Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

2. szám - Dr. Salamin András: Kisvízfolyások árvízi előrejelzésének önszabályozó módszere

Dr. . Sal amin A.: Kisvízfolyások árvízi előrejelzése Hidrológiai Közlöny 1983. 2. sz. 77 elkészült az egységes körzeti vízjelző rendszer terve, amely később beépült a vízrajzi szakágazat hosszútávú tervébe [56—58]. E terv eredménye­képpen került sor 1970-ben a tatai iparvidéken az Általér-völgyi, majd 1976-ban a Zagyva Tarna vízrendszeri vízjelző rendszer kiépítésére. A közel­jövő tervei között szerepel hasonló rendszerek kiépítése a Szamos (már építés alatt) és a Kapos­Koppány vízfolyások rendszerében. A körzeti vízjelző rendszerek — a rendszer központ ját alkotó számítógép kiépítettségétől füg­gően — távmérésre, távjelzésre, riasztásra, előre­jelzésre, adatfeldolgozásra és távműködtetésre alkalmasak automatikus, illetve kézi vezérléssel. 1 lyen automatizált vízjelző rendszer kiépítését mintegy 20 vízrendszerben tervezik [56—58]. E rendszerekhez kapcsolódnak a hagyományos adat­gyűjtési! (telefon, távirat stb.) rendszerek, amelyek szintén számos információt juttatnak az adat­gyűjtő és értékelő központokba. A kifejlesztett körzeti vízjelző rendszerek közül a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság beruhá­zásában 1976-ban készült Zagyva—Tarna Víz­gazdálkodási Szabályozó Rendszer (ZT-VSZR) 18 mérőállomásról összesen 120 mérőérzékelő adatát gyűjti a számítógépvezérlésű központba. A mint­egy napi 10 ezer adatot szolgáltató információs rendszer hasznosítása csak megfelelő, fokozatosan kiépítendő feldolgozó rendszer kialakításával lehet­séges [17, 39]. Az előrejelző rendszer feladata, felépítése, jellemzői Az előrejelző rendszer feladata tehát / valamely hegy- és (vagy) dombvidéki víz­rendszer különböző pontjában mért csapadék­intenzitásértékek (pl. mm/óra) felhasználásával vízhozam-, illetve vízállásidősor (árhullámkép) előrejelzés készítése a vízrendszer fontosaid> víz fol y ásszelvényei re, — és az így kapott előrejelzések folyamatos javí­tása a vízrendszerben észlelt vízállás- (illetve mért vízhozam-) adatok felhasználásával. Az előrejelző rendszer kialakításánál feltételezni lehet, hogy a mérési és észlelési adatok valamilyen úton a feldolgozási központba jutnak és központ­ban mini, vagy kis számítógépi feldolgozási lehetőség van. A feladat megoldása során néhány számítás­technikai, módszertani feltételt célszerű szem előtt tartani: a. az előrejelző rendszer moduláris felépítésű legyen, ahol — az egyes alapmodulokból (subroutine-okból) tetszőleges vízrendszer előrejelző rendszere felépíthető, — az egyes modulok más matematikai leírású modellel jellemzett (de azonos bemenet kimenet párral rendelkező) modullal helyet­tesíthetők, —- a moduloknál a fizikai folyamatot leíró algoritmusrész elkülöníthető az adott víz­rendszerek egyedi sajátosságaitól (az egyedi sajátosságokat az lín. modellállandók fog­lalják magukba); az aktualizált modellállan­dókkal ellátott modulok adják a teljes előrejelző rendszer részrendszereit, h. a telepíthetőséget elősegítő gépi programozási megoldást kell alkalmazni, amely a program­fűzést is egyszerű megoldásban biztosítja, c. fontos feltétel a vízrendszerek lefolvási viszo­nyainak leírásánál a mind egyszerűbb matemati­kai jellemzés, amelv elsősorban a több modul­ból felépített rendszerben működik kielégítően, nií<_r egyedi leírásként esetleg nem használható. Az előrejelző rendszert két főbb részrendszerre célszerű bontani: a FOLYA M AT részrendszerre, amelv a csapa­dékadatok felhasználásával az árvízi lefolyás előrejelzését adja a vízrendszer meghatározott szelvényeiben (ugyancsak előrejelzést készít a vízhálózat megfelelő pontjain beadott víz­hozamsorok -— pl. tározóleeresztések esetén felhasználásával), a JAVÍTÓ részrendszerre, amely az észlelt vízállás- (illetve vízhozam) adatok felhaszná­lásával a korábbi előrejelzéseket fokozatosan javítja. A FOLY AM AT részrendszer a felszíni lefolyás fizikai folyamatát követő alábbi négy alapvető modvlból építhető fel: — Az ún. LE FOL YÁSI MODUL valamely rész­vízgyűjtő kifolyási (legalsó) vízfolyásszelvé­nyében határozza meg a mórt csapadékértékek alapján a rendszerből távozó árhullám víz­hozam. illetve vízállás idősorát. — Az ún. TÁKOZÓS MODUL a tározók árhul­lámtranszformáló hatását írja le: a tározóba [érkező árhullám idősorának — valamint a tározó műszaki adatainak — ismeretében hatá­rozza meg a tározó után kialakuló árhullám­képet. Az ún. MEDEliTliANSZFORMÁCIÓS MO­DUL egy adott mederszakasz felső és alsó szelvénye közötti árhullámmódosulást hatá­rozza meg. Fontos modul még az ún. ÖSSZEGZŐ MODUL, amely az összefolyó vízfolyáságak árhullámai* nak eredőjét (összegződését) határozza meg. A felbontás szemléltetésére a Zagyva—Tarna rendszerét mutatjuk be. E rendszernél a lefolyás matematikai jellemzése érdekében a vízgyűjtőt 29 részvízgyűjtőre osztottuk fel (1. ábra). A felbontást meghatározó legfontosabb szempontok az alábbiak voltak: — a rész vízgyűjtők nagysága — az alkalmazott mate­matikai jellemzés feltételének megfelelően — lehe­tőleg 50- liOO kin- között legyen, •— a felosztás során tekintettel kell lenni azon szelvé­nyek helyére, amelyekre előrejelzés készítése szük­séges (a részvízgyűjtőkön felüli szelvényekben előrejelzés nem készül). A rész vízgyűjtőkről érkező árhullámok vagy tározóba, vagy'a vízrendszer vízfolyásaiba jutnak. A vízhálózatot — ugyancsak a matematikai jellemez­hetŐ8ég érdekében — szakaszokra [14, 35, 39] osztottuk (összesen 26 szakaszra), melv szakaszok a később ismer­tetésre kerülő MEDERTRANSZFORMÁCIÓS MODUL­lal már jellemezhetők lesznek. Anélkül, hogy a MEDER­TRANSZFORMÁCIÓS MODUL részletezésére rátér­nénk, meg kell említeni e modul legfontosabb működési

Next

/
Oldalképek
Tartalom