Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. habil Harry Kittner–Ludwig Seyffert: Az aktívészén-por az ivóvíztisztításban - Dr. Szigyártó Zoltán: Gyakorlati módszerek a nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározására
Dr. H. Kittner —L. Seyffert: Az aktívszén-por Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. 155 aktív szén alkalmazására és különösen regenerálására vonatkozóan még nem voltak kimutathatók pontos költségek, ez a görbe még pontosítást igényel. Összefoglalás A vázolt kutatási munkában a víztisztítás terén a már régóta ismert, de a technológiai ismeretek elégtelen volta miatt csak korlátozott mértékben alkalmazott poralakú aktívszén adagolást vizsgáltuk. Laboratóriumi- és technológiai kísérletek alapján az összes lényeges befolyásoló tényezők szerepét tisztázni lehetne. Matematikai modell kidolgozására egyelőre nincs lehetőség. A munka fő eredményeit javaslat formájában foglaltuk össze. Ez az adszorpció kinetika megvilágítása mellett méretezési módszert is tartalmaz a porszén adagolására vonatkozóan. A vizsgálatok általában azt mutatták, hogy a szénpor alkalmazása számos előnnyel jár. Egyúttal azonban alkalmazásának határaira is rámutattunk. IRODALOM []] Entwicklungskonzept der Wasserwirtschaft Iiis 1985 und Vorlaufforschung bis 1990. Kézirat. Forschungszentrum Wassertechnik, 1979. [2] Lienig, I). : Wasserinhaltsstoffe, Bedeutung und Erfassung. Berlin, Akadémiai Kiadó. 1979. [3] Oörbing, F. — Weigelt, I'. : Grundlagen der Filtration und Schwimmkornfiltration. Dresden, Techn. Univ., Fak. f. Bau-, Wasser- und Forstwesen, Diss. A, Bd. 1/2,1974. [4] Fritzsche, V.: Zur Behandlung und Beseitigun von Wasserwerksschlämmen. Dresden,Teclm. Univ., Fak. f. Bau-, Wasser- und Forstwesen, Diss. A, 1972. [5] Seyfferth, L. : Untersuchungen zum optimalen Einsatz pulvei'förmiger Aktivkohle in der Trinkwasseraufbereitung. Dresden, Techn. Univ., Sektion Wasserwesen, Forschungsbericht 1980. Hozzászólás Dr. Csanády Mihály: Az aktívszén-por adagolás közegészségügyi jelentősége A korszerű víztisztításban az aktív szén jelentősége nagy. Korábban elsősorban mint íz- és szageltávolító anyag volt ismeretes. Árkörnyezet — így a vizek — szennyezettségének fokozódásával előtérbe került az a tulajdonsága, hogy a legkülönbözőbb anyagokat képes adszorptíve megkötni és így a vízből eltávolítani. A szerves mikroszennyezők eltávolításában szerepe ma nélkülözhetetlen; csaknem univerzális eszköz a korszerű víztechnológiában. Mindez elsősorban a granulált aktív szénen való szűrésre vonatkozik, amely a korszerű víztisztításnak általában az utolsó lépése (eltekintve a fertőtlenítéstől). Ezzel elérhető, hogy az aktívszén szűrőket csak azok az anyagok terhelik, amelyeket a hagyományos tisztítási lépcsők (derítés + szűrés) nem távolítottak el; így az aktív szén kapacitása jól kihasználható. Az utóbbi évtizedben általánosan elfogadottá vált az a vélemény is, amely szerint a felszíni vizek tisztaságában az ózorios kezelést is követnie kell egy aktívszenes fokozatnak. Az ózon oxidálja a nagyobb szerves molekulák egy részét, többségüket azonban csak „feldarabolja", el nem távolítja. A feldarabolt molekulák eltávolítására általában szükség van, mivel ha a vízben maradnak, a hálózatban segítik elő a másodlagos (nem kívánatos) biológiai folyamatokat. Az eltávolítás eszköze ebben az esetben is az aktívszén, amely megköti a vegyületeket is. Sontheimer munkái nyomán ismert, hogy ilyen, az aktívszénen kialakuló biológiai tevékenység olyan járulékos haszonnal jár, amely sem ózonnal, sem csak aktívszénnel el nem távolítható anyagok (pl. ammónium) lebomlását, ill. eltávolítását is lehetővé teszi („biológiai aktívszén szűrés"). Az utóbbi években olvashattunk először olyan szerves polimer műgyantákról, amelyek az aktívszén adszorpciós tulajdonságaival rendelkeznek. Adszorpciós képességük nem olyan általános, viszont a gyártással befolyásolható, így adott célra specifikus adszorbensek is előállíthatók. Előnyként jelentkezhet még az is, hogy e műgyanták regenerálása egyszerűbb és olcsóbb, mint az aktívszéné. Hazánkban is használnak már huminanyagok mélységi vízből való eltávolítására műgyantát. A regenerálás ebben az esetben például nátrium-kloridoldatos öblítéssel történik. Az aktívszén alkalmazása közegészségügyi szempontból egyrészt azért jelentős, mivel a daganatkeltő trihalometán vegyületek (pl. kloroform) ún. prekurzor anyagainak eltávolítását lehetővé teszi, vagyis így megelőzi a trihalometán-képződést. Másrészt egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nyers vízben olyan, főleg ipari eredetű szerves vegyületek vannak jelen, amelyeknek a szervezetbe jutása nem kívánatos, amelyeket tehát a tisztítás során el kell távolítani. Az Egészségügyi Világszervezet 1984ben megjelent új normatívája például 18 szerves mikroszennyezőre ad határérték javaslatot. Ezek bebetartása szennyezett nyers vizek esetében szükségessé teszi az aktív szén alkalmazását. A poralakú aktívszén alkalmazásának hátránya, hogy a tisztítás végén nem, hanem csak az elején vagy közben alkalmazható, így olyan anyagokat is megköt, amelyeket a derítés is megkötne, ezzel tehát a kihasználható kapacitása csökken. A másik nagy hátrány az, hogy általában nem regenerálható az így adagolt szén. Előnye, hogy az adagolás bevezetése nem igényel jelentős beruházást; a változó, esetleg lökésszerű terhelést az adagolással viszonylag egyszerűen lehet követni. Általánosan elfogadott az a vélemény, hogy az íz- és szaganyagok eltávolítását a legtöbb nyersvíz esetében viszonylag kis dózissal (kis költséggel) el lehet vele érni, ilyen célú alkalmazása gazdaságos lehet. A szokásos adagok mellett a szerves anyagok összmennyiségét nem csökkenti lényegesen, így például a trihalometán-prekurzorok eltávolítását nem nagyon lehet vele elérni. Jó szolgálatokat tehet viszont minden olyan esetben, amelyekben időszakos pl. havária-jellegű szennyezés hatását kell kivédeni, ilyenkor ugyanis nagy dózisban adagolható. Használható ilyen esetekben olyan vízműveknél is,
