Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

2. szám - Dr. Pálfai Imre: A Maros hordalékkúpjának hidrológiai kérdései

í)0 Hidrológiái Közlöny 1983. 2. sz. . Dr. Pálfai I.: A Maro s hordalékkúpja ] I. libra. A felszínalatti, vizek nátrium százaléka nak területi eloszlása (kútmélység SU—100 m) Puc. II. PacnpedeAenue no meppumopuu (-xo codepxcamiH HampuH e zpyHmoeux eodax. (enyöima Hü- 100 m) Fig. 11. Areal pattern oj the sodium percentage of subsur­face waters (well depths SO to 400 m ) de csak Orosháza—Tótkomlós vonaláig, innen már csökken, ami a dunai eredetű hordalékkal való keveredés következménye. Mivel a mélyfúrású kutak kataszterében a nátrium ion mennyiségére adatok nincsenek, azt közvetett úton, a többi víz­elemzési adatból határoztuk meg. A nátriumszáza­lék területi eloszlásárt')! (11. ábra) lényegében ugyanazok mondhatók el. mint a sótartalom elosz­lásáról, azonban a mélyebb rétegekben levő víz nátriumszázaléka határozottan magasabb, mint a felszínközeli rétegekben, tehát a nátriumszázalék a mélység felé haladva növekszik, jelezvea vízmoz­gás mérséklődését. A szulfát-klorid arány a mély­séggel rohamosan csökken, ami ugyancsak arra utal, hogy a felszínről történő leszivárgás korláto­zott mértékű. Valószínű, hogy a magas sótartalmú és nátriumszázalékú vizeknél a mélyebb rétegek­ből történő utánpótlódás szerepet játszik a víz­minőség kialakulásában. Ezt látszik alátámasztani a szulfát-klorid arányt szemléltető térkép (9. ábra) is, melyen látható, hogy az Orosháza— Tótkomlós vonalon a mélyebb vizekre jellemző kloridok vannak túlsúlyban. A víz összes metán­tartalma is ott a legnagyobb (helyenként megha­ladja a 100 Nl/m 3-t). Ä vízbázisok kijelölése 'számára a vízminőségi viszonyok alapján az mondható, hogy jó vízadó­. képességre és biztató utánpótlódásra általában ott számíthatunk, ahol az oldott sótartalom és a nát­riumszázalék értéke — viszonylag nagyobb térség­re kiterjedően — alacsony, tehát elsősorban a hor­dalékkúpnak az országhatárhoz közeli részén. Tekintetbe kell azonban venni, hogy itt a vízadó­rétegek elszennyeződésének meglehetősen nagy a veszélye, különösen a felszínhez közeli rétegek esetében. THApOJiorMHecKHe Bonpocbi KOHyca BMHOCÍI peKii Mapoui Jl-p IlaAifiau, H. 'lacTh KOHyca ni>mnca p. Mapoiu, npiixnjiynuancji na TcppiiTopmo Beurpim, noxasaHa Ha pyc. ó. Ha pncyHKe OÍIBCRTCUA KOHTYPOM H SOOHA nepnoAHwecKOi'O BbixoAa rpyHTOBbix BOA Ha noBepxHOCTb. llepBasi Macib paßoru 3aHHMaeTCfl Bonpocaiwn nepnoaimecKHX BMXOAOB rpyH­TOBWX BOA. PeAKO noBTopjnoinnecji noAbeMbi rpymroBbix BOA (Hanp. B (PCBPAJIE 1979 r.; puc. 2., ij)OTO 1—4.) oGyc­JIOBJTblBaiOTCfl CB0e0Gpa3HbIM rCOJlOTHMeCKHM CTpOCHHCM II pejIbC(|lOM MeCTHOCTH » 3THX KpaflX. B 30He B0CX0>KAe­HHH rpyHTOBbix BOA pacriojioweHbi nan6ojiee BOAOtipo­HHuaeMbie rpyHTbi, HA puc. 3. OHH NPEACRABJIEHBI i<a peMHOii necoK (1), JIÖCCOBOH necoK (2), jigcc c necKOM (3), /Ipynie 'lacrii KOHyca BhiHoca cnoweHbi Sojiee BOAOHC­npOHHUaeMblMH IlopOAaMH, T3KHMH KaK HH(J)y3HBHl.lÍÍ J1CCC (4), I-JlHHHCTblH J1CCC (5), H COJlOHMaKH (6). 3()Ha Bocxo>KACHHÍI rpyHTOBwx BOA sajieraeT B OTnocnTejii.no BblCÖKHX MaCTtfX MCCTHOCTH, IlOCKOJlbKy TaM npOXOAHT HOAOPA:i;;TJI Me>K>iy (iacceiÍHaMH Mapoiu H Köpeui. OA­nai<o, B MOKAypeMbe MiiKpopejibec|) nanoMHHaeT ocTaBJien­Hhie pCMiibie pycjia; MCCTHocTb H3PE3AHA rycToií CCTI,IO >KCJIOŐOB II KAHAB. npH MpesBHMaiÍHbix noroAHbix ycjio­UIIÍIX B 3THX KanaBax I pynioBue BOÁM BUXOAHT Ha no­BepxHOCTb. TaKoe HBJieHHe HafiJiiOAajiocb B 1941—42, 1970 71 rr. H B 1979 r. íloroAHi.ie npoueccu rioKaaaHi.I na puc. o. Ha KOIHIIJICKCHOM rpa(|)HKe yKasaHH (j)aKTopbi pacxoAOBamiM rpynroBbix BOA — npoAOJiWHTeAbHocxi. cojiHCMHoro CIIAHHH (a), cpeAH$i>i TCMnepaTypa B03Ayxa (6), OTKJTOHEHIIYI CyMM aTMOCtjiepHblX OCaAKOB (c) OT MHO­rojieraeM aopMbi. YKasaHbi Taione oTKJioHeniui ypomiH rpyHTOBblX BOA OT MHOrOJieTHIIX HOpM. BIIAHO, MTO MaK­ciiMajibHbie nojio>KiiTCJibHi>ie OTKJIOHCHHJI HacrynaroT B roAbi, KorAa omymaeTcji nexBano COJIHEMHORO CHHHHJI, icMncpaTypa B03Ayxa Hii3i<a H B TO we Bpeivw BbinaAaer MHoro OCaAKOB. Hpn noirropemiH STIIX ycjioBnií 2—3 rofla noAp«A ynoMjinyTbie npoueccbi eme íipMe BbipawaioTCji. I IoATonjieHiiio 1979 ROAA iipeAuiecTBOBajin AO>KAH B AC­Kaöpe 19. r. n iieOjiaioiipuHTHbie noroAHbie ycjioBwi B unnape 1979 r. (puc. 5,), B ciiJiy K0T0pbix rpyHTOBbie BOAbl BbiUIJIH na AHCBIiyH) IIOBepXHOCTb. ÓHKOBbie ypOB­HII rpyirroBbix BOA iiacTynujiH OKOJIO cepeAHHbi (JieBpaAíi (puc. NJ, MTO yKasbiaacT na onpeACJiHiomyio pojib MecT­HWX (JiaiCTOpOB. BTopaji nacTb pafíoTbi nocB>nuaeTc$i BonpocaM Ka­"iccTBa BOA. PncyHKH 7—9. npeACTaBJijnoT Aamibie no cyMMe cojieii, %-a naTpiia n cooTiiouieHiie íviewAy cyjib­i|iaraMn H xjiopHAaMH (STH napaMCTpbi Hanöojiee HHTepec­Hbl c TOMKH 3peHH5I riIApOJlOrHMeCKOH. BOAbl C HH3KHM eoAepwaHHCM cojieii H HHSKHM 3iiaHCHneH %-a Harpníi npoHcxoAflT II3 öojiee BOAonpoBOAin.ix cAoeB N YKA3BIBAK)T na aíMcoiJiepHoe npoiicxo>KAeniie. JLEFICTBHTEJIBHO, STH BOAbi naxoA>iTC>i B nojioce BOAonponnuaeMbix nopoA (puc. 2.) B 3Toií nojioce 3Ha'iCHiie oTHomenHn cyjib<J)a­Tbl/XJlOpHAW BblCOKOe. PuCyHKlt ÓŐ—ÓÓ. H30fipa>KaM)T pacnpeACJienue no Teppirropmi pacTBOpennbix cojien n %-a HaTpH>i. XapaKTep paciipcAejicHHe B nerjiyOoi<nx c/ioax - BejuimiHU yBCJinmiBaioTC« B CTopony cepeAHiiw HH3MeHH0CTii. MiiTepecHo, MTO coAepjKaHHe cojieil B öojiee rjiyßOKHX CA05IX nn>Ke, MeM OjiM>Ke i< noBepxnocTH. %-e coAep>Kanne uaipuM, naoöopor B03pacTaeT c rjiyGnnoíí. 3TÜ MBJ15ICTC5I CJICACTBHCM y MCUbllieHHÍI B03AeHCTBH5l ncnápeHHa II cHH>KEHHH A"NAMH3MA BOA. CYJIBIFAT-XAO­piiAHoe OTHOiuéHne pe3Ko riaAaeT c rjiyßHHon, MTO TaK)i<e yKa3biBaeT na orpaimMenin.ni xapaKTep niiTaHim. Hyilrologieal problems related to the debris cone of the Maros River Pálfai, I. The part of the debris cone of the Maros River on Hungarian territory is shown in Fig. 1, indicating also the /.one of groundwater emergence. The first part of the paper is devoted to the causes of groundwater emer­gence. The rare ocurrences, e. g. in February, 1 972, of extraordinary groundwater rise (Fig. 2, photographs 1 — 4) were made possible by the particular geologic and topographic, conditions of the area, since the surface for­mations of highest permeability are situated in the zone of groundwater emergence. As shown in Fig. 3, these consist of river sand (1), loessial sand (2) and sandy loess (3), whereas the other parts of the debris cone are

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom