Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
4. szám - Dr. Fekete József–dr. Szalai György: Talajvizsgálati eredmények értékelése a Tisza-II. vízlépcső térségében
D r. Fekete J.—dr. Szalai Gy.: Talajvizsgálati eredmények Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 223 valamint a tározó mentén. Ezeken a területeken a talajvízszint átlagos mélysége 0,5—2,0 m között változik, a többi helyen 2—5 m mélységben található. A talajvíz kémiai összetétele kedvezőtlen. Az összes sótartalom 1000 mg/l-nél nagyobb, helyenként eléri a 5—10.000 mg/1 értéket is. A kationok közül jelentős a nátrium, az anionok közül pedig a hidrokarbonát, klorid és szulfát ionok mennyiség e' A térségben jelentős mértékű másodlagos sófelhalmozódás mutatható ki. E folyamatban nagy szerepet játszik a kedvezőtlen kémiai összetételű felszínhez közeli talajvíz, és a korábbi időszakban nagy víznormákkal végzett öntözések, valamint a táblán, ill. üzemen belüli vízrendezések hiánya. A másodlagos szikesedés megelőzése érdekében a talajvíz szintjét állandóan ellenőrizni kell, s a kritikus mélység alatt kell tartani. A talajvízszint sülylyesztése költséges műszaki beavatkozást tesz szükségessé. Ezért arra kell törekedni, hogy a talajvízszint káros megemelkedését idejében megakadályozzuk. Jelenleg a talajvíz több helyen a megengedhető szint felett helyezkedik el. A komplex melioráció feladata, hogy ezt az állapotot minél nagyobb területen szüntesse meg, bár a jellegzetes hidrogeológiai adottságok miatt nagyon nehéz ezt mindenhol maradéktalanul és gazdaságosan megoldani. A másodlagos sófelhalmozódás, szikesedés megelőzése céljából gondosan kell tanulmányozni a sófelhalmozódás tényezőit. Rendszeresen ellenőrizni kell a talajvíz mélységét és összetételét. A Kiskörei tározó és a Nagykunsági Öntöző Főcsatorna térségében az ellenőrző hálózat bővítése folyamatban van. A sóforgalom alakulása rövidebb és hosszabb időszakokra szerkesztett sómérlegek segítségével szükséges vizsgálni. A sótartalmi változások azt mutatják, hogy az állandóan nedves talajokban nem következik be sófelhalmozódás, vagy ha igen, akkor mértéke jelentéktelen. A Kiskörei tározó mentén a szivárgóval stabilizált talaj vízszintű sávban helyenként a sótartalom csökkenése tapasztalható. Az ismételten egymást követő nedvesedések és száradások növelik a sófelhalmozódást mértékét. A talajoknedvesen tartásával, illetve az erős kiszáradások megakadályozásával a sófelhalmozódást mérsékelni lehet. Törekedni kell a talajok állandó nedves állapotban tartására, ami kisebb vízadagokkal öntözésekkel érhető el. A talajjavítással kedvezőbbé tesszük a talajok fizikai- ós kémiai tulajdonságait, s így homogén vízháztartású, jó termőképességű táblák, mint termelési egységek alakíthatók ki. A térség javításra szoruló talajai a savanyú, a szikes és a homok talajok. A talajjavítás célja a talaj tápanyagszolgáltató képességének fokozása, a kémhatás tompítása, a szerkezetesség és pórusviszonyok javítása, a tápanyagok- és vízhasznosulásának hatékonyabbá tétele, s végső soron a talajok teljesítőképességének emelése. A savanyú talajok gyenge termőképessége az alacsony pH értékkel kapcsolatos. Ilyen talajokban jelentős lehet a foszfor megkötődése és a nitrifikáció csökkenése. E talajok fizikai és kémiai sajátosságait meszezéssel javítják.' A javításra szoruló talajok között kiemelkedő jelentőségűek a szolonyeces réti, és a réti szolonyec talajok. A lúgos feltalajú szikeseket gipszezéssel, a savanyú, vagy semleges kémhatású szikeseket meszezéssel javítják. A javítást mélylazítással hatékonyabbá lehet tenni. A javítás során a nátriumot kalcium ionokkal cseréljük le, s közvetett hatásként megjavul a talaj szerkezete, a kedvezőtlen humuszanyagok átalakulnak, a nátriumhumátból kalcium humát lesz, kedvezően változik meg a talaj kémhatása és javul a tápanyagok feltáródása. A savanyúság csökkenésével, valamint a javuló vízgazdálkodással arányosan kedvezőbb lesz a talaj mikroszerkezeteinek életfeltétele. Nő a szervesanyag lebontása, a nitrogén kötés és a nitrifikáció. Javítás után a míítrágyázás hatékonysága is javul. A homok talajokat a kolloid-tartalom növelésével lehet javítani, így pl. istállótrágyázással, vagy lápföldterítéssel. A nagyobb kolloid mennyiség miatt jobb lesz a talaj vízáteresztő, víztartó képessége és javul a tápanyaggazdálkodás. A kötött, nehéz agyag talajok fizikai tulajdonságai mélylazítással javíthatók. A mélylazítás — mint fizikai talajjavítási módszer — kedvezően változtatja meg a talaj pórusrendszerét, javul a víz- és levegőgazdálkodás. A térségben előforduló humuszos homok talajokon a defláció elleni védelmet agrotechnikai módszerekkel lehet megoldani. A térség jelentős részét kitevő Szolnok megyére a meliorációs terv elkészült (1982). A meliorációs terv szerint a következő megoszlásban javasolják a különböző talajjavítási eljárásokat: A terület 57%-án meszezéssel történő javítás (savanyú talajok), 17%-án gipszezéssel történő szikes talajjavítás, 5%-án homokjavítás (lápföldes kolloid-dúsítás), 53%-án mélylazítás (mint fizikai javítási eljárás). A javítási terveket a térség többi területére is mielőbb el kell készíteni. A javítások hatékonysága akkor lesz megfelelő, ha egyidejűleg a vízrendezést is megoldják. Még mielőtt a térségi melioráció megindulhat, gondoskodni kell a talajok további savanyodásának megakadályozásáról. Ezért ott, ahol a feltalaj nem tartalmaz szénsavas meszet és nagyobb műtrágya mennyiséget használnak fel, ezzel arányos mésztrágyázást kell alkalmazni. Az erdőterületek pótlásával, illetve növelésével ki lehet terjeszteni az erősebben párologtató felületet, ami az elvizenyősödés elleni védekezés egyik módja. A jelenleg szántóföldi művelésre nem alkalmas területek fásításával tájesztétikai szempontoknak is eleget teszünk. Kiemelt jelentősége van a folyók, tározók, csatornák, utak menti területek fásításának. A fásításoknál figyelembe kell venni a szikfásítási kísérletek eredményeit. A térségben a homokhátak gyepterülete felújításának van nagyobb jelentősége. A melioráció végrehajtása után kell kijelölni az ültetvénytelepítés területeit. Az ültetvénytelepítés célja a termelés hatékonyságának és biztonságának növelése.
