Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

12. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Dr. Kovács Gy.: A tényleges evapotranszspiráció Hidrológiai Közlöny 1983. 12. sz. 543 Determination of actual evapotranspiration Dr. Korács, Gy. Corr. Mi Hung. Acad. Sei. The present paper has been written with the objective of reviewing methodologically the information available on evapotranspiration, the interpretation and determination thereof. In the interest thereof the process of evapotranspiration will be outlined first, describing the structure of the vapour emitting and receiving systems, analyzing the interface as well as the mechanism of the available energy and transport processes. The methods used for measuring evaporation from the open water surface, the oasis effect due to energy advection will be dealt with and the correction factor will be estimated, which must be introduced to eliminate this error when evaluating pan evaporation data. It is concluded that neither area evaporation derived from the water balance equation, nor the methods transforming lake evaporation to estimate evapotranspiration yield sufficiently accurate information on the actual evaporation. The formulae published in the literature to yield the magnitude of evapotranspiration directly in terms of the parameters representing the surface — and climatic conditions, generally fail to take into account the limited amount of water available for evaporation. The data found in this way characterize no more than the potential evapotranspiration (occasionally its reference value), rather than the amount of water actually withdrawn, although this would be needed for hydrologieal analyses. A detailed study of the process is therefore considered necessary to determine the forms of storage, from which water is withdrawn by evapotranspiration (on the surface, in the three-phase zone and the water stored as groundwater). Understanding of these forms of storage will then permit us to identify the methods of measurement, which are suited indirectly to estimate the actual evapotranspiration. Three such methods are known, namely the lysimeters, the estimation starting from the deficit of the thermal balance and observations on the changes in the three storage spaces mentioned before. It should be remembered that the values thus found are point data, form which area evaporation must be determined by taking the mosaic pattern of the process into consideration over the catchment. The volume of water withdrawn from the entire area is then estimated from representative values characterizing individual part areas. Jubileumi iilés az NDK-ban Az NDK Kémiai Társaságának Vízkémiai Szakosztálya által a szakosztály 25 éves fennállása alkalmából rendezett jubileumi ülésen Weimarban, 1982. X. 20— 22-ig Bódás Sándor és dr. Tarján Tibor (mindketten a MÉLYÉPTERV dolgozói) vettek részt, A következőkben néhány érdekesnek ítélt előadást ismertetünk röviden: M. Schubert, .7. Kaeding előadása (Vízkémiai és anyaggazdálkodás) az értékes anyagok szennyvizekből való visszanyerésének és energiaveszteség csökkentésének jelentőségét hangsúlyozta. Szükséges zárt körfolyamatok létrehozása a vízzel és az értékes anyagokkal való takarékoskodás, valamint a környezetvédelem érdekében. Ennek megvalósítására komplex szemléletű vízhasznoxításra és a különféle szakterületeken dolgozó szakemberek együttműködésére van szükség. Törekedni kell hulladékmentes, ill. hulladékszegény technológiák alkalmazására. 11. Kümmel, F. Winkler előadása (Fémionoknak szennyvizekből való visszanyerése) a nehézfómtartalmú szennyvizek kezelésével foglalkozott. A fémek lúgos közegben hidroxid formában kicsaphatok, s ha a szennyvizeket fajtánként előzetesen szétválasztjuk, a hidroxidok savas oldás után a felületkezelő technológiában újra hasznosíthatók. Adszorpciós, fordított ozmózisos, ioncserélős technológiák használhatók a hígabb oldatok koncentrálására. Elektrokémiai eljárások is használhatók fémek visszanyerésére. Mindenképpen az értékes anyagok visszanyerésére és technológiai folyamatban való újra hasznosítására kell törekedni. Rz a fejlődés útja. 77. Fischwasser és .7. Kaeding előadása (Ioncserélőkkel való anyagkörfolyamat speciális aspektusai a fémnumesitő iparban.) is a víz- és az anyagvisszanyerés jelentőségét hangsúlyozta. Ily módon egy fémfelületkezelő üzemben két körfolyamatot célszerű létrehozni — egy víz- és egy anyagkörfolyamatot. Az anyagkörfolyamatban jól használhatók az NDK-ban gyártott ioncserélő műgyanták (Wofatit KPS, SBW, ADN, AD 41, Ca 20). Részletesen ismertette az előadás a nikkelvisszanyerés alábbi folyamatát: 1. Na-formájú kationcserélő gyantán való szelektív nikkel megkötés; 2. Kínálás kénsavval (a kapott nikkel-szulfát újra felhasznál haté) ; 3. A gyanta kezelése nátrium-hidroxid oldattal, a Naformára hozás céljából. A. Grothkopp (Galvanotechnikai szennyvizek elektrokémiai kezeléséhez végzett vizsgálatok szilárdágyas elektrolízis cella alkalmazásával) c. előadásában az ioncserés galváníizemi vízvisszaforgatással, az elektrolitikus fémleválasztással foglalkozott. Kitért az elektrolitikus eiántalaníútásra is. Nagy sikere volt 77. Bernhardt előadásának, mely egy nagyüzemi foszfátmentesítésről számolt be. Az elszennyeződött tározóvizet oly módon tisztítják meg, hogy az előtározóból kivett vízhez (min. 3000 m

3/h, max'. 18 000 m

3/h) vas(lll)-só oldatot, majd polielektrolitot adagolnak. A keletkező vas(

II I)-foszfátot a vízből részben kiülepítik, majd 3 rétegű szűrőn (kavics-hidroantracitaktívszén) szűrik a vizet. A tisztított vizet a főmedencébe továbbítják. H. .7. Walter, J. Kaeding, F. Fecher ,,Káros vízszenynyező anyagok eltávolítása makroporózus adszorberpolimerekkel" c. előadásában a káros anyagok új módszerrel történő (0távolításáról esett s/.é). Eddig főként aktívszenet használtak adszorbensként, melynek regenerálása termikus óton történik. Ujabban alumínium-oxid és szerves adszorberpolimerek alkalmazása is felmerült az organikus adszorberpolimerek szerkezete az ioncserélőkhöz hasonló, sztiroí-divinilbenzol vagy divinilbenzol polimer. Vizsgálatokat végeztek szerves oldószerrel (metanol) és nátrium-hidroxiddal való regenerálásra. 77. Hellwig és 7?. Böhm ,, Ultratiszta víz -fogalom, jelentőség és előállítás" címmel tartott előadást. Az ultratiszta víz minősége csak úgy őrizhető meg, ha állandó körfolyamatban van és folyamatosan tisztítják. A tisztítás kevertágyas ioncserélőből, csírátlanításból desztillációból és mikroszűrésből áll. A pótszív tisztítási lépcsői sorrendben: előtisztítás (flokkuláció-koaguláció, ülepít és, szűrés, aktívszén szűrés) kondicionális (lágyít ás, karbonát mentesítés) finomszűrés (gyertyás, ráiszapoló szűrés) iopeser'e (kétlépcsős sótalanítás) fordított ozmózis A további előadások elsősorban az analitika, limnológia, matematikai modellezés témakörét ölelték fel. Az előadások német nyelvű kivonatának másolata a MIIT Titkárságán megtalálható. Dr. Csekő Géza