Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Kovács Antal: A közművesítés eredményei és a közeljövő feladatai

Kovács A.: A közművesítés eredményei Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. 195 A vízbázisok rekonstrukciójának újszerűsége is érdemel néhány szót. A rekonstrukcióval a vízbázis eredeti műszaki jellemzőit szándékoznak viszszaállítani. A rekonstrukciós beavatkozás költségeit azonban az új beruházás ráfordításaival és egyéb műszaki-gazdasági mutatóival is össze kell vetni, s azt a megoldást választani, amelyik műszakilag értékesebb és takarékosabb. Nyilvánvaló az is, hogy a szennyezések felszámolása és megelőzése csak olyan módszerrel történhet eredményesen, amelyben a potenciális szennyezők is érdekeltté válnak. Ez az érdekeltség többirányú is lehet. Az érdekeltek preferálhatók, ha hatékony, gyors beavatkozást vállalnak; szankcionálhatók, ha a szennyezés felszámolására előírt időn belül nem teljesítik feladatukat. Az ivóvíz technológiai előállítása súlyos, növekvő teher a vízgazdálkodási kölségekben. Új vízműveknél növeli a beruházási költséget, a régieknél pedig pótlólagos fejlesztési eszközöket kíván. Végeredményben csökkenti az azonos fejlesztési keretből létrehozható kapacitás mértékét," és még az üzemviteli költségekről nem esett szó. Csökkenteni kell tehát a vízkezelés költségeit. Ennek érdekében törekednünk kell a vízbázisok megfelelő védelme által elérhető előnyökre, csakúgy mint az ivó vízkezelési technológiák fejlesztése során az olcsóbb és rugalmas, több komponens kezelésére alkalmas berendezések létrehozására és alkalmazására, olyanokra, amelyek követni tudják a nyersvíz össze tételének esetleges változásait. A víztakarékos technológiákat kell előnyben részesíteni, a vízkezelési technológiákon túl a hálózati ós egyéb veszteségek csökkentésére, a vissza forgatásra vonatkozó törekvéseknél is. Ennek technológiai megoldásai kisebb részben kutatást, nagyobb részben műszaki fejlesztést, s mindenképpen az ipari háttér megteremtését igénylik. Az ivóvízellátás regionális rendszereinek szükségszerű továbbfejlesztésével számolunk. Az öszszefüggő, jelentős készletekre települő, jól felszerelt rendszerek kiépítését indokolja a helyi vízkészletek kimerülése és minőségének romlása, az ellátás biztonságának megteremtése és a bányászattal összefüggő vízpótlás igénye is. A regionális rendszerek magja ma csaknem minden olyan térségben megvan már, ahol a jövőben elsősorban csakis ezek révén lehet az ivóvízellátást garantálni. Ugyancsak ismertek azok az önálló vízművek, amelyek összekapcsolásával minden fogyasztó számára előnyösen növelhető a szolgáltatás biztonsága. így ezek a rendszerek a térségi vízkészletgazdálkodás eszközeivé is válhatnak. Ma még közel 1500 település van ivóvíz-közmű nélkül. Ezeknek mintegy harmadában a regionális vízellátási rendszerek hoznak majd megoldást. Kisebb részben néhány település közös, kistérségi vízellátó rendszerének kialakítása látszik célszeszerűnek. A települések nagyobbik részében pedig, a helyi vízkészletre telepített kis vízművet kell majd építeni Ez azt jelenti, hogy bár a vízművek száma szerint a távlatban is az egyedi vízművek lesznek túlsúlyban, mégis, becsléseink szerint, az ellátott lakosság 80%-át regionális, vagy kistérségi rendszerek szolgálják majd ki. Ez az egyetlen arányszám több fontos teendőre hívja fel a figyelmet: — Elengedhetetlen a már működő és lehetséges regionális vízellátó rendszerek víznyerőhelyeinek fokozott védelme. — Meg kell határozni a regionális rendszerben várható vízminőségi problémákat — ilyenek pl. a hosszú szállítási távolság miatti hatások, a több vízbázisról származó vizek keverésének következményei — és a szükséges beavatkozások kutatási, műszaki-fejlesztési programját mielőbb el kell indítani. — A helyi vízkészletre települő vízművek nagy száma egységesített, tipizált megoldásokat követel meg. A víznyerés, a szállítás és vízkezelés létesítményeinek építési és gyártási hátterét ennek tudatában célszerű fejleszteni. A csatornázás és szennyvíztisztítás mai elmaradott állapota hosszabb ideig nem tartható fenn. A 265 településen meglévő szennyvíztisztónál eddig alkalmazott műszaki megoldás valószínűleg nem lesz egyértelműen „lemásolható" a további mintegy 2000 településen. A települések sokaságát érintő feladat jó műszaki meghatározásával és ütemezésével, a hatékony műszaki megoldások és a természeti adottságok helyes kombinációinak széles körű alkalmazásával érhető csak el a térségenként kívánatos célállapot. Lényegében erre példa lehet, az ami a Balaton esetében történik, amikor is az időben egyre szigorodó vízminőségi követelményekhez igazítjuk a tennivalókat. Az ilyen típusú beavatkozáshoz a tervezési eljárások, matematikai modellek már ma is jórészt rendelkezésre állnak. Gyakorlati alkalmazásuk a szűkös anyagi lehetőségeink kihatékonyabb használását jelentheti. A szennyvíztisztítás teljesértékű megoldása mellett, a környezeti adottságoktól, az anyagi lehetőségektől függően az egyszerű — kisebb költségigényű — megoldások is szóba jöhetnek, sőt, szükségesek is. Az ésszerűség azonban azt diktálja, hogy ezek mindig illeszkedjenek a végleges megoldásokhoz, távlati elképzelésekhez. Ellenkező esetben az ideiglenes, vagy részmegoldás csak a költségeinket növeli. A regionális csatorna- és szennyvíztisztító rendszereket a vízellátásnál kisebb arányban irányozzák elő a terveink. A Balatonnál, a Velencei-tónál, a későbbiekben pedig a Duna-kanyar településeiben, többi üdülőövezetben, továbbá a vízminőség védelme szempontjából kiemelt néhány területen, azonban csak a nagy rendszerek adhatnak megoldást. Ezért a mai részmunkákat e területeken már úgy kell végezni, hogy nagy átalakítás nélkül illeszkedjenek a távlati elképzelésekhez, a végleges megoldásokhoz. Feltétele ennek persze az, is hogy mielőbb rendelkezzünk a regionális szennyvízelelvezető rendszerekre vonatkozó, karbantartott műszaki koncepcióval. Csatornázás, szennyvíztisztítás kis településekben, valamint a közcsatornázott települések zömmel magánerős lakásépítéssel érintett külső kerületeiben is szükséges. Erre a feladatra a mai-