Hidrológiai Közlöny 1985 (65. évfolyam)
3. szám - Dr. habil Harry Kittner–Ludwig Seyffert: Az aktívészén-por az ivóvíztisztításban - Dr. Szigyártó Zoltán: Gyakorlati módszerek a nempermanens viszonyok közötti vízhozam meghatározására
156 Hidrológiai Közlöny 1985. 3. sz. Dr. H. Kittner—L. Seyffert: Az aktívszén-por amelyek rendelkeznek granulált aktívszenes szűrő fokozattal, de a szűrők túlterhelését célszerű a havária-időszakban adagolt aktív szénporral megelőzni, vagy legalább mérsékelni. Hazánkban gyakorlati szempontból az jelent előnyt, hogy míg granulált aktívszén gyakorlatilag csak tőkés importból szerezhető be, poralakú aktív szénból hazai gyártású is rendelkezésre áll (Aquapur). Az aktív szénpor alkalmazásakor lényeges szempont, hogy ne maradjanak a tisztított vízben aktív szénszemcsék. A szemcsék felületén ugyanis koncentrálódnak a szennyezések, a tápanyag-feldúsulás a biológiai folyamatoknak is kedvez, így a szemcsék lerakodási helyén (pl. tárolóban) súlyos másodlagos szennyezés állhat elő; másrészt a fogyasztott vízzel a szervezetbe is bejuthatnának a szemcséken feldúsult szennyezések. Ebből is adódik, hogy az adagolás csak a derítés előtt vagy közben lehet, mindenesetre a szűrés előtt. A szénpor ne legyen túl apró szemcséjű, és a szűrés legyen hatásos. A poralakú aktív szén nem csodaszer. Nem várhatjuk tőle (a szokásos adagok esetén) a trihalometán perkurzorok, egyéb szerves anyagok és mikroszenynyezők jó hatásfokú eltávolítását. E célra csak a tisztítás végén alkalmazott granulált aktívszén szűrők (a jövőben esetleg majd a speciális szervesanyag-eltávolító műgyanták) alkalmasak. Jó szolgálatokat tehet viszont az aktívszén por az íz- és szaganyagok eltávolításában, időszakos vagyhavária-jellegű szerves anyag szennyezések leküzdésében. Aktívszén-por alkalmazása a magyar ivóvíztisztításban Dr. Benedek Pál a műszaki tudományok doktora Magyarországon felszíni vizek tisztítása során több helyen — Budapesten, Mohácson, Balmazújvárosba, Mihálygergén — alkalmaznak aktívszénport. Általában a magyar gyártmányú Aquapur FP márkanevű terméket adagolják (fajlagos aktív felület : 450—600 m 2/g), folyamatosan, vagy rendszerint csak nagyobb szennyezések levonulása alkalmából. Az alacsony, 10—20 g/m 3-es, igen ritkán 50 g/m 3-es adag és az aktívszén-por rossz minősége miatt azonban a szerves anyag eltávolításban elért eredmény általában bizonytalan és kevéssé jelentős. A VITUKI kísérleteket végzett az aktívszénpor ivóvíztisztításban történő hatásosabb felhasználására vonatkozóan. Fő cél a rövid kontaktidő miatt a megfelelő szervesanyag eltávolításhoz szükséges szénfelesleg csökkentése, valamint az aktív felület jobb kihasználása volt. A kísérlet alapján új, Ígéretes eljárás született, melyet az alábbiakban foglalunk össze. Már a laboratóriumi szakaszos kísérletek során kiderült, hogy ha egy szokásos módon elvégezett derítési próbához (felszíni víz + Al 2(S0 4/) 3 18H 20 (50—80 mg/l) + aktívszén-por (30—200 mg/l) friss aktívszén helyett az előzőleg már kiülepített széntartalmú zagyot keverjük vissza, további oldott szervesanyag eltávolítás érhető el. Az aktívszén általában 4-5 visszaforgatást visel el, miközben a felületén megkötött szervesanyag mennyisége egyre emelkedik (a kísérleti metodika elkülöníti a koaguláns pelyheken történő oldott szervesanyag adszorpciót). Ezután megterveztük a folyamatos technológiát, melyet három lépcsőben — laboratóriumi, félüzemi és üzemi méretekben vizsgáltunk meg. A labor- és félüzemi kísérletek igazolták, hogy — megfelelő módon létrehozott recirkulációval a szénpor adszorpciós kapacitását jobban ki lehet használni, — A VITUKI eljárásának oldott szervesanyag eltávolító hatása optimális üzemeltetés mellett megközelíti egy homokszűrő után kapcsolt granulált aktívszenet tartalmazóadszorber hatását, — azonos mennyiségi! szervesanyag eltávolításához kevesebb friss aktívszén-por adagolására van szükség abban az esetben, ha az aktívszén-port tartalmazó alumínium-hidroxid iszapot recirkuláltatjuk, — az iij eljárás mikrobiológiai jellegű problémákat nem okoz, — az új eljárás a már üzemelő derítőberendezések minimális átalakításával bevezethető, — folyamatosan szénport adagoló vízművek esetén üzemköltség-megtakarítást eredményez. Fentiek üzemi méretű bizonyítására a Fővárosi Vízművek (Budapest) Víztisztítóművében (nyersvíz: Duna) végeztünk kísérletet, mely igazolta a fenti megállapításokat. Külön vizsgáltuk a THM és a THMFP változását — már 20 g/m 3 szénporadagolásnál jelentős, 20— —30%-os csökkenést tapasztaltunkezekben'a paraméterekben, a kontrollként működő derítő vizéhez képest. Sajnos, a hazai aktívszénpor ellátás hiányosságai miatt (mind a szállított szénpor mennyisége, mind minősége igen megbízhatatlan és ingadozik) a kísérletet félbe kellett szakítani. Dr. Kollár György: (BME) Az utóbbi évtizedekben hazánkban több ivóvíztisztító üzemben alkalmaznak aktívszenes kezelést, annak érdekében, hogy a jó ivóvíz minden idegen íztől és szagtól mentes lehessen. Felszíni vizek vízminőségének változásával, trófitásfokának jelentős emelkedésével egyre több ivóvizet veszélyeztető mikroszennyező eltávolítására kényszerülünk. A kellemetlen íz- és szaganyagok jelenléte is sürgeti a felszíni víztisztítás fejlesztését. A mikroszennyezések elleni védekezés kétirányú lehet: — megelőzés, — víztisztítási technológia fejlesztése. Az utóbbi években a mikroanalitikában bekövetkezett fejlődés lehetővé tette számos veszélyes szennyezőanyag minőségi és mennyiségi meghatározását. Ezek a szennyezések gyakran olyan jellegűek , hogy a ma már hagyományosnak tekinthető ivóvíztisztítási folyamatok alkalmazásával (ülepítés, szűrés, kémiai oxidálás) kellő hatásfokkal nem távolíthatók el.
