Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

5. szám - Dr. Molnár Béla–dr. Kuti László: Az ágasegyházi és orgoványi tavak kialakulása és limnológiai fejlődése

Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. 225 Az ágasegyházi és orgoványi tavak kialakulása és limnogeológiai fejlődése Dil. M O L K Ä R BÉL A*—DR. KUII I. Ä S Z L Ö** Az utóbbi évtizedben számos Duna-Tisza közi tó vízföldtani feldolgozására került sor. A kutatást több tényező indokolta. A vízben szegény DunaTisza közén a tavak egy része ma már az üdülés céljait szolgálja (Szelidi-, kiskunhalasi Fehér-, soltvadkerti Petőfi-tó). 1975. január 1-vel a Kiskunsági Nemzeti Park megalakulásával számos tó természetvédetté vált (fülöpszállási Kelemen-, szabadszállási Kisréti-, Zabszék-, fülöpházi Szappanos-, Szívós-, Hattyús-, és Kondor tavak). A tavak egy részében az érdekes élővilágon kívül fontos, hogy a nyári aszály okozta igen intenzív párolgás és sókoncentrálódás miatt ritkán előforduló, sajátos ma is tartó dolomitos üledékképződés folyik (Molnár B. 1980 a, b). Kívánatos tehát, hogy e tavakat mind a belföldi, mind pedig a külföldi látogatóknak tudományos értékük teljes ismeretében mutassuk be. A Kolon-tó nádfelületével, láp- és mocsárrétjeivel, valamint láperdejével pedig az ország egyik jelentős édesvízi mocsara. A tavak egy részét az utóbbi 50 év emberi beavatkozása lecsapolta. A Duna-Tisza közi talajvízszintet is csökkentő további vízelvezetéseket azonban a jövőben ésszerű vízvisszatartások kell, hogy kövessék. Ebben az esetben a helyi mélyedések, így az egykori és a mai tavak vízföldtani jelentősége is megnő. Ismerni kell ui. a mélyedések vízzáróbb rétegeinek elhelyezkedési törvényszerűségeit, hogy- alkalomadtán víztározásra való felhasználásuk minél kisebb költséggel valósulhasson meg. A Duna-Tisza közi tavak vízföldtani fejdolgozását is ebből az elgondolásból végezzük. így kerül sor a jelenleg bemutatásra kerülő ágashegyházi és orgoványi tavak tanulmányozására is. A két tó a Kiskunsági Nemzeti Park kezelésében természetvédelmi terület. Az ágasegyházi és orgoványi tó Ágasegyháza és Orgovány község között kb. 12 km-es hosszban található (1. ábra). A Duna-Tisza közi nyári, és a futóhomok szállítás szempontjából aktív uralkodó ÉNy-i széliránynak megfelelően, ÉNy-DK-i irányban rendeződött futóhomokbuckasor között helyezkednek el. A két tó, amely ma jórészt már lecsapolt és így nádas felületű, három ilyen ENy— DK futóhoinok-buekasor közötti mélyedést foglal el. a két délit ma Agasegyházi rétnek, az északit pedig az Orgoványi rétnek nevezik. Egy-egy eredetileg víz által kitöltött mélyedés hossza 5—6, szélessége pedig 1,5—2,0 km. A két tavat néhány 100 m széles alacsony homokhát választja el egymástól. A tavak a Duna-Tisza közi Hátság Ny-i lejtőjén. a vízválasztóhoz közel helyezkednek el. *JATE Földtani és Őslénytani Tanszék, Szeged **Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. Vízelvezetésüket ma Ny felé a Kolon-tavon is áthaladó Agasegyházi -Orgoványi rét—Csiraszéki rendszer XV. sz. csatornája biztosítja. Természetes állapotban vizük, eredetileg ÉNy felé ugyancsak a Duna völgybe folyt le. A tavak fenékszintje 104—105 m tengerszint feletti magasságú. A tavak környékének átlagos magassága 107 115 m. A legmagasabb pont a tavaktól Ny-ra lévő 123,2 m-es Hollós-hegy. A tavak fenékszintje és közvetlen környezete között tehát 10 m-nél nagyobb szintkülönbség van. A tavak földtani képződményei A tavak környéke földtani és vízföldtani megismerésére kőzetmintákat gyűjtöttünk, majd a tavak hossztengelyére közel merőlegesen öt Ny— K-i irányú szelvényben 33 tíz, vagy csaknem tíz m-es fúrást mélyítettünk. Az I. és 11. sz szelvény 9 -10 km-es hosszúságával, Ny—K-i irányban mind a tómedreket, mind pedig a környezetüket feltárja (2., 3. ábra). A II., IV. és az V.'sz. 2,5— 3,5 km hosszúságú szelvények, csak a tómedreket érintik. A II—

III. és a III—IV. sz. szelvények között a jelentősebb távolság miatt E—D-i irányban még további két-két fúrás (23—24, 32- -33 sz.-ú) mélyült (2. ábra). A gyűjtött kőzet és fúrásmintákat hidrometrálásos szemcseelemzéssel elemeztük, majd CaC0

3-ra számított karbonáttartalmukat határoztuk meg. A laboratóriumi elemzések és a szerkesztett földtani szelvények a tó alatt és mellett a következő fontosabb üledéktípusokat tárták fel. 1. A fúrások szerint a tó alatt a finomhomokos lösz a legidősebb képződmény. A lösz ui. közismerten még pleisztocén időszaki lerakódás. Vastagsága 3—7 m között változik. A lösz eredeti felszíne a lerakódás folyamán nem volt egyenletes. A korábbi futóhomokbuckák felszínére rakódva, annak felszíni egyenetlenségeit csak tompítani tudta, de kiegyenlíteni nem. Ezt az I. szelvény 20 sz., a 111. szelvény 26 sz. vagy a 33 sz. fúrásban közbetelepült tőzeges rétegek is bizonyítják. Az egykori mélyedésekben a talaj-, olvadék-, vagy csapadékvíz időnként összegyűlt és dúsabb vegetációt tett lehetővé, amelyből azután tőzeges rétegek keletkeztek. A lösz alatti futóhomok-felszín buckás jellege miatt, az egykori egyenetlen felszínről, a futóhomokot a szél áthalmozta és helyenként a löszre is ráfújta, fgy ma lencsés kiékelődéssel gyakran finom és aprószemű homokrétegek települtek közbe (II. szelvény 3, 4, III. szelvény 27, 28, 29 sz. fúrás). A terület a löszképződés idején tehát a maihoz hasonlóan változatos domborzatú volt. A lösz karbonáttartalma jelentős, átlagban 20—30 % közötti. Egyes esetekben ahol felette