Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)

3. szám - Könyvismertetés

178 Hidrológiai Közlöny 1984. 3. sz. Dr. Tóth G.: A Magas-Bükk déli peremén Karst hydrologische Kennzeichnung der am Siidrand des hohen Biikk's entspringenden periodischen Karstquellen Dr. Tóth, G. Berichtet ivirrl über die karsthydrographischen Parameter der im südlichen Vorland des höchstliegenden Karstplateaus in Ungarn entspringenden periodischen Karstquellen. Die Quellen selbst gehören zum 100 km

2 umfassenden zentralen Karstwassergebiet im mittleren Bükk-Gebirge. Sie entspringen nördlich der Gemeinde Felsőtárkány im oberen Teil der Täler Lök-völgy und Vöröskő-völgy an der Grenze von geomorphologischen, gesteinskundlichen und in deren Folga karsthydrographisch unterschiedlichen Gebieten, und zwar an der Grenze des zentralen dynamischen Karstwassergebiets und -des bedeckten Karstes. Ihre Aktivität erfaßt — in Abhängigkeit von der Niederschlaginfiltration einigi Tage bis mehrere Monate. In einem Jahr können mehrere aktive Perioden, aber auch mehrjährige inaktive Zustände eintreten. Die Aktivität der periodischen Quellen wird durch einen erheblichen, 100—150 m ausmachenden Anstieg ties Karstwasserniveaus im Zentralen Karstwassergebiet ausgelöst. Könyvismertetés Bendefy László. Összeállította: Vértesi Péterné. Vasi Életrajzi Bibliográfiák IX. Kiadja a Savaria Múzeum, Berzsenyi Dániel Könyvtár. Készítette sokszorosított formában a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár rotaüzeme. 500 pld., A/5 méret, 133 oldal. Szombathely, 1983. Nem könnyű feladatra vállalkozott a kiadvány anyagának gyűjtője és összeállítója, amikor Bendefy László (1904—1977) életművét kívánta bemutatni. A termékeny tudós páratlan a maga nemében, hozzá hasonló a 20. századi magyar természettudományt művelök között alig akad, s talán a legtalálóbb jelzője a polihisztori cím, amit 1934-ben már megkapott egyik méltatójától. Emellett egyedülálló az a ragaszkodás és hűség a szülőföld, Vas megye iránt, amelyet állandóan kifejezésre juttatott még akkor is, amikor már munkája másfelé szólította. A szülőföld azzal adózott nagy tisztelettel fiának, hogy közreadott bibliográfiában a legnagyobb részletességgel számba vette egy élet nyomtatásban megjelent munkáját, kiegészítve a róla szóló írásokkal. A kötetben a publikációknak nemcsak egyszerű felsorolását találjuk, hanem az azokhoz kapcsolódó ismertetéseket is a szerző, a folyóirat, az évszám, a füzet és az oldalszám feltüntetésével. Színessé teszi a kiadványt több kiemelkedő monográfia címlapja. Vértesi Péterné előszavát Varga Domokos író bevezető tanulmánya követi, amely a természettudós életútjának főbb állomásairól ad számot. Az T. rész Bendefy László műveit részletesen feltáró bibliográfiát sorolja fel. Ezután témák szerint, azon belül időrendi sorrendben a tulajdonképpeni szakirodalmi munkássággal ismerkedhetünk meg a II. fejezet 12 témakörében. Legkorábbi munkái régészeti, őslénytani és antropológiai témát ölelnek fel, de még az 1970-es években is visszatér kedves őslénytani témájához (11—50. sz.). Ilyen irányú tevékenysége akkor kezdett kibontakozni, amikor egyetemi hallgató korában a szünidőt a Vasvármegyei, ma Savaria Múzeum természetrajzi tárának rendezésére szánta, illetve a megyében és környékén értékes múzeumi anyagot gyűjtött. Bendefy László az 1930-as évek elején kezd behatóan foglalkozni a magyarság őstörténetével. E munkái közül messze kiemelkedik a Vatikánban folytatott levéltári kutatása, amelyet nagymértékben elősegített tökéletes latin nyelvtudása ós páratlan szorgalma (Történelem, 51—108. sz.). A Földrajz c. témakörben igen sok népszerűsíthető, a világ minden tájáról vett újszerű eredmények közlését találjuk (109—129. sz.). Mindig geológusnak vallotta magát, így érthető, hogy alapos művelője volt az ásványtan, földtan, talajtan, hidrológia tudománynak. Megjelent munkái között • Zur gleichen Zeit speist der gehobene Pegel der Karstwasserformation auch ständige Karstquellen. Das gemeinsame Einzugsgebiet der periodischen Euellen wurde durch Markierung des Wassers im zusammenhängenden Spaltensystem nachgewiesen. Das Wasser der Quellen kommt vom zentralen Karstwassergebiet her, wobei Tonschieferstreifen durchquert werden. Den größten Erguß von max. 220 1/s gibt die Imó-köi Euelle. Die kleinste Feketeleni Quelle hat eine maximale Schüttung von 45 1/s. In Jahren mit durchschnittlichem Niederschlag werden die Quellen Mitte März, eventuell am Monatsende aktiv. Ihre maximalen , Schüttungen koinzidieren und sind Mitte April zu erwarten. Die Quellgrotte von Imó-kő ist in trockenperioden in etwa 50 m Länge begehbar. Die untere Quellgrotte von Vörös kő wurde bis 14 m Tiefe erschlossen. Karstgenetisch liegen die Quellen zwischen den höher liegenden inaktiven und den tiefer liegenden ständigen Karstquellen. Ihre Aktivität weist keinerlei Kegelmäßigkeit auf. Ihre Aktivitätsperiode und augenblickliche Schüttung ist vom Füllungsgrad des hinterliegenden Karstspaltensystems, letzten Endes von der Infiltration abhängig. találjuk a szűkebb haza, Vas megye sokrétű feldolgozását, majd ebből kilépve regionális vizsgálódást folytat a Kárpát-medencében. Időnként azonban vissza-visszatér Vas megyéhez, s nem mulasztja el, hogy minden jelentősebb földtani és vízföldtani eseményt ne hozzon nyilvánosságra. Számos dolgozata foglalkozik a Balatonnal: a vízszintingadozás okával, az iszaprótegek kormeghatározásával, a vízgyűjtő geomorfológiájával (130— 255. sz.). Térképészet, térképészet-történet témakörben sem alkotott kevesebet, mint bármeliyk más témában. Légtöbb munkája elősegítette a korábban ismeretlen térképek feltárását. A sok közül leginkább figyelemre méltó a Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa ós Mikoviny Sámuel megyei térképeinek feldolgozása (256—3Ö0. sz.). Egyik fő feladatának tekintette a szabatos szintezés mérési és műszeres technikájának fejlesztését ós a számítási módszerek finomítását. 1958-ig kifejlesztette az ország első- ós másodrendű szintezési hálózatát, és ezzel megteremtette a jelenkori kéregmozgások vizsgálatának egyik fontosabb feltételét (Geodézia, 301—332. sz.). Nem mulasztotta el e téma történeti vonatkozású vizsgálódásait sem (Geodézia-történet és határtudományai, 333—367. sz.). A kiadvány tartalmazza a nyomtatásban megjelent hozzászólásait, vitaanyagait (368—384. sz.), kongresszusokról, kiállításokról írott cikkeit (385—400. sz.). Számos életrajz írója, közöttük költő zenész és természettudós szerepel (Jeles személyiségekről készített publikációi, 401—501. sz.). Összesen 159 könyvről és folyóiratról írt jelentősebb ismeretetést, tanulmányt (502—661. sz.). Bendefy Ijászló egyéb írásai néprajzi, műemléki, turisztikai stb. témát ölelnek fel (662—6'87. sz.). A kötet kiegészül még a Bendefy Lászlóval készített interjúkkal (III. fejezet, 688—694.' sz.), 17 róla írott nekrológgal (IV. fejezet, 735—750. sz.). és munkásságáról megjelent tanulmányokkal és cikkekkel (V. fejezet, 695— 734. sz.). Ezután névmutató segít a hatalmas anyagban való eligazodásban, ezt a bibliográfiában található folyóirat- és egyéb rövidítések jegyzéke követi. Az előbbit a kötet végén, míg a rövidítéseket az I. fejezet előtt láttuk volna szívesebben annál is inkább, mivel még ezután kapunk rövid áttekintést Bendefy László tudományos tevékenységéről, majd munkásságának állami és társadfdmi elismeréséről. A szerény kiállítású mű nagy értéket rejt magában. Egy szakember 40 év folyamatos, soha nem csökkenő, hanem mindinkább kiteljesedő pályáját mutatja be 677 számozott művének számbavétele útján. Köszönet illeti e nagyon értékes munka közreadásáért a kiadvány összeállítóját, a kiadót és mindazokat, akik e munkában részt vettek. Dr. Dobos Irma