Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

1. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése. Győr, 1983. június 29–30.

Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. 60 A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése (Győr, 1983. június 29—30.) A IV. Országos Vándorgyűlést dr. Illés (íyörgy MTESZ-díjas, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg. Megnyitóját követően dr. Lombos Ferenc, Győr-Sopron megye tanácsának elnöke emlékezett meg a Győri Vízművek fennállásának századik évfordulójáról, majd dr. Szalai György, MTESZ-díjas, a Magyar Hidrológiai Társaság főtitkára számolt be Társaságunknak a vízgazdálkodás szolgálatában 1980—1982 között folyt tevékenységéről. Az ülésen megjelent és felszólalásában az ülést üdvözölte dr. Robert Fenz, az Osztrák Vízgazdálkodási Szövetség elnöke. A plenáris ülésen ezután a jutalmak átadására került sor. A IV. Országos Vándorgyűlés plenáris ülésén adta át dr. Illés György elnök az elnökség által adományozott alábbi kitüntetéseket: Tiszteleti taggá választották Borbély Sándor ny. hidrogeológust. i A Borsodi Területi Szervezet (régebben Miskolci Csoport) alapító tagja. Megszervezte 1952ben a zsombolykutató munkabizottságot. Részt vett a Miskolc-Tapolca-i tavas barlang feltárásában, a Miskolc vízellátását szolgáló víznyelők és források kutatásában, továbbá a miskolci ivóvízbeszerző helyek védőterületének kijelölésében. Pávai Vajna Ferenccel együtt vett részt a Miskolc környéki melegvíz-kutatásokban, számos Bükk hegységi forrás megfigyelésében. A Borsodi Területi Szervezetben számos tisztséget töltött be 1952 óta, mindenkor nagy aktivitással. Számos tudományos közleménye jelent meg a bükki barlang- és zsomboly kutatásról, Miskolc körzetének vízellátásáról, hévizeiről, felszín alatti vízviszonyok előrejelzéséről, a miskolci történelmi nagy árvízről. 30 évnél hosszabb munkássága, tudományos és szervezési tevékenysége nemcsak a Területi Szervezet, hanem az egész egyesület eredményességére is kihatott. Ur. Kessler Hubert ny. mérnököt. Barlangkutató tevékenysége már fiatal korában közismert volt. 1935-ben az aggteleki cseppkőbarlang igazgatója lett, majd 1949 és 1965 között a vízügyi szolgálatban működött. Nevéhez fűződik az ország hasznosítható karsztvízkészletének meghatározása, az országos forráskataszter létrehozása, karsztvizeink hasznosítási lehetőségeinek meghatározása, a mesterséges (pl. bányászati) beavatkozások karsztvizekre gyakorolt hatásának megállapítása. 1964 és 1972 között, nyugdíjazásáig az Alutröszt főhidrológusaként a bányászat és a karszthidrológia gyakorlati kapcsolatait vizsgálta. Tudomány- és szakterületén szerzett páratlanul gazdag elméleti és gyakorlati ismeretanyagát az egyes intézmények és társadalmi szervezetek szaktanácsadójaként hasznosította. A karsztvízkincs megóvásáért tudományos-, ismeretterjesztő- és tömegtájékoztatási fórumokon egyaránt lelkesedéssel dolgozott és dolgozik. Számos elismerése között fontos helyet foglal el Kiváló Újítói aranyfokozata. Tudományos kutatásainak,