Hidrológiai Közlöny 1984 (64. évfolyam)
1. szám - Dr. Völgyesi István: Vízvezető rétegek anizotrópiája
14 Hidrológiai Közlöny 1984. 1. sz. Dr. Völgy esi I.: Vízvezető rétegek anizotrópiája A = k/i Fenti képletünk jelentősége abban van, hogy igazolja az anizotrópia hatását a szívott kúttal azonos magasságban szűrőzött észlelőkutakra. És mivel a legtöbb próbaszivattyúzás során legalább két ilyen ,,normál" kút létesül akkor is, ha a kísérlet célja csak a kj t megállapítása, a (-20) képlet alapján lehetőségünk nyílik az ilyen próbaszívatytyúzások kiértékelésére az anizotrópia szempontjából is, akár utólag. A A ebből a képletből sem fejezhető ki, tehát csak fokozatos közelítéssel számítható. A könnyebb megoldás érdekében készült a 8. ábrán látható grafikon, amelynek alapján a c —esetre közvetlenül, egyéb esetekre pedig korrekciók után megállapítható az anizotrópia tényező. S A vízszintes tengelyen ábrázolt %-kal jelző 2 zett mennyiséget a ténylegesen észlelt leszívások és a kúttávolságok függvényében kell számítani a következőképpen: képlet, tehát 1 értéke nem változik, ha c-t n-e 1 o 2 szorozzuk és ugyanakkor A-t w 2-tel osztjuk. Lássunk egy példát a grafikon alkalmazására. Legye n O fi r l — 2 m r.,=o m S,=0,52 m c= 1,5 m A szükséges viszonyszámok: r„ 6 m S 1 2 m 0,52 m -=3 S, 0,20 m = 2,6 —i-% = 100o., (2,6-1)100 3-1 = 20 A 8. ábrán az= 3 és S, -% =20 értéknél = 1,74 r 1 S 2 található. Mivel cyér l t képezni kell a korrekciós tózőt : HrHiV) iJL. S 2 / o~ U r 2 nyezőt Végül: A=1 1 100 vagyis A=2,6 (21) A (20) képletből következik, hogy ha A-»0, akkor So r. Ennek alapján a számítások előtt érdemes Ha c^r v akkor a korrekciót az alábbiak szerint végezzük: a 8. ábráról meghatározott A-t|——j el szorozzuk. Ennek alapja az a tény, hogy a (20) A (c = r,) 5 <* 3 2,5 2 V 1,51, WW,11 ellenőrizni a próbaszivattyúzásból kapott leszívásokat. HÍ S, -— egyenlőtlenség nem áll, akkor az $ S r, értékek sem az anizotrópia, sem a szivárgási tényező meghatározására nem használhatók fel. 5.7 Az értékelés fontossága Valamely próbaszivattyúzást a fentebb javasolt módszerek mindegyikével érdemes kiértékelni. Ha kettőnél több észlelőkút van, akkor a kút-párok szerint történő számolással több A-hoz jutunk, amelyek közül általában ki lehet szűrni a szabályos hibával terhelteket, és ezeket ki kell zárni az átlagképzésből. Az 5.6 fejezet szerinti — normál próbaszivattyúzásra vonatkozó — kiértékelésnél többnyire csak egy vagy két eredményünk lesz, emiatt itt nagyobb pontossági igény a kiinduló adatok, főleg a leszívások tekintetében. A mérési hibahatár 1 cm körül van, emiatt az Äj és S 2 értékeknek deciméter nagyságrendűeknek kell lenniük, hogy az A. S, arány biztos legyen. f/%7 8. ábra. Nomogram az anizotrópia tényező meghatározására Puc. 8. HoMoepaMM öah onpedeAenusi KoacfiuijueHrna anu3omponuu Fig. 8. Chart for finding the anisotropy coefficient Az — ~ viszony sem közömbös. Minél közelebb van az l-hez, annál nagyobb pontosságra számíthatunk. Az r\ -3 esetekre az 5.6 szerinti eljárás nem is javasolható.
