Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Dr. Fekete József–dr. Szalai György: Talajvizsgálati eredmények értékelése a Tisza-II. vízlépcső térségében
224 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Dr. Fekete J.— dr. Szalai Gy.: Talajvizsgálati eredmények Összefoglalás A Tisza-II. Vízlépcső hatásterületének talajtulajdonságait az 1968—75. évek időszakában készített genetikus üzemi talajtérképek és az 1982ben elkezdett új földértékelés vizsgálati adatainak összehasonlításával végeztük. Az adatok értékelése során néhány következtetést vontunk le a Kiskörei tározó talajra gyakorolt hatásával kapcsolatban. A talajtakaró kialakulásában jelentős szerep jutott a kedvezőtlen drénviszonyoknak, a túlbő nedvességnek és a felszínhez közeli talajvízszintnek. A víz hatása jelenleg is tart, sőt helyenként fokozódik, ami néhány talajtulajdonság alakulásában is kifejeződésre jut. A túlbő nedvesség, lefelé irányuló vízmozgás, valamint a műtrágyák savanyító hatásának eredményeként a pH értékek több szelvénynél csökkentek. A pH csökkenés a felső szintekben jellentősebb. A tározó, illetve a szivárgó csatornák mentén 1—1,5 km széles sávban a talaj sótartalma kismértékben csökken. A talajvíz közelsége, a tartósan nedves állapot mérsékli a sófalhalmozódást, illetve csökkenti a talaj oldható sótartalmát. A tározótól távolabbi talajszelvényekben nőtt a sótartalom és a szódalúgosság. A talajvízszint ingadozása, a talaj időnkénti kiszáradása, a talajoldat ismétlődő betöményedése eredményezi a sófelhalmozódást, illetve szikesedést. Több helyen növekedett a talaj kötöttsége. A felszínhez közeli talajvíz, a tartós nagy dedvességtartalom hatására az agyagásványok bizonyos mértékben átalakulnak, szmektitesedés következik be. A kötöttség növekedését elősegíti az oldható sók, illetve a kicserélhető nátrium menynyiségének gyarapodása is. A Tisza-II. Vízlépcső térségében tapasztalt kedvezőtlen talajtani folyamatok különböző eljárásokkal, beavatkozásokkal mérsékelhetők, illetve megelőzhetők. A káros vízbőség, a közeli talajvíz, a kedvezőtlen drénviszonyok miatt elsőrendű feladat — a komplex melioráció részeként — mielőbb el kell készíteni a vízrendezési terveket, illetve el kell végezni a szükséges vízrendezést. A vízrendezés műszki és agrotechnikai eljárásait együttesen kell alkalmazni. A másodlagos szikesedés megelőzése érdekében ellenőrizni kell a talajvíz szintjét, s azt a kritikus szint alatt kell tartani. Részletesen kell vizsgálni a sófelhelmozozódás tényezőit. A sóforgalom alakulását rövidebb és hoszabb időszakra készített sómérlegekkel kell tanulmányozni. A talajok gyakori kiszáradása a sófelhalmozódást segíti elő, ezért a talajok nedvesen tartásával, a kiszáradások megakadályozásával a sófelhalmozódást mérsékelni lehet. A talajok állandó mérsékelten nedves állapotban tartása kisebb vízadaggal történő öntözésekkel érhető el. A talajjavítással kedvezőbbé tesszük a talajok fizikai- és kémiai tulajdonságait, így homogén jó vízháztartású táblák alakíthatók ki. Ilyen területeken a tározó kedvezőtlen hatásai nem jelentkeznek, vagy lényegesen mérséklődnek. A savanyú talajok fizikai és kémiai sajátosságait meszezéssel; a semleges, vagy gyengén savanyú szikeseket szintén meszezéssel, illetve sárgaföldterítéssel, a lúgos feltalajú szikeseket pedig gipszezéssel javíthatjuk meg. A homok talajok istállótrágyázással, vagy lápföld-terítéssel javíthatók. A kötött nehéz agyag talajok fizikai tulajdonságai mélylazítással tehetők kedvezőbbé. A további savanyodás megakadályozása céljából ott, ahol a feltalaj nem tartalmaz szénsavas meszet és nagyobb műtrágya mennyiséget használnak fel, ezzel arányos mésztrágyázást kell alkalmazni. A melioráció hatékonyságának fokozása céljából a meliorációhoz kapcsolódó feladatként az erdőterületek pótlásával, ill. növelésével erősebben párologtató felületet alakítunk ki. Az elvizenyősödés ellen véd a folyók, tározók, csatornák, utak menti terűletek fásítása is. Gondoskodni kell a homokhátak gyepterületének felújításáról. A melioráció elvégzése után ki kell jelölni az ültetvénytelepítés területeit. IRODALOM [1] Arany S. (1956): A szikes talaj és javítása. Mg. Kiadó. Bp. [2] Darab K. (1958): A tiszántúli öntözött réti talajok másodlagos szikesedése. Agrokémiai és Talajtan. 7. (1) 53—64. [3] Dóra T. (1972): A Kiskörei Vízlépcső hatása a Tisza vízjárására és környezetére. Hidrológiai Közlöny, 3. 101—109. [4] Dóra T. (1983): A kiskörei tározó és környezetének alakítása, a környező talajvízszint változásának elemzése. Ankét a kiskörei vízlépcső felavatásának 10 éves évfordulójára. MTESZ—MJHT egyesületi kiadvány. Budapest. [5] Fekete J. (1977): A talaj sóforgalina szabályozásának lehetősége az öntözési rend helyes megválasztásával. Hidrológiai Közlöny, 12. 531—536. [6] Herke S. (1964): A belvízrendezés szerepe a szikesek sajátságainak változásában a Duna—Tisza közén. Hidrológiai Közlöny, 1. 14—20. [7J Oroszlány I. (1971): Az öntözővíz egyenlőtlen eloszlásából fakadó károk. II. Hidrológiai Közlöny, 51. (5) 211—223. [8] Rónai A. (1975): Az Alföld földtani atlasza. Magyarázó. Tiszafüred. Magyar Állami Földtani Intézet. Budapest. [9 | Stefanovits P. (1963): Magyarország talajai. (2. kiad.) Akadémiai Kiadó. Budapest. [10] Stefanovits P. (1977): Talajvédelem, környezetvédelem. Mg. Kiadó. Budapest. [11] Szabolcs I. (1961): A vízrendezések és öntözések hatása a tiszántúli talaj képződési folyamatokra. Akadémiai Kiadó. Budapest. [12] Szabolcs I., Darab K., Várallyay Gy. (1968): A tiszai öntözőrendszerek és a Magyar Alföld talajaitermékenysége I. Agrokémia és Talajtan, 17. 453—464. [13] Szolnok megye Tisza—II. térségének komplex meliorációs terve (1981). DATE Főiskolai Kara, Szarvas (AGROBEli Meliorációs és Tervező Iroda megbízásából). [14] Várallyay Gy. (1967): A Duna—Tisza közi talajok sómérlegei, II. Sómérlegek öntözött viszonyok között. Agrokémiai és Talajtan, 16. 1—2. 27—56.
