Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Dr. Mike Károly: Alkalmazott morfogenetikai és ősvízrajzi kutatások az árvízvédelmi gátak fejlesztésének szolgálatában

Dr. Mike K.: Alkalmazott morfogenetika Hidrológiai iKözlöny 1983. 12. sz. 557 püspöki és Szajol között, a 90,3-as, 98,9-es tkmnél és a 83,8-as, 83,3-as, 82,5-ös, 82,2-es meg a 81,7-es tkm-nél Szolnokkal átellenben. A jobb parton csak Tiszaburával szemben levő nagy hajtűkanyaron a 137,9-es és a 136,3-as tkm-nél megy át a fő védvonal hajdani feliszapolt medreken, más szakaszokon mindenütt csak körülfogja azokat. A szabályozott meder változásait ugyanúgy jellemezhetjük, mint az előző szakaszokét. Az egyenes szakaszon szinte semmi helyszínrajzi változást nem mutatnak (pl. 371,5—375,5 km között), a kanyarok pedig görbületi szögük nagysága szerinti intenzitással vándorolnak a haladás irányába [37—40]. Legjobban a 386,6fkm-nél levő kanyaron látható a mederváltozás jellege. 2.4.21 Szolnoktól Vezsenyig a Tisza a szabályozások előtt is viszonylag kiegyensúlyozott, beágyazódó mederben haladt. A szabályozások után még nőtt a folyó esése és vele a sebessége is, így ez a szakasz tovább is hasonló jellegű maradt. A töltések sehol sem harántolnak feliszapolt holtágakat. 2.4.22 Vezsenytől Csongrádig fejlődő kanyarok jellemezték a folyót, melyek részben természetesen fűződtek le, részben a szabályozások átmetszései révén szűntek meg, de meg is maradtak közülük (mint pl. a vezsenyi és nagyrévi kanyar). A töltések általában harántolják a holtágakat ezen a szakaszon. Ilyen metsződés van a 183-as JVO-nál; a 36,5 tkm táján, a 35-ös tkm-nél, a bal parton a 45-ös és a 43,8-as tkm-nél , a 22,5 és 22,8 tkm táján, jobb parton a 16,1, 13,5, 12,8, és 11,9-es tkm-nél, majd délebbre a bal parton a 11,5-ös, 9,9-es, 8,5-ös és a 7-es tkm környékén. A szabályozások után — néhány élesebb kanyartól eltekintve — nem volt jelentős mederváltozás ezen a szakaszon. 2.4.23 Csongrád és Mindszent között a szabályozások előtt néhány túlfejlett hajtűkanyar kivételével viszonylag stabil, beágyazott medre volt a Tiszának. A túlfejlett kanyarokat lemetszették. A holtmedrek egy részén a töltések áthaladnak. Csongrád alatt a jobb parton a 80,5-es tkm-nél, a 77,5-nél és a 77-es tkm-nél van holtmeder-áttöltés. A többi átmetszésnél a töltések megkerülték a holtmedreket. A szabályozások utáni mederváltozások a még megmaradt kanyaroknál jelentősebbek. Jellege kanyar vándorlásnak minősíthető. 2.4.24 Mindszenttől az országhatárig terjedő szakaszon a szabályozások előtti Tisza középszakasz jelleggel kanyargott. A kanyarokat azonban átmetszették, esését megnövelték, s a folyó ezáltal beágyazódásnak indult. A töltések általában kikerülik a holtmedreket, csak néhány helyen harántolják azokat. A jobb parton ilyen kereszteződés van Algyő fölött a 38-as és 36-os tkm-nél és Gyálarétnél a 8-as tkm körül. A bal parton pedig a 31-es tkmnél egy régi meder nyoma állapítható meg, amely a meder fejlődése révén keletkezett, tehát árvédekezés vonatkozásában nem igényel különösebb 1. a) Homokos feltöltés agyagos környezetben 2. b) Homokos-iszap feltöltés homokos környezetben 3. c) Eróziós felületmenti homok-iszap érintkezés 4. d) Tektonikus felületmenti homok-iszap érintkezés 4. ábra. A töltések állékonyságát hátrányosan befolyásoló rétegződések Puc. 4. CAOU, epedno eAunmiifue Ha ycmoimueocmb öaMó 1 — 3aHjreHHe necKOM H rpyöHM neCKOM B HJTOBOM oKpyweHHH; 2 — saHJieHHe necqaHbiM HJIOM B necqaHOM, rpaBHftHOM oxpywceHHH; S — BCTpeMa necna H HJia BnOJib apo3HOHHOi4 noBepxnocTH; 4 — BCTpe^a necKa H Hjia Bflojib TeieroHHMecKoii noBepxHoc™ Fig. 4. Stratification patterns conducive to piping failure 1. sand and coarse sand deposit in silty environment, 2. sandy silt deposit in sand-gravel environment, 3. sand and silt along erosion interface, 1. sand and.silt along tectonic interface figyelmet. Hasonló a helyzet a 3,5-ös és 1,1-es tkm-nél, ahol ugyancsak régi medernyomok metszik a töltéseket. 3. Az árvédelmi töltések alatti valószínű rétegtani állapotokról általában A töltések környékének rétegtani jellemzéséhez elsősorban a VITUKI-ban rendelkezésre álló fúrásadatokat használtuk fel [34, 36, 58, 60], de a rétegek térbeli helyzetének tisztázása érdekében ezeket más adatokkal is kiegészítettük. A felszínközeli rétegek elsősorban a Tisza töltései mentén is elég változatos a rétegsor. Van azonban néhány km-en belül általánosnak tekinthető, azaz jellemző rétegződés is, melyet csak rövidebb, 1—2 száz m-en belül kialakult specifikus rétegződés szakít meg. A jellegzetesen veszélyes rétegsor: tehát a töltés közvetlen közelében levő, vizet jól vezető, vastagabb rétegre települt vékony finomhomok vagy homokliszt, melyet vékony, kötött