés licencét. Ennek segítségével a jövőben nagy, 100 000 m

3/d vízmennyiségig terjedő kapacitású vízműveket is tudunk tervezni. Tározók és tavak felszíni víztisztító művei Az 1960-as évek elején teljesen új feladatként jelentkezett vállalatunknál a felszíni víztisztítás. Tekintettel arra, hogy több regionális vízmű rendszerünk, mint pl. a Borsodi- és a Mátravidéki Regionális Vízművek vízben szegény területeken létesültek, ahol a vízellátást csak mesterséges tározók összegyűjtött vizével lehet biztosítani, ki kellett alakítani a tározók vizének tisztítására szolgáló berendezéseket. A tározók vizének ivóvízellátás céljára való tisztítása a tározóban kialakult nyersvíz, ill. a metalimnionban, a vízkivételi műtárgy környékén kialakuló víz minőségi összetevőinek figyelembevételével oldandó meg. A tározóban az év folyamán kialakuló, egymástól eltérő jellegű vízminőséget befolyásoló folyamatokra való tekintettel a tisztítási technológia kialakításakor nagy gondot kell fordítani magának a tározótérnek a vízminőség kedvező befolyásolását elősegítő kiképzésére és a tározóban iejátszódó folyamatokat a víztisztítás egyik lényeges elemeként kell kezelni. Ezért a tervezéskor arra törekedtünk, hogy a vízkivétel közelében az év legnagyobb részében legalább 15 in vízmélység álljon rendelkezésre, a vízkivétel a felső, oxigénben gazdag rétegből történt. A vízkivételi műtárgy kialakítása többszintű vízkivételt biztosít. A tározóban fennálló természetes hőrétegzettségi viszonyokat mesterséges beavatkozással, szivattyúzással, vagy légbefúvással, esetleg a fenékiszap gyors leeresztésével változtatni lehet. Tekintettel arra, hogy a tározóba kerülő növényi eredetű és egyéb anyagok a vízben található élő szervezetek számára tájianyagot képeznek és a víz eutrofizációjáh(»z vezethetnek, a vízgyűjtő területen vízrendezések végrehajtásával és a szennyvíz bevezetések megszüntetésével a víz minőségi összetevői kedvezően befolyásolhatók. A víztisztítási technológia ilyen vízművek esetében a következő fokozatokból áll: a) uszadékok visszatartása dobszűrővel, vagy keretes szűrővel; b) lebegő anyagok eltávolítása derítéssel. A derítést általában alumíniumszulfáttal végzik, a tavaszi olvadás idején előforduló vizek esetében az előbbin kívül meszet is kell a vízhez adagolni, a víz virágzási és vegetációs időszakban pedig, amikor a víz oxigénfogyasztása megemelkedik, egyéb koaguláló szerek adagolása is előnyös lehet; c) szűrés gyorsszűrőn; d) az íz- és szaghatások megszüntetése akt ív szénszűrővel, vagy lassúszűrővel; e) bakteorológiai szennyeződések eltávolítása klórozással. A VIZITERV az előbbi elvek alapján 4 tározóra telepített felszíni víztisztító művet teivezett, melyek közül a Mátrában, az ott kialakított regionális vízellátó rendszerben a Köszörűvölgyi tán zó valamint a Csórréti tározó víztisztító művei már üzemelnek, a Hasznos-i tározó és víztisztító mű pedig kivitelezés alatt áll. A Bükk hegységben létesült a Borsodi Regionális Vízmű egyik legnagyobb víztermelő telepe a Lázbérci tározó és víztisztító mű. A Köszörűvölgyi tározó hasznos térfegata 340 000 m

3, a legnagyobb vízmélység 18 m, a víztisztító mű 2400 m

3/d vízmennyiséget szolgáltat. A vízmű 1968 óta működik és víztermelési kapacitásának növeléséhez hozzájárult, hogy hazánkban először ennél a tározónál alkalmazták a tározó térfogat lassú átkeverését biztosító berendezést, melynek segítségével a tározó vízellátás céljára hasznosítható, jó minőségű vizet biztosító térfogata jelentősen megnövekedett. Az átforgatást biztosító, alacsony energiaigényű berendezést a VIZITERV tervezte. A VIZITERV által teryezett Lázbérci tározó és víztisztító mű 1967—70 között létesült, jelenleg 24—30 000 m

3/d vízteljesítmény nyújt. A völgyzárógát mögötti vízmélység 17 m, a tározó térfogata 5,6 millió m

3. E víztisztító mű érdekessége, hogy itt alkalmazták először a magyar szabadalom alapján kifejlesztett „Cyclofloc" derítési eljárást, melynek segítségével a korábban létesített, a Bán patak vizét közvetlenül kezelő derítő teljesítményét 8000 m

3/d-ről mintegy 24—30 000 m

3/d-re növelték. A „Cyclofloc" derítési eljárás rendkívül kedvezőnek bizonyult a tározó vizében levő lebegő és szagrontó anyagok eltávolítása szempontjából. Ennek eredményeként a tározó íz- és szagmentesítésére szolgáló, mégépült lassúszűrőt üzemeltetni nem kellett. A Csórréti tározó 1974-ben létesült, hasznos térfogata 1 millió m

3, a legnagyobb vízmélység 22,5 m. A víztisztító mű teljesítménye 3600 m

3/d.' Ez a víztisztító mű technológiai megoldását tekintve hasonló a Köszörűvölgyi tározónál létesített vízműhöz. A felszíni vizek ivóvízként való hasznosításának tervezése során kifejlesztettük a Balatonból történő vízkivétel legcélszerűbb megoldását, a vándorkagylók megtelepedését és üledék képződését meggátló nagy áramlási sebességű vízkivételi vezetékeket, amelyek változó vízmennyiség esetén is megfelelően üzemel. A felszíni vizek tisztítása során nagy figyelmet fordítottunk a koaguláció és flokkuláeió folyamatára. A megfelelő sebesség-gradiens — időfüggvény, G.t. érték és G.t.c. érték előírásaival