Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Könyvismertetés
w 224 Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. Dr. Kiss P.—dr. Tóth I.—dr. Fodré Zs.: Bakteriológiai és kémiai Die Resultate sind in der Al>b. I I analysiert, /wischen der chemischen und bakteriologischen Qualität fanden sie folgende Zusammenhänge: — wie es in den Abbildungen 0., 7., 8. ersichtlich ist. ist bei den höheren —erteil Nll 4 +, CSBp, CH 4 die gesamte Keimzahl höher als bei den Konzentrationen dieser niedrigen chemischen Parametern; — unter den untersuchten chemischen Komponenten beeinflusst die Grösse des Ammonium-longehalts des Wassers am meisten die bakteriologische Qualität des Wassers, wie dies die Abbildungen 7 und 8 veranschaulichen; — die Grösse des CSBtj und CH,-Gehalts des Wassers, beeinflusst den gesamten Keimgealt des Wassers fast bis zum gleichen Grad; — bei den höheren Werten des gesamten ^Jet.ans, ist die Prozentzahl der vorkommenden IndikatorBakterien (Coli, Pseudomonas aeruginosa) höher als die niedrige Konzentration der chemischen Parameter, wie dies aus der Abb. 9 ersichtlich ist; — aus der Abb. 9. geht es hervor, dass bei den geringen Mengen der untersuchten chemischen Parameter, die Positivität der Pseudomonas aeruginosa dominiert; — Die Verfasser nehmen an, dass im Komitat Csongrád mit grosser Wahrscheinlichkeit mit einwandfreier Bakteriologischen Reinbeil gerechnet werden kann, wenn die chemischen Parameter des Wassers der Tiefbohrbrunnen folgenden Kriterien entsprechen: NH 4 +=unter I mg/1, OSBp=unter 2,7 mg/1, die gesamte CH, - unter 10 Nl/m 3; — die Verfasser scliliessen jene Möglichkeit nicht aus, dass ausser den untersuchten chemischen Parametern sonstige — bisher nicht untersuchten — Verbindungen die Vermehrung der Bakterien im Wasser nicht beschleunigen warnen; •— während der Untersuchung des Einflusses der Temperatur haben die Verfasser festgestellt, dass die gesamte Keimzahl der Gewässer unter 20 °CTemperatur (mit quartiler oberen Grenze gekennzeichnet) höher ist, als jene der wärmeren Gewässer; --in wärmeren Gewässern als 20 °C, ist die mezophile gesamte Keimzahl höher als das Psychrophil (siehe Abb. 5); in den Gewässern mit niedrigerer Temperatur ist die Positivität der Coli-Gruppen höher als in den wärmeren Gewässern, dies beweist die Abb. 9. Die die bakteriologische Reinheit der 80 TiefbohrBrunnen der öffentlichen Wasserwerke anscheinend am meisten beeinflussende Ammonium-Menge und die bakteriologische Reinheit der Brunnen, sind an der Karte des Komitats veranschaulicht (Abb. 10). Lászlóffy Waldemar: A tudományos niiiiikássiiu 1 gyakorlati tudnivalói. (Vízügyi szakemberek számára.) Hinlapest, 1981. .1 Magyar Hidrológiai Társaság kiadása. 92 oldal. A fiatal szakembereknek gyakran okoz nehézséget, ha előadást kell tartaniuk, vagy ha tudományos tanulmányt szeretnének írni. A kellő gyakorlat megszerzése előtt rendszerint nem tudják, mit tegyenek, hogy előadásuk, vagy dolgozatuk érthető legyen, és hogy röviden és tömören fejezze ki azt, amit közölni szeretnének. A szerző is utal rá előszavában, hogy fiatalabb korában neki is meg kellett küzdenie hasonló nehézségekkel. Már akkor, amikor oktatói és szerkesztői munkája során érezte, hogy célszerű volna sokak törekvéseit niegkönynyíteni, előadássorozatot dolgozott ki a tudományos kutatás és az eredmények közlésének módszertanáról. Fél évszázadnál is hosszabb időszak tudományos munkájának tapasztalatait összefoglalva került összeállításra végül egy kis füzet, amelyet a Magyar Hidrológiai Társaság a MTRSZ nyomdában sokszorosítási technikával közreadott. A szerző minden tudományos közlés alapjának az anyaggyűjtést tekint i. Kppen ezért ehhez ad először tanácsokat. Az irodalomkutatásnak a könyvtárak által szabványosított segítő eszközei vannak, amelyeknek ismerete sok felesleges munkától megmenti a kutatót. A megtalált adatok nyilvántartásában is sok elmés módszer könnyítheti meg a munkát. Nyomatékosan utal a az idegennyelv-ismeret előnyeire. De, a mérnöki megfigyelésnek, mint az adatértékelésben nagy jelentőségű segédeszköznek a szerepéről sem feledkezik meg. Az anyaggyűjtés kérdéseinek vázolása után a kiadvány a tudományos előadás kérdéseivel foglalkozik, ahol a hallgatóság összetételének, az, előadás céljának és helyének megfelelően dolgozza ki tanácsait. Lényeges a szerepe az előadás felépítésének. Rzért a szerző a felkészülést, a vázlatkészítést, vagy a teljes megszövegezést hangsúlyozza. Tanácsokat dolgoz ki az előadás anyagának helyes és logikus tagozására. A világosság és a helyes magyarság követelményeit is előtérbe helyezi. Ugyancsak gondot fordít az előadás szükséges és elégséges időtartamára, a jó és alkalmas segédeszközökre. Talán az ipari TV és a hangrögzítés újabb eszköze, azok, amelyekről a kiadvány nem emlékezik meg — valószínűleg azért, mert a szerző ezekről nem szerezhetett személyes használati tapasztalatokat. Külön tanácsai vannak a viták lefolytatására ós általában a rendezés kérdéseire. A befejező rész a tudományos közlemények összeállítását mutatja be. Megállapítja, hogy az előadás és a közlemény célja és kifejezésmódja szükségképpen eltérő lehet még ugyanabban a témában is. A közlemény tágabb körben hat, mint az előadás, A világos; szabatos és magyaros kifejezésmódnak a közleményeknél még nagyobb a jelentősége. Ugyancsak fontos, hogy a szaknyelv ne tartalmazzon feleslegesen — olykor a tudományosság látszata érdekében - idegen kifejezéseket, vagy nyakatekert mondatfűzéseket. A nyomdai »kézirat készítési szabályzat főbb pontjait is ismerteti a szerző, s betartásának nagy jelentőséget tulajdonít. A tudományos munkásság gyakorlati tudnivalói iránt az érdeklődés széles körű, és az irodalom a legújabb időkben igyekszik is ezt az érdeklődést kielégíteni. Örvendetes, hogy szűkebb szakmánk, a vízügyi műszaki ('•Irt területén is megnyilvánult ez az érdeklődés, és Társaságunk e kiadvány megjelentetésével pótolni igyekezett azt a hiányt, amely szakterületünkön e kérdésben fennállott. Dr. Vágás István A Hidrológiai Közlöny 1971 —1980. évfolyamainak tartalomjegyzéke Az első ötven év tartalomjegyzékét rövidesen követte az újabb tíz évfolyam anyagát tartalmazó újabb tartalomjegyzék kiadása. A szerkesztés az előző kötetben bevált. elveket követte: csoportosításában ezúttal is a tudományos tanulmányok szerzők szerinti betűrendes mutatója a legfontosabb. További mutatókban szerepelnek a hozzászólások, a könyv-, folyóirat- és cikk ismertetések, a hazai és a nemzetközi hidrológiai hírek, a méltatások, megemlékezések ós közgyűlési beszámolók. Kiegészíti e mutatókat az egyesületi és műszaki hírekkel, pályázatokkal, emlékérem adományozásokkal és szabályzatokkal kapcsolatos hivatkozások jegyzéke. A Hidrológiai Közlöny kiadása és megjelenése 1971 és I980 között hiánytalan volt. A Szerkesztő Bizottság elnöke, Rónai András, a felelős szerkesztő, Öllős Géza, a szerkesztők: Békési János és Vágás István a tízéves időszak teljes tartama alatt változatlanul látták el feladatukat. A tartalomjegyzéket ezúttal is Vágás István szerkesztette. A sokszorosítást az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság és vezetője, Simády Béla előzékenységéből — Szegeden, az ATIV1Z1G sokszorosító üzemében végezték, igen szép kivitelben. Az I 971 — 1980. évek tartalomjegyzéke 757 tudományos tanulmányt regisztrált. Szerzőink odaadó munkáját bizonyítja ez. Szerkesztősig
