Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

2. szám - Dr. Fodor Tamásné–dr. Scheuer Gyula: A Tihanyi forrásüledékek paleohidrogeológiai viszonyainak rekonstrukciója

Dr. Fodorné— dr. Sche it er: A tihany i forrásüledékek rekonstrukciója Hidrológiai Közlörty 1984. ?.. sz. 93 hogy a kúpokon a növényzet megtelepedhetett— ez is bizonyítéka a kis hozamnak — és ez a recens forráskúpoknál is nagyon gyakoriak, valószínű­sítik, hogy ezeknek a vízhőmérséklete már ala­csonyabb volt. A források hőmérséklete annyira lecsökkent, hogy lehetővé vált a növényzet meg­telepedése is. 3/3. Vízkémiai összetétel Vizsgáljuk meg, hogy milyen kémiai összetételű vizek rakhatták le a forráskúpokat. Vitalis I. [44] szerint kovasavas-szénsavas hévízek, Hoffer A. [14] szerint csak kovatartalmú hőforrások. A tavi összletben települő üledékek alapján a meginduló posztvulkáni forrásműködés olyan vi­zekkel kezdődött, amelynek kovatartalma közepes vagy ennél magasabb lehetett (150—400 mg/l). A Nyereg-hegyen ismeretes kis forráskúpokat létrehozó vizek összetétele valószínűleg hasonlóak vagy megközelítően egyezőek lehettek a recens időszakosan vagy állandóan felszökő forrá­sokéval. Ilyen források túlnyomó része az uralkodó elegyrészek alapján nátriumkloridosak magas ko­vasav tartalommal. A kalcium és a magnézium mennyisége teljesen alárendelt. A kalcium mennyisége megemelkedik egyes lerakodási fázisokban, ahol a forráskvarcit át­megy kovás édesvízi mészkőbe, ill. meszes hidro­kvarcitba. Ennek megfelelően e képződményeket olyan források rakták le, amelyekben az előző típusokkal szemben megnő a kalcium mennyisége. Ilyen vizek lehetnek kalcium-hidrogén-karboná­tosak, de lehetnek olyan nátrium-hidrogén-kar­bonátos vizek is, amelyekben a kalcium mennyi­sége is jelentős. E típusú vizekre már az alacso­nyabb vízhőmérséklet a jellemző és kovasav­tartalom, bár csökkenő értéket mutatva még mindig (II. táblázat Tyimonovszkij forrás) meg­haladja a 100 mg/l értéket. Ilyen összetételű vizekre jellemző még az, hogy jelentős mennyiségű szabad szénsavat tartalmaznak. Általánosságban meg kívánjuk még jegyezni az irodalmi adatok alapján [2], hogy a hidrogén­karbonátos vizek egyike a leggyakoribbaknak a negyed és jelenkori vulkanikus területeken. Azonban nagyon bonyolult és összetett hidro­geológiai viszonyokkal állnak összefüggésben. Új­Zélandon egyes (Wairakei, Waiotapu) termálvizes területeken szénsavas, kénhidrogénes hidrogén­karbonátos vizeken túlmenően kloridos vizek is vannak. Kamcsatkán pedig bázikus nátrium­kloridos H 2S és CO,-t tartalmazó vizek jelentkez­nek. A Yellowstone Parkban is a bázikus és lúgos nátrium-kloridos H 2S és C0 2 gázos vizek mellett bázikus hidrogén-karbonátos szénsavas vizek vannak. Az ásványi sótartalmuk átlagban 1,6 g/l és a HC0 3, C0 2 vizek fiatal negyedkori tektonikai zónákhoz kapcsolódnak. A .Balaton északi oldalán fakadó források, amelyeknek csak a szénsavtartalma posztvulkáni eredetű, lényegében az utóvulkáni működés lassú lezáródó szakaszát jelzik. Egyes források pl. Kékkúton vagy Balatonfüreden édesvízi mész­követ raktak le. Az édesvízi mészkő kovaanyag­tartalma csekély, tehát különböznek a tihanyaiak­tól. A források összetételük alapján az egyenérték százalék aránya szerint a szénsavas-kalcium­hidrogénkarbonátos-szulfátos vizek csoportjába tartoznak. A Kárpát-medencén kívül Szlovákiában és Erdélyben ismerünk számos utóvulkáni műkö­déssel kapcsolatos forrást és forráskúpképződést. Egyes területeken a tihanyihoz sokban hasonló (Szlovákia Vysny Sliac, Erdély, Kiskalán) forrás­kúpok képződtek, amelyeknek kőzetanyaga csak kalcium-hidrogén-karbonát, a kovaanyag hiány­zik, és rétegzettségi viszonyaik is teljesen eltérőek. Ezek is a szénsavas-hidrogénkarbonátos vizek csoportjába tartoznak jelentős nátrium- és kal­ciumtartalom mellett (2. táblázat). Hőmérsékletük nem haladja meg a 30 C°-ot. Általában azonban hidegek és kovasavtartalmuk 20—30 mg/l között mozog, tehát alacsony. 3/4. A vizek eredete, származása A vizsgálatok és megfigyelések szerint (23) a tihanyi-félszigeten az alábbi víztípusok vannak: talajvíz, amely a különféle kifejlődésű negyedkori rétegekben fordul elő. Résvizet tároznak a bazalt­tufa repedezett zónái. Rétegvizek fordulnak elő a felső pannóniai rétegösszlet homokrétegeiben, to­vábbá a szarmata mészkő is vizet tároz, valamint — a félsziget ÉNy-i felén — Sajkodnál feltárt (T 62 fúrás) triász kőzetek a fekü karsztvízzel áll­nak kapcsolatban. A mélyben települő permi homokkő és kristályos alaphegység a törések mentén tározhat és vezethet vizet. A fentiek alapján vizsgáljuk meg, hogy a terü­let fejlődéstörténetének menete során milyen lehetett a vízföldtani kép közvetlenül a bazalt piroklasztikumok keletkezése előtt. Az akkori 'dőszak földtani felépítésének megfelelően való­színűsíthető, hogy a Balaton-felvidéken a triász karbonátos kőzetek karsztvizet tároztak és belő­Hik karsztforrások fakadtak és a fedett karszt is már kialakult. Továbbá a szarmata mészkő és a felsőpannon homokrétegek víztározására is követ­keztethetünk. A különböző víztartó képződményekben táro­zott vizek minőségére vonatkozóan csak annyit állapíthatunk meg, hogy a felsőpannon tó vizének kémiai adottságai azt közvetlenül vagy közvetve befolyásolhatta miután a víztartó kőzetek egy része abból ülepedett le, ill. másik részével köz­vetlenül kapcsolatban állt és ezért ezekkel hidro­lógiai kapcsolat alakult ki. A vulkáni működés során a láva áttörte a különböző korú kőzeteket, és ez kihatott a víz­tartókban tározott vizekre is. A hőhatása mellett a vulkanizmust kísérő mélyből felszálló oldatok gőzők-gázok kapcsolatba léptek a víztartók vizei­vel, azok eredeti összetételét, koncentrációját helyileg jelentősen módosították. Hoffer A. szerint a mezozoós mészkövekből oldódott ki a kalcium főtömege, a kovaanyag pedig a fillit kvarclencséi­ből és szilikátjaiból, a permi homokkőből és való­színűleg még a felsőpannon homokrétegeiből szár­mazik. Ennek megfelelően a kioldódás főleg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom