Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
2. szám - Dr. Salamin András: Kisvízfolyások árvízi előrejelzésének önszabályozó módszere
76 Hidrológiai Közlöny 1983. 2. sz. / Dr. Salamin A.: Kisvízfolyások árvízi előrejelzése rendszerekre (tehát nem egyedi vízfolyásszelvényre hanem szelvényhálózatra) vonatkozó előrejelzési igénv esetén e méréstechnikai probléma részben megkerülhető : #a csapadékadatok alapján készített becslést viszonylag kis vízgyűjtők kifolyási szelvényében elhelyezett vízállás-(vízhozam-)regisztrálóval ellenőrizni lehet, a mért vízmennyiségadatok alapján az előrejelzés javítására van lehetőség. Ez az önszabályozó megoldás az alapja az ismertetésre kerülő előrejelző eljárásnak is. E kérdés tárgyalásánál említést kell tenni arról a törekvésről is, amikor az ún. indikátor kis vízgyűjtők kifolyási szelvényében már csak a lefolyást mérik és ezt használják fel az előrejelzések készítéséhez. Az elmondottakból következik, hogy a csapadék-lefolyás kapcsolat jellemzése a kisvízfolyások előrejelzési kérdéseinél ala]ivető probléma, a megoldást azonban méréstechnikai problémák akadályozzák. A tanulmányban ismertetésre kerülő módszernél is hangsúlyozni kell a technikai lehetőségekkel való szoros kapcsolatot, annak megbízhatóságát is ennek tükrében kell elemezni. Az adatok területi mérése mellett nem hagyható figyelmen kíviil azok kellő gyorsaságú központi gyűjtése, ugyanis az adatgyűjtés késedelme egyértelműen az időelőny kárára megy. Minél kisebb vízrendszer előrejelzési feladatainak megoldása a feladat, annál kritikusabb a gyors adattovábbítás megoldása. A folyókon már kialakult figyelő- és jelentőszolgálat működik, amely lényegileg kielégíti az előrejelzés igényeit. Ugyanez nem mondható el a csapadékadatok (intenzitásadatok) észlelése területén: ezek az észlelőhelyek általában a vízügyi őrhelyektől távol vannak, így észleltetésük „házon belül" nem oldható meg. Az időelőny és a megbízhatóság növelése érdekében több olyan vízfolyásszelvényben is szükségessé válhat az észlelés, ahol a hagyományos őrszolgálati észlelés már nem oldható meg. E kérdések a technikai fejlesztés szükségességét hangsúlyozzák: kisvízfolyások előrejelzési feladatait a hagyományos (a jelenlegi) észlelőhálózati megoldással nem lehet ellátni. A technikai fejlesztés lehet több szintű: teljesen automatizált (pl. a Zagyva rendszerében [17]), vagy kézi hívást biztosító megoldás, de mindenképpen gyors információelérést, lehetőség szerint a mérőállomásból az adatgyűjtő központ felé riasztási lehetőséggel. A bemutatásra kerülő előrejelző módszer első gyakorlati megvalósítása, kipróbálása egy automatikus adatgyűjtésű, számítógép vezérlésű — tehát igen kedvező technikai lehetőségekkel rendelkező -— rendszerben történt, így a jövő előrejelző rendszerének prototípusa lehet. Ugyanakkor a kidolgozott módszer nem automatizált adatgyűjtés esetén is használható. Feldolgozási feltételek Az adott vízrendszer egy szelvényére vonatkozó egyszerűbb előrejelzési eljárások alkalmazásáról a bonyolultabb, a vízrendszer lefolyási viszonyait nyomon követő, idősorokat előállító megoldásra való áttérés a numerikus számítások rohamos növekedését vonja maga után. Korszerű előrejelzési eljárások alkalmazásánál ma már elengedhetetlen valamilyen számítástechnikai berendezés alkalmazása. A kalkulátorok, a mini- és kis számítógépek rohamos terjedése gyakorlatilag azt jelenti, hogy az előrejelzési módszer kialakításánál feltételezni lehet, hogy valamilyen kis számítógép (TPA, Rll stb.) az előrejelző központban, vagy közelében hozzáférhető és árvizes időszakban az előrejelzések készítése elsőbbséget élvezhet. Az ismertetendő előrejelző rendszer e feltétel figyelembevételével készült. A megoldásnál ugyanakkor figyelemmel kell lenni arra a fontos számítástechnikai feltételre, hogy a kialakított programrendszer átültethető (telepíthető) legyen más típusú számítógépre (a programnyelv megválasztása, a gépi reprezentáns utasítások lehetőség szerinti mellőzése, moduláris felépítés stb.; ezt részletezi a [43]). Előrejelzési igények A mind több tározó létesítése, a tározók rendszerben való üzemeltetésének igénye, a vésztározók használatára épülő" árvédekezési gyakorlat bevezetése lényegesen megváltoztatta a 10 15" évvel ezelőtti, elsősorban csúcsvízállásra vonatkozó árvízi előrejelzési • igényeket. Az adott vízrendszernél az egy szelvényre vonatkozó előrejelzési igénnyel szemben megnevekedett elvárások merültek fel. A megváltozott igényeket az alábbiakban foglalhatjuk röviden össze: - vízállás- és vízhozamidősorok előrejelzése a vízrendszer fontosabb szelvényeire, az előrejelzések során a csapadékértékek és az észlelt vízállásértékek kerüljenek elsődlegesen felhasználásra, lehetőséget biztosítva más, a jövőben mérendő paraméterek (pl. talajnedvesség stl).) • figyelembevételére. - az előrejelző eljárás önjavító legyen, azaz a folyamatosan érkező észlelési adatok alapján korrigálja a korábbi előrejelzéseket, fontos igény az interaktív beavatkozási lehetőség, amely az előrejelzést végző szakember spekulatív döntéseinek beépítését teszi lehetővé (számítástechnikai megoldás), — a vízrendszeren belüli, a lefolyási viszonyokat befolyásoló változások egyszerűen átvezethetek legyenek az előreielző rendszernél, -—• az árvízi lefolyás alatti beavatkozások (tározóvezérlés, vésztározó megnyitása, gátszakadás stb.) követhetők legyenek, illetve a beavatkozás előkészítésére a várható eredmény szimulálható (lejátszható) legyen. A megváltozott előrejelzési —- és az ehhez kapcsolódó adatgvűitési — igények egységes körzeti vízjelző rendszerek kialakítását tették szükségessé. Hazánkban a VITUKT'az 1060-as években kezdett a feladat megoldásával foglalkozni. Részletes előtanulmányok alapján kifejlesztette a követelményekhez igazodó technikai rendszert és a Rakaca-völgyi kísérleti telepen 1965-ben üzembehelvezte az első, kísérleti rendszert. A gyártási hátteret biztosítva, továbbá az igények változásával és a technikai haladással lépést tartó folyamatos korszerűsítést megszervezve 1969-ben a vízügyi ágazat B24 jelű célprogramja keretében
