Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában

556 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Dr. Mike K.: Alkalmazott

1 morfogenetika tenzív volt. A lefűződött morotvákat legtöbb helyen körültöltéssel a hullámtéren hagyták, de olyan pontok is vannak, ahol a töltések keresztezik a hajdani medreket. Ilyen áttöltés van pl. a ,,Ricsi" morotvánál, a jobb parti 54-es és 54,8-as t km-nél. 2.4.11 Szabolcsveresmarttól Dombrád határáig már a szabályozások előtt is haladó kanyarok voltak. A mederváltozásnak ez a jellege a szabá- : lyozások után is megmaradt. A változások azon- / ban azóta töltések között zajlanak le. 2.4.12 Dombrádtól Tiszakarádig a jellemző mederváltozások a szabályozások előtt fejlődő kanyarok formájában zajlottak le. A szabályozások idején több kanyart átvágtak. Az egyenesebb szakaszokon viszonylag stabilizálódott a meder, a kanyargósabb részeken haladó kanyarok keletkeztek. A töltések azonban sehol sem harántolják a régi medrek vonalát. 2 4.13 Tiszakarád alatt Tiszabercelig a szabályozásokig kisebb hajtűkanyarok képződése volt a jellemző, melyek előbb-utóbb lefűződtek. Átmetszésekkel megszüntették ezeket, de a töltésekkel megkerülték. 2.4.14 Tiszaberceltől Tokajig fejlődve haladó kanyartípusok uralkodtak egészen a szabályozásokig. A sok átmetszés eredménye az lett, hogy az egyenesebb, ill. enyhén ívelő szakaszokon viszonylag stabil a meder, a sodorvonal megtöréseinél viszont haladó kanyarok (1. A. a. ábra) alakultak ki újra. A mederváltozások során — a szabályozások előtt — sok kanyar lefűződött, így a mederváltozások során több holtág iszapolódott fel. A töltések azonban ezek egy részét a hullámtérre zárták, mintegy körülölelték. Ilyenek vannak pl. Zalkod környékén, de számos olyan holtmeder is van, melyet harántolnak a töltések. A bal parton ilyen a Tiszabercel-Gáva határán az 5,7 tkm és 4,8 tkm környéke, a 81 B VO-nál 2,7 tkm környéke, a jobb parton pedig a 82-es VO alatti 9,2 tkm környéke, valamint Kenézlőnél a 6-os tkm és Zalkod fölött az 5-ös, 4,7-es és 3,5-ös tkm környéke. 2.4.15 Tokaj és Tiszalök között a szabályozásokig óriás kanyarok képződtek, a mederváltozásra tehát a kanyarfejlődés volt a jellemző, melyek nem fűződtek le. Az óriás kanyarok nagyrészét átmetszették, így alakult ki Rakamaznál a kb. 8,5 km-es morotva és Tiszaladánynál a kb. 6 km hosszú holtmeder, Tiszanagyfalunál, ill. Rakamaznál a töltés megkerüli a holtmedret, Tiszaladánynál azonban a 108,1 tkm-nél és a 105,5 tkm táján harántolja azt. Az utóbbi átmetszés sokkal régebbi lehet, mint a Tisza egyetemes szabályozása, amikor a töltéseket tervezték, ill. építették. Ezen a szakaszon is készült újabb átmetszés is, mely egy bal parti hajtűkanyart vágott le a 9l-es Y

rO alatt, de a töltés ezt is megkerüli. Hasonló a helyzet Tiszalöknél átmetszett hajtűkanyar esetében is. A szabályozások utáni meder több szakasza meglehetősen stabil, de a 90—91 VO közötti és a 93-as VO-nál levő kanyarok erőteljesen vándorolnak, tehát haladó kanyaroknak minősíthetjük azokat. 2.4.16 Tiszalök és Tiszadob között is a szabályozások előtti mederváltozás kanyarfejlődéssel jellemezhető. Tiszadadával szemben meg is maradt egy óriás kanyar, de töltésekkel vették körül. Á bal parton, Tiszadada alatt is körültöltésezték a lemetszett kanyart. 2.4.17 Tiszadob és Leninváros között is kanyarfejlődéssel lehet jellemezni a mederváltozásokat. A hajdani kanyar szürflexiói önálló kanyarokká alakultak, így Tiszalucig eljutott a folyó. Az átmetszés viszonylag stabil mederszakaszt hozott létre. A hajdani medret a töltés a 75,4 tkm-nél harántolja. 2.4.18 Leninvárostól Tiszafüredig fejlődő kanyarok jellemezték a Tiszát. A kanyarok óriásokká nőttek, lefűződtek, és ezáltal a meder lassú vándorlásban volt. A szabályozások idején több fejlett kanyart átmetszettek. Ezeket a töltés rendszerint ki is kerülte. Vannak azonban e szakaszon lefűződött, régebbi kanyarok is, melyeken átmennek a töltések. Ilyenek Tiszapalkonya alatt az 56-os és az 54,4-es tkm-nél. Ároktő fölött a 38,3-as ós a 37,5-ös tkm-nél, Tiszacsegénél a 22,2 és a 20,9-es tkm-nél, a 124-es B VO-nál a 17,4 és a 16-os tkmnél levő lefűződött kanyar nyoma, valamint a bal parti 3,2-es tkm táján és a jobb parton, Tiszadorogma alatt, a 25,3-as és a 18,8-as tkm-nél levő, ugyancsak régi, lefűződött kanyarok nyomai. A szabályozások utáni medrek viszonylag stabilak, csak a hirtelen hajló vonalai mentén van kanyar vándorlás (pl. a 124-es és 127-es VO környékén). 2.4.19 Tiszafüredtől Kisköréig az előzőnél is intenzívebb kanyarfejlődéssel jellemezhető a szabályozások előtti mederváltozás. Nemcsak az átmetszések, hanem a hajdani kanyarfejlődések miatt is a morotvák és holtágak sokasága követte a folyó élő medrét. A töltéseket eleve úgy építették meg, hogy ezeket a hullámtérhez kapcsolják. Vannak azonban ezen a szakaszon is olyan kritikus pontok, ahol a töltések harántolják a fel iszapolódott hajdani meandereket. Ilyenek pl. Tiszaszőlős és Tiszaderzs között a bal parti töltés 159-es és 17,l-es tkm-nél levő kereszteződés, valamint a 154,5-es, 153,2-es tkm környéke, ahol régebbi kanyarok vonalán halad át a fő védővonal. A szabályozásokkal kialakított vonalazás itt is ugyanazt tanúsítja mint az előző szakaszokon, hogy t. i. az egyes szakaszokon alig mutatkozik helyszínrajzi változás (pl. a 403,4—116 fkm közötti szakaszok), míg a kanyargós szakaszokon (pl. a 418-as, 423-as, 427-es, 429-es és 431-es fkm táján) levő kanyarok élénken vándorolni kezdtek. 2.4.20 Kisköre és Szolnok között még az előző szakasznál is intenzívebb kanyarfejlődéses mederelfajulás volt a szabályozásokig. Az óriás méretű összetett kanyarokat és hajtűkanyarokat enyhén ívelő vonalak mentén kiegyengették, s ezzel a mederváltozások jellegét is alapjaiban változtatták meg. A lemetszett mederszakaszokat általában megkerülték a töltések, de néhány holtág esetében eltértek ettől a gyakorlattól. Ilyen kereszteződési pontok vannak a bal parton Tiszabő és Fegyvernek között a 111,3-as, a 110,l-es, 108,9-es és a 106,8-as tkm-nél, valamint Tisza-