Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
4. szám - Dr. Scheuer Gyula–Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunabalparti részének (Pest) építéshidrológiai viszonyaihoz
Dr. Scheuer Gy.—Tóthné ,Németh I.: Adatok Budapest Hidrológiai Közlöny 1983. 4. sz. 167 elkülönül a pesti síkság alacsonyabb, egyenletes felszínű területétől. E változatos dombvidéket a szerkezeti mozgások és a völgybevágódások alakították ki. A mellékpatakok mélyen bevágódtak és sok helyen a negyedkori rétegeknél idősebb kőzeteket is feltártak. A Szilas- és Rákos-patakok tágas, jól kifejlődött völgyeket hoztak létre, amelyek mélyen benyúlnak a dombsági területbe. A területnek ezek a fő vízfolyásai, amelyekbe számos kisebb meredek mellékvölgy csatlakozik. Ezeken túlmenően még sok mély aszóvölgy is tagolja. így a tájegységek morfológiai képe rendkívül változatos. A harmadidőszaki képződmények sok helyen a felszínen vannak, vagy csak nagyon vékony negyedkori üledékek takarják le. Kifejlődésük vízföldtani szempontból különböző. Vízvezetőnek minősíthetők a karbonátos kőzetek (szarmata mészkő) és a homokos-kavicsos üledékek (miocén kavics, felsőpannon homok, felsőpliocén kavicsok) rossz, illetve gyenge vízzárók az agyagos, tufás képződmények. A negyedkori képződmények is változatos kifejlődésűek, amelyeket futóhomok, lösz, folyóvízi lerakódások és lejtőüledékek képviselnek. A fentiekben vázolt mozgalmas morfológiai és vízföldtani adottságok miatt az építéshidrológiai viszonyok is bonyolultabbá válnak. Megszűnik a Ny-pesti területre jellemző nyugodt talajvízhelyzet és annak aránylag egyenletes esése, helyette összetettebb és változatosabb adottságok válnak uralkodóvá. Sok helyen a vizsgálatok szerint az első víz a felszín alatt már nem a negyedkori rétegekben tározódik, hanem az annál idősebb képződményekben, melyek esetenként nem is minősíthetők talajvíznek (szarmata mészkő vize). A talajvíz mélységi elhelyezkedése is a tagoltságnak megfelelően erősen ingadozó. Vannak olyan területek, ahol 20 m alatt érhető csak el — ez építéshidrológiai szempontból kedvező —, de ismeretesek belvizes és magas talajvízállásos részek is, főleg a völgyekben, illetve azok peremi részein. A talajvíz áramlási irányát a völgyek leszívó hatása befolyásolja, a morfológiai és a vízvezetőképességen túlmenően. A Szilasés Rákos-patakok e területen is építéshidrológiai tájegység határt jelentenek, mert befolyásoló hatásuknál fogva (bevágódásukkal) önálló, egymástól független vízháztartással rendelkező területeket hoztak létre. Ennek alapján a K-pesti dombság területét 3 építéshidrológiai résztájegységre lehet tagolni. Ezek a következők: Kisszentmihályi tájegység (jele: P 7) — Rákosszentmihály-Rákosligeti tájegység ,. , . (j ele :-P8) — Kőbánya-Pestlőrinc-Rákoshegyi tájegység (jele: P 9) Ezekről a következő tájékoztató jellemzés adható. 2.3.1. A Kisszentmihályi tájegység (P 7) építéshidrológiai viszonyai rendkívül változatosak. A főváros ÉK-i részét foglalja magában, a Szilas-patak és a közigazgatási határ közötti területre terjed ki. Kisszentmihály, Árpádföld, Ilonatelep, Cinkota városrészek épültek ki ezen a területen. Jelentős részei még beépítetlenek [24]. A felszínen nagy területeket fed le a futóhomok kisebb-nagyobb buckákat képezve. Mély mellékvölgyek tagolják. A negyedkori üledékek alól számos helyen kibukkannak a feküt alkotó harmadidőszaki képződmények (oligocén, miocén, pliocén). A vizsgálatok szerint a talajvíz fő áramlási iránya DNy, a Szilas-patak völgye felé meredeken esik, tehát a vízfolyás leszívó hatása erőteljesen érvényesül. A talajvíz tározásában a negyedkori üledékeken túlmenően, az idősebb képződmériyek is résztvesznek és általában rossz vízvezetők. A magasabban fekvő területeken mély 10—20 m-es, vagy még ezeket az értékeket is meghaladó vízszintek ismeretesek. A felszínhez közeli vízszintek, és belvizek a Szilas-patak és annak mellékvölgyeiben fordulnak elő, illetve a futóhomok buckák közötti lefolyástalan területeken. 2.3.2. A Rákosszentmihály-Rákosligeti építéshidrológiai tájegység (P 8) a Szilas- és Rákos-patakok völgye közötti dombos vidékre terjed ki. Határai Ny-ról a pesti síkság alacsonyan fekvő részei, kelet felé pedig csatlakozik a Gödöllői dombvidékhez. Területileg Rákosszentmihályt", Sashalmot, Mátyásföldet, Rákosligetet, Rákoscsaba-Újtelepet foglalja magában. A futóhomok nagy területen települ, elfedve az idősebb képződményeket. A lösz csak kisebb területeket borít. Ezeken az üledékeken túlmenően jelentős elterjedésben ismeretesek még a homokos és kavicsos rétegek is, amelyek kora részben felsőpliocén, részben pedig pleisztocén. A miocén és pannóniai képződmények sok helyen a felszínre bukkannak, illetve csak vékonyan — 1—3 m — fedik le fiatalabb üledékek. A felszín erősen tagolt. így e tájegységre is az összetett vízföldtani helyzet jellemző. A magasabban fekvő részek, a 20 m alatti talaj víztükör miatt építéshidrológiailag kedvezőek. A két patak völgyében és a völgyoldalak alsóbb részén mutatkozik csak a talajvíz magasabb helyzetben. Egyes területeken (Mátyásföld K-i része) a víztermelés hatására már az eredeti talajvízmélység megváltozott, jelentősen süllyedt. A területen feltárt talajvíz — az első megütött víz — részben a negyedkori, részben a pliocén, részben pedig a miocén képződményekben tározódik és mozog a megcsapoló helyek felé. Ezek különböző vízáteresztő képességűek. A víz, hol a jó vízáteresztő képességű homokos kavicsos rétegekben, hol pedig agyagos, tufás képződményekben jelentkezik. Egyes völgyek bevágódásukkal elérték a talajvizet és ilyen helyeken források fakadnak, mint pl. Rákosligettől K-re levő részen az Almásházi forrás. 2.3.3. A Kőbánya, Pestlőrinc-Rákoshegyi tájtájegység (P 9) területileg egyike a legnagyobbaknak. Kőbánya, Rákoskeresztúr, Rákoshegy, Rákoscsaba, Rákoskert és Pestlőrinc városrészek jutnak erre a tájegységre. Jelentős része kertes,
