Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
3. szám - Józsa István–Csonka Ferenc: Hosszú nyersvíz-vezeték üzemeltetési tapasztalatai
180 Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. Józsa I.—Csonka F.: Hosszú nyersvízvezeték 3. ábra. Légzsákok hidraulikai hatása Abb. 3. Hydraulischer Einfluß von Luftsäcken 2T Légtelenítő Szakaszolóürítő . I. Lengésvédelmi JL. Szinttartó állócső állócsó 2. ábra. Szerelvények és műtárgyak a víztáv-vezetéken Abb. 2. Armaturen und Bauwerke entlang der F ernwasserleitun g gét arra, hogy egy-egy alsó, közbenső szakaszon leürített térfogatot felülről visszaengedve töltsünk fel. így az üzemen kívül álló vezetéken, a szakasz tolózár megkerülő vezetékén át, egy feszmérővelellenőrizve, gyorsan és biztonságosan fel lehtett tölteni a vezeték alsó szakaszán leürített, közre zárt szakaszt. Ha a folyamatos vízszál már kialakult, (álló helyzetben légtelenítve) a szivattyút meg lehetett indítani és a felső szakasz az l-es állócső felé már automatikusan vízzel újra feltöltődött. A szivattyú ekkor szinte változatlanul a normál munkapontja közelében járt, hiszen a H g í alig változott és a vezetékben az áramlás lengésmentesen indult. A gépet és a csővezetéket ezzel kímélni lehetett: a vezetében gyakorlatilag nem maradt légzsák, és a káros lengéseket is el lehettt kerülni. 3. Ellenállás-változás az üzemidő függvényében A légzsákok hatása a csővezetékre kettős: részben korróziót okoz, részben a rendszer szállító képességét rontja le. A vízgőzzel telített légtér és a víztöltés határvonalán az acél csőfalon fokozott korrózió jelentkezett. Jóllehet koptatásos revétlenítéssel többrétegű festék védte a csővezeték belső falát, már egyéves üzem után jelentős korróziós csomók mutatkoztak. A víztávvezetékben lévő légzsákok jelenlétét jelezte, ha a leállási vagy indulási lengések időben nagyon hosszan elhúzódtak, és állandósult üzemben H m manometrikus emelőmagasság jelentősen megemelkedett. Előfordult, hogy a szivattyúk alig vagy egyáltalán nem tudtak vizet szállítani, mert a zárási nyomásuk közelébe emelkedett a távvezeték (légzsákos) kezdő nyomásszintje (3. ábra). Minden magas ponton bezárt légzsák által áthidalt magasságkülönbség hozzáadódott a rendszer statikus emelőmagasságához, ami szélső esetben elérte a szivattyú zárási emelőmagasságát. Ilyen esetben leállva a gépekkel, a csővezeték kiinduló pontján nem a H st statikus emelőmagasság alakult ki, hanem abból levonódott a légzsákok által kialakított szintkülönségek összege (pl. h x—h 2). Az üzemen kivüli vezeték kiinduló pontján megjelenő nyomásból mindig jé>l lehetett következtetni feltöltések után a légtelenítés hatáso ságára. A víztávvezeték kezdeti gyors korrózióját elősegítette az, hogy a Mohácsi derítőberendezés nem működött kielégítően. Kb. másfél éves üzemidő után már jelentősen megnövekedett a csővezeték ellenállsa és ezzel a szivattyúk emelőmagassága, vagyis lecsökkent a vízmű rendszer szállítóképessége. A tervezett 1,82 MPa (182 mvo.) helyett kb. 2,0 MPa (200 m) manometrikus emelőmagassággal dolgoztak a szivattyúk. A csősúrlódási veszteség növekedésével a X = 0,016 tervezett értékű ellenállás tényező 0,0206-ra adódott. Kiderült, hogy ez átlagérték, mert a vezeték első szakaszán ennél jóval nagyobb az ellenállás tényező. A vezeték hossza mentén kb. 20 db szintezett manométert felszerelve megmértük a nyomásvonalat, ami a hosszelvényen nem adódott egyenesre, hanem homorú lefutást mutatott (1. ábrán eredmény vonal lal jelölve). Ebből arra lehetett következtetni, hogy az ellenállás tényező a vezeték hossza mentén nem állandó, az alsó szakaszon jelentősen nagyobb, mint az átlagérték. A vezetéken három lebúvónyílást kibontva, az alsó, a középső és a felső szakaszon megvizsgáltuk a csővezeték belső falát. Az alsó szakaszon a már említett erős lyukkorróziós csomók keletkeztek. Fényképezéses módszerrel megmérve a csőfal érdességének a nagyságát, az jellegében egyezett a nyomáseloszlásból számítható ellenállás tényezőhöz tartozó érdességgel. A számított ellenállás tényező A = 0,016, K = 0,2 mm. Alsó szakasz ellenállási tényező X = 0,0282, K= 2,3 mm. A korróziós érdességnövekedés okozta tehát a nyomásvonal emelkedését az üzemidő függvényében. 4. Nyomáslengések A víztávvezeték üzemeltetésének első időszaka sok hasznos tapasztalatot adott a nyomáslengési jelenségekkel kapcsolatban. A szaktervezők által készített üzemeltetési utasítás érthetően igen óvatos előírásokat tartalmazott. A rövidrezárt aszinkron motorokkal közvetlenül indított szivattyúk vízszállítását a nagyobb gépeknél 20, illetve a kisebbeknél 10 percig tartó tolózár nyitással kellett indítani. Ez csak látszólag jelentett hosszú indítást, mert a tolózár löketének kb. 10—15%-a után, ellenállása már elhanyagolható volt az emelőmagassághoz képest, és így a további nyitásnak a szivattyúra gyakorlatilag már nem volt hatása. Kielégítően egyenletes és lökésmentes indítást lehetett elérni, ha a tolózárat 10—15%-
