Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
4. szám - Dr. Scheuer Gyula–Tóthné Németh Ildikó: Adatok Budapest dunabalparti részének (Pest) építéshidrológiai viszonyaihoz
Hidrológiai Közlöny 1983. 3. sz. 161 Adatok Budapest dunabalparti részének (Pest) építéshidrológiai viszonyaihoz DR. SCHEUER GYULA *—T Ő T H NÉ N t M E T H ILDIKÓ* 1. Bevezetés A f(5város Duna halparti részén Pesten az utóbbi években nagyarányú lakótelepi építkezések történtek és továbbiak előkészítése is folyamatban (Káposztásmegyer) van. Az ezekkel kapcsolatos vizsgálatok, valamint az utóbbi években tömegesen jelentkező pincevizek igazolták a talajvízzel kapcsolatos problémák jelentőségét és fontosságát, mert egyes vagy csoportos beruházásoknál az építéshidrológiai adottságok befolyásolták a kiviteli költségeket. A főváros felgyorsult fejlődése indokolja, hogy csatlakozva a Duna jobbparti (Buda) részhez elkészítsük a pesti oldalra vonatkozóan is az építéshidrológiai tájegység beosztást, figyelembe véve a morfológiai, földtani és a talajvíz adottságokat. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat Pesten is számos területen végzett építéshidrológiai vizsgálatokat az utóbbi években. így szakvélemények készültek különböző lakótelepekre (Újpesti ,Újpalotai, Kacsóh P. úti, Lándzsa utcai, Dózsa György úti, Oservenka úti stb.) egyéb létesítményekre (MOH csomópont, Észak-pesti szennyvíztisztító, XX. ker. Soroksár, Pesterzsébet felszíni vízrendezése, Metró különböző vonalszakaszaira). E munkák keretében, jelentős számban mélyültek talaj vízszintészlelő kutak, és történtek megfigyelések. Igv a vizsgálatok szolgáltatta adatok lehetőséget nyújtottak arra, hogy átfogóan értékeljük Pest építéshidrológiai viszonyait és megadjuk egy-egy tájegység legjellemzőbb adottságait. 2. Pest építéshidrológiai tájegységei és rövid jellemzésük A főváros dunabalparti része (Pest) sem morfológiailag, sem pedig földtanilag nem egységes felépítésű. Morfológiailag az ún. Pesti síkságként különítik el [19], amely a Duna völgyének csak egy kisebb szakasza és nem tekinthető önálló morfológiai egységnek. A felszíni adottságok alapján három, egymástól jól elkülönülő részre tagozódik : Az első területrészt a dunai szigetek alkotják. A második a Ny-i síksági terület, amelynek határát Ny-ról a Duna képezi, É, D felé nyitott és túlterjed a közigazgatási határon. K-i irányban peremmel kapcsolódik a dombvidéki részhez, amelynek lefutása a Dunával közel párhuzamos. Határát északról dél felé Sikátor puszta, Rákosszentmihály, Sashalom, Kőbánya, Pestlőrinc Ny-i része adja, majd Pestlőrinc alatt DK-i irányba kiöblösödik és Pestimrén keresztül túlterjed a főváros határán. A harmadik a K-pesti dombsági terület, amely magasai)!) felszínű, erősen tagolt. Határozottan elkülönül a Pesti Síkság alacsonyabb részétől. E területen épültek ki Cinkota, Rákosszentmihály, Sashalom, Mátyásföld, Kőbánya. Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákoscsaba, Pestlőrinc városrészek. A tájegység K-felé kapcsolódik a Gödöllői dombsághoz. A Duna mellékpatakjai tektonikusán ^Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat, Budapest. előre jelzett mély völgyeket alakítottak ki és ezek a dombság felszínének tagoltságát csak fokozzák. A pesti területre olyan jellemző építéshidrológiai adottságok mutathatók ki, amelyek a budai oldalon más formában jelentkeznek, a repedezett karbonátos kőzetek nem váltak uralkodóvá. A talajvíz tározásában és a víz vezető adottságokban is eltérés mutatható ki, mivel a pesti oldalon a talajvíz általában a jó vízáteresztő képességű homokos kavicsrétegekben mozog, kivéve a K-i magasabban fekvő részeket. Morfológiai, földtani és vízföldtani viszonyaik alapján ezek további résztájegységekre tagolhatok, amelyek lényegében önálló építéshidrológiái egységet alkotnak. Ennek alapján a pesti oldalon kilenc építéshidrológiai résztájegység különíthető el (1. ábra): — Margitsziget (jele: P,) — Csepel-sziget _ (jele: P 2) — Szilas-patuktól É-ra fekvő terület (jele: P 3) — Szilas- és Rákos-patak köze (jele: P 4) — Rákos- és Gyáli-patak köze (jele: P:,) — Gyáli-pataktól D-re eső terület (jele: P ( ]) — ÉK-pesti dombos vidék (jele: P 7) — DK-pesti dombos vidék (jele: P H) A fenti tájegységek építéshidrológiai viszonyairól a következő rövid áttekintő ismertetést adjuk. 2.1. Dunai szigetek A jelenlegi adottságok, a folyószabályozás alapján, a Margitsziget és a Csepel-sziget különíthető el. 2.1.1. Margitsziget (jele: P x) a Duna két ágával határolva, önálló, független építéshidrológiai egység. A harmadidőszaki vízzáró üledékekre kb. 15 m vastagságú dunai homokos-kavicsos jó vízvezető tulajdonságú üledékek halmozódtak fel. 1 A kavicsos rétegekben levő víz mozgását, utánpótlódását, mennyiségét, a vízszint mélységi elhelyezkedését, ingadozásának mértékét a kétoldali betáplálás révén a Duna vízállása határozza meg. Ezért a sziget kavicsanyagában levő víz nem talajvíznek, hanem partiszűrésű víznek tekinthető. A sziget partja rendezett, kőburkolattal védett az erózió ellen, a nagyobb árvizek elöntik. 2.1.2. A Csepel-szigetnek (jele: P 2) csak északi, kis része a főváros közigazgatási területe. A szigetet kb. 15—20 m vastagságú jó vízadóképességű folyóvízi homokos-kavicsos rétegek építik fel. amelyek részben oligocén, miocén, részben pedig pannóniai képződményekre települnek. A negyedkori kavicsos összlet a Duna mentén partiszűrésű vizet, a belső területeken pedig talajvizet tároz. E vizek utánpótlódását, vízszintingadozását természetes állapotot figyelembe véve a folyó fő- és mellékágából a rétegekbe beszivárgó felszíni
