Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)

1. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

24 Hidrológiai Közlöny 1985. 1. sz. Horváth G.: Foszforeltávolítás a Balatonon tartalmazza. A mintegy" 21 000 m

3/d tisztított szennyvíz foszfortalanítása 2 g/m

3 össz-foszfor koncentráció alá igen nagy lépés a tó megmentése érdekében. A beavatkozással a tó évente mintegy 43,51 foszfor terheléstől mentesül. Jelenleg készül a keszthelyi és balatonberényi szennyvíztisztító telep foszfortalanító berendezéseinek kiviteli terve. A kivitelezési munkák 1984. évben megindulnak. A Zala vízgyűjtőjén 1984. évben várhatóan megindul a legnagyobb szennyező, a zalaegerszegi szennyvíztisztító telep foszforeltávolító berendezésének tervezése a VIZITERV-'nél, melynek eredményeként az üzem beindulásakor újabb foszforterheléstől mentesül a tó. A vízügyi ágazat a saját területén minden erőfeszítést megtesz a Balaton vízminőségének megóvása és javítása érdekében. Ebben a nagy programban a VIZITERV vezetése és tervező gárdája legjobb tudása és a Balaton iránt érzett felelőssége tudatában dolgozik. Phosphoreliminierung in der Abwasserkläranlagen der Balatonuingebung Horváth Gábor Hingewiesen wird auf den stürmischen Zuwachs der am Eutrophierungsprozess beteiligten Urbanisierung, Chemisierung der Landwirtschaft, bzw. Viehgrosshaltungen. Die Lösungsmöglichkeiten der dritten Reinigungsphase und die hier wirkenden Wirtschaftlichkeitsgrenzen sind für die Phosphoreliminieruug bestimmend. Aufgaben des Entwurfsbüros für Wasserwirtschaft VIZITERV zur Durchführung des Programmes zur Besserung der Wasserbeschaffenheit des Balaton, mit besonderer Rücksicht auf die Auflagen im Jahre 1983. Beschreibung der Planungs- und Projektierungstätigkeit, insbesondere der Prinzipien und der Baupläne (Krage der Chemikalien, Industrie-Hinterland, hauptsächliche juridische Hegelungen). Bei der Projektierung aufgetretene technische Probleme, Lösungswege, im Zala-Einzugsgebiet zu erwartende Eingriffe. Vom Programm erwartete Ergebnisse, Eliminierung von 43,5 t/a Phosphor. Einher és víz — Fejezetek a vízgazdálkodás történetéből — ^ Vízelosztó törvényszék Valenciában. Spanyolország harmadik legnagyobb városa,, Valencia a Turia folyó partján fekszik, néhány km-re a tenger parttól, lakosainak száma fél milliónál is több. A nagyváros környéke a vizek világa, az öntözéses földművelés, a rizstermesztés vidéke. Valencia környéke nagykiterjedésű öntözött terület, amelyet csatornák hálóznak be. A vidék vízgazdálkodásának rendjére évszázadok óta a Vízelosztó- tör vényszék, a Tribunal de las Augas ügyel. A városkörnyék kilenc nagy területegységét egy-egy főcsatorna vize táplálja, lizek mindegyikén öntözési közösség működik, élükön a maguk közül választott elnökkel, aki „tisztes, jóhírű munkás", saját tulajdonú maga művelte földdel. A Vízelosztó-törvényszék az öntözőközösségek elnökeiből alakult testület, amely szabályozza az öntözővíz felhasználását, vizsgálja a szabálytalanságokat, a feljelentéseket, a jogtalap vízhasználásokat. Az öntözési időket' az El Seo katedrális 1381 után épült harangtornyának, a Miguelete-neU. a harangja jelzi. A Víz-törvényszék működéséről ezt olvashatjuk: „Minden csütörtökön 12 órakor a katedrális, mellett, a szabad ég alatt iil össze a testület. Az Apostol-szobrok lábánál kilenc karosszék áll a törvényszék tagjai részére. Itt nincs bírósági eljárás, a vízfelhasználás szabályai nincsenek írásba foglalva. Az eljárás egyszerű. Sorban jelennek meg az öntözővezetékék küldöttei ós a bejelentők. A panaszt az illetékes öntözőközösség elnöke vizsgálja meg, kikérdezi a feljelentőt, a tanukat és a vádlottakat. Ezután a törvényszék a helyszínen, a nyilvánosság előtt tanácskozik s a pártatlanság megőrzése érdekében ebbe már nem szól bele az érdekelt közösségi elnök. A tanácskozást szavazás, majd a határozat kihirdetése követi, mely felmentő vagy marasztaló lehet. Az ítéletet a törvényszék haladéktalanul végrehajtja. Az eljárás egyszerűsége ellenére a Víz-törvényszék nagy tekintélynek örvend, mert az egyenlő elbírálás mellett józan megfontolás, népi igazságérzet jellemzi és összeforrt a vidék tradícióival. Rendelkezéseit komolyan veszik és betartják, ítélkezése megfellebbezhetetlen." Ez intézmény eredete valószínűleg még a római időkben gyökerezik, de biztos, hogy a mór időkben már működött. A várost visszafoglaló Aragóníaí Jakab ugyanis a XIII. század közepén megerősítette a törvényszék illetékességét és működésének folytatását rendelte el, ,,. . .ahogy régen is szokták a mórok idejében. . ." megjegyzéssel erősítve meg a több évszázados hagyományt. A Víz-törvényszéket a szükség hozta létre. A Valencíát körülölelő síkságot a Turia folyó nem éppen bőséges vize táplálja. A vízzel tehát jól kellett gazdálkodni, az öntözőcsatornák vízhasználatát be kellett osztani. Ennek végrehajtására és felügyeletére jött létre ez a népi önigazgatási intézmény és évszázadok óta mind a mai napig zavartalanul működik." (Doromby Endre: Spanyolország. Panoráma útikönyv, 1976. 539—540. o. nyomán.) dr. Szlávík Lajos Ember és víz — Fejeztek a v ízgazdálkodás történetéből — Leonardo da Vinci és a vízhoza m mérés. A hidrológia történetével foglalkozó művek rendszerint közlik azt a XVIII. században .1. Fräser által készíteti, képet, amely Leonard,ót vízliozammérés közben ábrázolja.. A vízsebesség mérésére szolgáló úszót a művész Leonardo kéziratáról rajzolta, amelyet jelenleg a Párizsi Egyetemen őriznek. Hasonló úszó rajza található Leonardo egyik jegyzetfüzetében is. Leonardo a folyó mellett lépked, egy magasságban az úszóval, egy kerekes szerkezetet tol maga előtt, a megtett távolság meghatározása céljából. A folyó túlsó partján Leonardo segítője ú|jabb úszókat készít elő vízrebocsátásra. A parton az esés mérésére használt'eszköz képe — szintén Leonardo eredeti kéziratáról másolva. Az idő meghatározása, amely alatt az úszó a lemért útszakaszt megteszi — a feljegyzések szerint —, úgy történt, hogy Leonardo" a hangskálát énekelte és a skálázások számát feljegyezte. Minden bizonnyal ez volt az első komolyabb kísérlet, a víz sebességének felszíni úszóval történő meghatározására. Leonardonok helyes elképzelései voltak a vízsebesség eloszlásáról a nyíltfelszínű medrekben és azokat világosan meg is fogalmazta: „A mozgás sebessége a felszínen nagyobb, mint a mederfenéknél. Ez azért van, mert a felszínen a víz csak a levegővel érintkezik, ami a víznél könnyebb és mozgékony, míg a mederfenéken a víz a talajjal is érintkezik, amelynek nagyobb az ellenállása. A medertől távolodva csökken az ellenállás értéke". (A. K. Biswas: History of hydrology, Amsterdam— London, 1970. c. műve nyomán.) dr. Szlávík Lajos