Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

4. szám - Kovács Antal: A közművesítés eredményei és a közeljövő feladatai

196 Hidrológiai Közlöny 1984. 4. sz. Kovács A.: A közművesítés eredményei aknái többet nyújtó, olcsóbb és megbízhatóbb üzemi szennyvíztisztító berendezésre lesz szükség. A csatornázás jövőbeni feladatait a települések városi jellege, a vízgazdálkodási viszonyok és az érintettek vállalkozó készsége egyaránt befolyásolja. A magas költségek ellenére is mindenképpen csatornázandó, vagy a távlatban is egyedi módon megoldásra kerülő terület- vagy településrészek lehatárolása kijelölése nemcsak műszaki okok miatt, de gazdasági szeppontból sem mellőzhető, így a csatornázás rendszerének és mértékének a meghatározása a településfejlesztés szükséges része, egyben annak függvénye is. Ennek a felfogásnak az elismertetése a településfejlesztőkkel döntő mértékben befolyásolja hosszú távú feladataink végrehajtásának realitását. A szennyvíz nemcsak az élővizekbe vezethető hanem a talajon is elhelyezhető,; ezt a mezőgazdaság számára hasznot is jelentő megoldást azonban a jelenlegi jogi és gazdasági szabályozó rendszer nehezen engedi kifejlődni. A közvetlen műszaki megoldásoknak — ma még jórészt műszaki fejlesztésnek — arra kell tehát irányulniok, hogy a szennyvíziszap „kelendő" legyen a mezőgazdaságban. Be kell látnunk, hogy különösebb anyagi áldozat nélkül csak a talajerőgazdálkodás rendjéhez igazodó, annak technikájába illő tisztítási végterméket tud a mai zárt technológiájú mezőgazdaság fogadni. A közcsatornával összegyűjtött szennyvíz sorsa persze — hosszú távon — a tisztítás, függetlenül attól, hogy a befogadó élővíz vagy talaj. A tisztítás mértékét az elhelyezés módja nyilvánvalóan befolyásolja, tehát a műszaki és mezőgazdasági eszközök rugalmas kombinálásának, az ehhez tartozó gazdasági konstrukciók kialakításának megfelelő teret kell engedni. A hasznosításra kerülő szennyvíz „ára" vagy költsége például függhet a tisztítottság mértékétől oly módon, hogy az elhelyezésért, vagy az azt megelőző kezelésért a fogadó mezőgazdasági üzem költségtérítést kaphat. A szennyvíziszap — elhelyezés, hasznosítás rendszerének is hasonlóképpen nyitottnak kel lenni. A szennyvíziszap-kezelés és elhelyezés megoldása az igények és lehetőségek gondos mérlegelése alapján az érintett szervek — mezőgazdasági üzemek, víz-, csatornamű vállalatok, városgazdálkodási, költségvetési üzemek sokoldalú együttműködését követeli. A nagyvárosok szennyvíziszap-kezelő és -elhelyező művei a környező kisebb településeket is kiszolgálhatják. A kisebb településeken pedig valószínű, hogy az iszap mobil rendszerrel való víztelenítését, vagy az iszap mezőgazdasági hasznosítását — pl. injektálását — célszerű megoldani. A szennyvíztisztítótelepeket pedig — mint már ma is több helyen — alkalmassá kell tenni a csatornázatlan településrészek (vagy környező kisebb tepülések) szippantott szennyvizeinek a fogadására is. A szennyvíztisztítás ós szennyviziszap-kezelés általánosan elterjedt technológiáinak kisebb-nagyobb mérvű változtatása, felesztése, a gépészeti berendezések korszerűsítése során a fő szempont — a hatásfok növelés még hosszú ideig aktuális szempontján túl — a tömeges alkalmazás lehetőségeinek megteremtése. Az építési technológiát ezzel párhuzamosan úgy kell fejleszteni, hogy az ne legyen hátráltatója a beruházások tervszerű végrehajtásának, ne legyen akadálya a másutt már általánosan alkalmazott tisztítási, kezelési módszerek hazai elterjesztésének. A közművesítés helyzetének, fejlődésének előbbi fő vonásai mutatják, hogy jó részük ágazatközi feladat. Hiszen például — szükséges az ipari háttér megfelelő működése, a kellő választékú és technológiai színvonalú, tipizált, nem utolsósorban elfogadható költségű berendezések gyártása ipari feladat, — ha a szakma egyértelműen tudja megfogalmazni az igényeit, tervezőink-kivitelezőink úgy élnek a tipizált gyártmányok lehetőségeivel, hogy abból gazdaságos sorozatgyártás születhessen; és sorolhatnánk tovább a közös munkával megoldandó problémákat. A mezőgazdasággal közösen olyan feladatok állnak előttünk, mint a már említett védőterülerületek kialakítása, az ott alkalmazható agrotechnika, a szennyvíziszapok elhelyezése, beillesztése a tápanyagutánpótlás rendjébe. Ugyancsak kulcsfontosságú a jó együttműködés az építésüggyel és a tanácsi szervezetekkel. Az ország közigazgatási térképének átrajzolása — járások megszűnése, új városok alakulása, a fokozódó urbanizáció — nemcsak növekvő kötelezettség, de lehetőség is. A terület- és településfejlesztési tervek módosulása, az egyes települések szerepkörváltozásából adódó pénzügyi, hatásköri és egyéb változások alkalmat adnak a vízügyi szempontok újra mérlegelésére. Élnünk kell az új finanszírozási, társulási formák adta lehetőségekkel is. Ehhez kapcsolódóan jegyzem meg: a vízügyi szolgálat a vízgazdálkodási, majd a víziközmű társulati mozgalom megindításával az elsők között mutatott példát arra, hogyan lehet a helyi erőket a helyi feladatok megoldásába demokratikus formában bevonni. De hozzá kell tennem azt is, erre csak akkor lehetünk büszkék, ha a továbbiakban is úgy alkalmazkodunk a változó körülményekhez és követelményekhez, hogy ezzel fokozzuk tevékenységünk társadalmi hatékonyságát. Feladatainkat szélesebb körben minősítve megállapíthatjuk, hogy gondjaink lényegileg azonosak a velünk azonos fejlettségű országokéval, sőt, a közműellátottság, az ellátás színvonala, biztonsága, szervezettsége közelít a nálunk fejlettebb országokéhoz. Összességében a víziközmű ellátási-fejlesztési politikánk megüti a nemzetközi mércét. Ugyanakkor, e tevékenység részei, elemei közül nem mindegyik mondható kiemelkedő színvonalúnak, hiszen például — a közműépítés vagy rekonstrukció szervezettsége, kivitelezése (az utóbbi években tapasztalt fejlődés ellenére is) jelentősen elmaradt attól, amit ma a világban hatékonynak tekintenek; — a létrehozott állóeszközeink kora, műszaki színvonala, karbantartottsága csak nagy erőket lekötő munkával leküzdhető gondok forrása;