Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Nováky Béla: A vízhálózati elemek növekedésének törvényszerűségei a Zagyva–Tarna vízrendszerben

Nováky B.: Á vízhálózati elemek \ Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 523 V <1 8/ i/sfí iß <1 8/ i/sfí 7 u ff. 0123bSBT8 ü[m

3/s] • 7. ábra. Az éves közepes vízhozam' (Q) változása a IVrendű vízfolyások szám/dói (Njy) függően (A pontok sorszámozása a 2. táblázatnak megfelelően) Puc. 7. ll3MeneHue cpedneeodoeoeo pacxoda (Q) e 0yHicyuu om HUCAÜ eoöomoKoe IV-eo nopndna (Nív). (nopndKoeuü noMep nyHKmoe coomeemcmeenno mat

)A. 2.) Abb. 7. Veränderlichkeit der jährlichen mittleren Abflußmenge (Q) in Abhängigkeit von der Anzahl der Wasserläufe IV. Banges (Niy) (Nummerierung (1er X'unkte gemäß tabelle 2) A vízhálózati elemek növekedési törvényszerűségeinek gyakorlati alkalmazhatósága A különféle vízrajzi-hidrológiai jellemzőknek a vízfolyás rendűséggel való változásában meghatározott törvényszerűségek vannak. Amennyiben egy mérési adat, vagy mérésekből számított jellemző ezen törvényszerűségbe nem illik be, felmerülhet a gyanú, hogy maga a mérés, vagy a számítás volt hibás, vagy nem jellemző. Ezért a tanulmányban tárgyalt módszer — megfelelő kibővítéssel — mindenekelőtt alkalmas lehet a mérési8. ábra. Az éves közepes vízhozam (Q) változása a IVrendű vízfolyások száméitól függően néhány hazai vízfolyásra Puc. 8. M3Menenue cpeöiieeodoeoío pacxoda (Q) e (pywcifuu om HUCACI eodomoKoe IV-ao nopndm ÖAH iieKomopux omelecmeeiiHbix eodomoKoe Abb. 8. Veränderlichkeit der jährlichen durchschnittlichen Abflußmenge (Q

) in Abhängigkeit von der Zahl der Wasserläufe IV. Banges für einige ungarische Wasserläufe 1 I J y • 0 100 200 300 [m

3/sj 9. ábra. Az átlagos nagyvízi hozamok (NQ).és az LNQ változása a IV-rendű vízfolyások számának (A

riy) függvényében Puc. 9. M3MeneHue cpeőnux MaKCUMaAbHUX pacxoőoe (NQJ u MciKCUMüAbitbix pacxoőoe LNQ e (ßyiiKijuu om 'lUCAa eodomoKoe W-eo nopndtca (N\\) Abb. 9. Veränderlichkeit von durchschnittlichem Hochwassrabfluß (A

JQ) und HHW (LNQ) in Abhängigkeit von der Zahl der Wasserläufe IV. Banges N\\ a

) Wasserselleide, b) Wasserlauf, c) Wildbach t számítási adatok elsődleges ellenőrzésére, az esetleges durva hibák kiszűrésére. A módszer a különféle vízrajzi, hidrológiai jellemzők vízgyűjtőn belüli változását olyan paraméterrel kapcsolja össze, amely a vízgyűjtő minden vízfolyására, azok minden egyes szelvényére meghatározható a rendelkezésre álló térképi anyagok, helyszínrajzi felvételek alapján. Ebből következik, hogy a módszer alkalmas lehet a mérésekből ismert vízrajzi, hidrológiai jellemzőknek a mérésbe be nem vont területekre, vízfolyás szelvényekre való kiterjesztésére így például, alkalmas vízhozamhossz szelvények szerkesztésére. A módszer elsősorban a kevésbé fejlett észlelőhálózatá vízgyűjtőterületeken alkalmas felhasználásra. A tanulmány már a vízgyűjtőterületek növekedési törvényszerűségeinek a vizsgálatánál rámutatott arra, hogy két egymást követő rendűség között a vízgyűjtőterület viszonylagos növekedése összefüggésben van a vízgyűjtő természetföldrajzi viszonyaival. Általánosítva, a vízrajzi, hidrológiai jellemzőknek növekedésében (változásában) meglevő törvényszerűség integrált jellemzője lehet egy vízgyűjtőrendszeren belül a lefolyást kialakító természetföldrajzi tényezőknek (csapadék, reliefenergia, talaj, erdőborítottság stb.), a növekedési modellek tehát alkalmasak lehetnek a lefolyásképzés szempontjából vízföldrajzilag homogénnek tekinthető teriiletek kör behatárolására, végsősoron a lefolyásképzésben bizonyos vízföldrajzi zónalitás megállapítására. Ez pedig segíthet az analóg vízgyűjtők kiválasztásában a vízgyűjtőrendszeren belül, sőt vízgyűjtőrendszerek között. Amennyiben egy mérési adat vagy mérésekből számított jellemző a növekedés általános törvényszerűségeitől eltér és a mérési vagy számítási hiba gyanúját is el kell vetnünk, felmerülhet vagy egy általános zonalitástól eltérő helyi (lokális) termé-