Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
12. szám - Dr. Kovács György: A tényleges evapotranszspiráció meghatározása
53-6 Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. Dr. Kovács Gy.: A tényleges evapotranszspiráció számszerű paramétert csak akkor határozhatjuk meg a pontszerű értékek közötti interpolációval, ha annak jellege eleget tesz két feltételnek (KOVÁCS, 1980): (í) a folyamatot leíró paraméter folyamatosan változzék a két megfigyelt pontszerű érték között; (ii) a hálózat sűrűsége zárja ki a paraméter helyi szélsőértékének valószínű kialakulását a mérési pontok között. Az evapotranszspiráció esetében— és általában azoknak a területi hidrológiai folyamatoknak a vizsgálatakor, amelyeket a növényzet, a talaj, a talajnedvesség, és a víztükör helyzete befolyásol - az említett feltételeket nem tudjuk kielégíteni az általában ésszerűnek elfogadható hálózat-sűrűséggel. A felsorolt tényezők ugyanis a vízgyűjtőn belül éles határok mentén változnak, ezért a tényleges evapotranszspiráció területi eloszlását mozaikszerű kép jellemzi. Ezért az előzőekben ismertetett módszerekkel meghatározott pontszerű adatok csak az észlelési hely közvetlen környezetére jellemzőek. Interpolációval nem tudjuk a megfigyelt paramétereket a vízgyűjtő más részére transzformálni. Reprezentatívként fogadhatjuk el viszont a mért adatokat olyan területekre, ahol a befolyásoló tényezők azonos kombinációban hatnak, mint a mérési ponton. Arra is lehetőségünk van, ha az evapotranszspiráció és az egyéb paraméterek (amelyek egy részét számszerűsíthetjük, mint a hőmérsékletet, a sugárzást, vagy a talajnedvességet, másrészükről csak minőségi meghatározást adhatunk, mint a növényzet fajtájáról) közötti kapcsolatot leíró modellt részletes vizsgálatokkal meghatároztuk, hogy a kísérleti területtől eltérő adottságú helyre is becsülhessük az evapotranszspirációt. Az említett elveknek és lehetőségeknek a figyelembevételével tervez het j ük meg az evapotranszspiráció meghatározására szolgáló észlelőhálózatot. Az elsőrendű állomások célja elsősorban olyan részletes adatgyűjtés, amelynek alapján a folyamat részletes elemzése megtörténhet és meghatározhatók a mért evapotranszspirácicjs adatok más adottságok figyelembevételével történő transzformálásához szükséges modellek. Ezért csak néhány ilyen részletes információt szolgáltató kutatóállomás létesítése szükséges, amelyek helyét úgy választjuk meg, hogy az valamilyen adottság szempontjából nagyobb területre jellemző legyen. A másodrendű állomások felszereltsége elégséges ahhoz, hogy önállóan meghatározzuk az evapotranszspiráció értékét. így ezek rendszere lehetővé teszi számunkra, hogy több eltérő adottságú területre közvetlen megfigyelésekből levezetett adat alapján elemezzük és jellemezzük a befolyásoló tényezők hatását. Végül a harmadrendű állomásokon — amelyeknek száma a legnagyobb — csak néhány paramétert mérünk, azokat, amelyeket számszerűen kell helyettesítenünk az alkalmazott modellekbe (pl. hőmérséklet, talajnedvesség, víztükör mélysége). Az elmondottak szerint kialakított megfigyelő hálózat pontszerű adatai alapján már számíthatjuk a területi evapotranszspiráció értékét. A vizsgált vízgyűjtőt mozaikszerűen foltokra bontjuk fel, az azonos jellegű területeket egy-egy csoportba foglalva össze. Minden ilyen típusra meghatározzuk az azt jellemző adottságoknak megfelelő tényleges evapotranszspiráció értékét. Ezt néhány területfajta esetében közvetlen megfigyelések adataiból tehetjük meg, sőt olyan terület is lehet, ahol több különböző módszerrel meghatározott adat is rendelkezésünkre áll. Más típusú foltokon belül csak egy-két kiegészítő paraméter mért értékét ismerjük. Ezeknek, valamint az átlagos jellemzőknek (pl. növénytakaró, talaj szerkezete és állapota) a figyelembevételével a részletes vizsgálatok alapján levezetett modellek segítségével számítjuk itt a tényleges evapotranszspiráció által elvont vízmennyiséget. A mozaikszerű foltok mindegyikére ismerve a párolgás értékét és a területek kiterjedését is számításba véve egyszerű összegzéssel már meghatározhatjuk a tényleges területi evapotranszspiráció keresett és a vízháztartási vizsgálatokban igényelt jellemzőjét. IRODALOM [1] Golubev, V. S.— Vinogradov, V. V.—V ershinin, A. P. (1977): A területi párolgás becslése evapotiméterek adataiból (angol). WMO Seminar on Areal Evapotranspiration, Budapest. [2] Kohler, M. A.— Nordensan, T. .7.— Fox, II'. K. (1955): Párolgás kádakból és tavakból (angol). US. Weather Bureau, Research Paper, 38. | Kovács, (7.(1976): Liziméterek alkalmazása a telítetlep talajzóna hidrológiai vizsgálatában (angol) IAHS Symposium on Hydrological Characteristics of River Basins, Tokyo. (Megjelent az IAHS Bulletin-ben 1976. No. 4.). [4] Kovács, Gy. (1980): Hidrológiai adatok interpolálása (angol). IAHS Symposium on the Influence of Man on the Hydrological Regime, Helsinki, IAHS. Publication No. 130. [5] Major P. (1975): A talajvíz-táplálás folyamatának vizsgálata egy kísérleti állomáson (francia). IAHS Symposium on Hydrological Characteristics of River Basin. Tokyo. IAHS Publication. No. 117. [6] Mukammal, E.— Neumann, H. H. (1977): A Class A kád párolgását befolyásoló advektív hatás (angol). WMO Seminar on Areal Evapotranspiration, Budapest. [7] Mustonen, S.— McGuiness, J. L. (19(18): Az evapotranspiráció becslése humid régióban (angol). Agricultural Research and Development Centre, Technical Bulletin, 1389. Coshocton, Ohio. [8] Penman, H. L. (1948): Természetes párolgás nyílt vízről, csupasz talajról és fűvel borított felszínről (angol). Proceedings of Boy al Society, Volume, 193. London. [9] Szesztay, K. (1965): A párolgásmérő kádak országos hálózatának első eredményei (magyar). V ITC KI Jelentések, No. 18. Budapest. [10] Thornthwaite, C. W.—Holzman, B. (1942): A térszínről és a vízfelszínről bekövetkező párolgás mérése (angol). US Department of Agriculture, Technical Bulletin, No. 817. Washington. [11] Turk, L. (1954): A vízmérleg számítása. Értékelés a csapadék és a hőmérséklet függvényében (francia). I AHS Publication, No. 38. [12] Vachaud, G.—Tehel, J.—Rover, J. M.—Bolcato, Ti. (1974): A vízszállítás automatikus megfigyelése a telítetlen zónában (francia). Isotope and Radiation Techniques in Soil Physics and Irrigation Studies. IAEA, Vienna. [13] WMO (1966): A párolgás és az evapotranspiráció mérése és becslése (angol). Technical Note, No. 83. WMO— No. 201. TP. 105. Geneva.
