Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

11. szám - Dr. Kőrösmezey László: Szempontok nagyobb városaink szennyvíztisztító berendezéseinek tervezéséhez

512 Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. Dr, Körösmezey L.: Szempontok nagyobb városaink hidraulikus úton), amire a vízmennyiség folyamatos változása miatt van szükség. Arra, hogy ez a mozgás mennyire folyamatos — ezáltal mennyire káros, a vízmennyiség változása mennyire észrevehető — a tényleges gyakorlat fog választ adni. Kedvező tapasztalatok esetén a módszer feltétlenül ajánlható lesz. A tapasztalatok^elsorolását befejezni nem, csak abbahagyni lehet. Ha csak ennyit mondunk, és elmulasztjuk véleményünket és tapasztalatainkat nagy tisztítótelepeink iszapkezeléséről is összefoglalni, fél munkát végeztünk: megállunk ott, ahol ma csaknem minden nagy városunk tisztítótelepének építésénél is megálltunk. És mert itt megálltunk, eddigi tárgyalásunk tartalma is megváltozik: üzemi tapasztalatok nem állnak, vagy nem állnak megfelelő menynyiségben mögöttünk. A továbbiakban tehát nem tapasztalatokról fogunk beszámolni, hanem tervezői véleményt fogunk megfogalmazni, amely műszaki és gazdasági érvekre támaszkodva bizonyítja a tárgyalt"nagyságrendben követendő megoldást. 6. Az iszapkezelés célja Sok fórumon elhangzott közhely, hogy az iszapkezelés nehézségei a szennyvíztisztító telepek méreteinek növekedésével jelentkeztek. Amíg a kétszintes ülepítők iszapágyakon szikkasztott iszapját kellett elhelyezni, nem hallottunk nehézségekről. A tárgyalt nagyságrend iszapjával máig egy tisztítótelepünkön se sikerült a megnyugató megoldásig eljutni. Akik — Szombathelyen — az iszapégetésben vélték megtalálni a helyes megoldást az üzemköltségek miatt leállított üzemet látva csalódtak, akik földmedencékben rothasztva vélték a helyes utat megtalálni, azok az idővel feltelő földmedencék rendszeres ürítésének nehézségeivel fogják magukat szembe találni. És még nem is vagyunk a tárgyalt nagyságrendnél! Csak a szombathelyihez hasonló csalódás lehet a vége az iszapszárítás-granulálásnak is, amit Pécsett indítanak nem sokkal jelen sorok papírravetése után — a nagy üzemköltségek ellensúlyozatlan volta miatt. Sajnálatos módon a hazai gyakorlat nem érzi, a gazdaságossági számítások hiába mutatják, hogy az üzemköltségek hatását a technológia megválasztásánál sokkal döntőbb mértékben kellene figyelembe venni. Fokozottan érvényes ez olyan, nem termelő technológia esetében, mint amilyen a szennyvíztisztítás. Az eleveniszapos szennyvíztisztításnál csak a légbevitel energiaigénye 100 000 m

3/d szennyvízmennyiség esetében kb. 30 000 kVVó naponta (átlagos esetet véve alapul), ami évi 15—16 millió forintot jelent. Minden lehetőséget, minden eszközt meg kell ragadni, hogy egy nem termelő, hanem környezetvédelmet szolgáló üzemet — mint amilyen a szennyvíztisztítás — minél kisebb energiaköltség, minél kisebb üzemköltség terheljen. A nem termelő üzem költségeinek ui. nincs fedezete, csak a közösség pénzéből fedezhető. — Azt hiszem ez az elhatározás, az üzemköltségek csökkentése minden áron — lehet első tételünk. Az iszap a mezőgazdaságnak átadva terméket, és ígv költségmegtérítést jelenthet trágyaértéke révén. Igaz, hogy az iszap trágyaértéke nem jelentős — különösen a műtrágyákéhoz viszonyítva. De szervesanyag-tartalma, a talajszerkezetre gyakorolt hatása igen értékes, bizonyos időhatáron tiil szinte nélkülözhetetlen. — Hasonló eredményre jutunk, ha az iszapelhelyezést kommunális oldalról közelítjük meg: minden végleges deponálásnál előnyösebb, ha nem depohegyeket építünk, hanem olyan mezőgazdasági elhelyezést biztosítunk az iszapnak, ahol az környezeti ártalom nélkül egyszer s mindenkorra eltűnik. — Az iszap ugyanis — eltekintve a hazai viszonyok között szerencsére inkább csak kivételt jelentő határérték feletti nehézfémsó szennyezéstől — a termő talajban elhelyezve nem okoz kárt, visszakerül oda, ahonnan a biológiai körforgás útját követve származott, sőt tárgyaértéke, struktúrát javító hatása és víztartalma révén ott hasznot is hajt. Ez lehet tehát második tételünk. Két tételünket: a) energia takarékosság, b) iszapelhelyezés a mezőgazdaságban alaptételnek tekintjük és úgy hisszük, hogy a fenti néhány soros indoklással ezek igazát nyilvánvalónak, további bizonyítást nem igénylőnek tekinthetjük. Ezek után az iszapkezelés célját megfogalmazhatjuk : a szennyvíztisztítás melléktermékeként kapott iszapot úgy kell előkészíteni, hogy az a mezőgazdaságban, lehetőleg az ott szokásos gépek és eszközök segítségével, a környezet károsítása nélkül a talajba kerüljön, ott hasznosuljon és ez a művelet a lehető legkevesebb energiát fogyassza, sőt — ha lehet — a kezelés során energiát is termeljen. 0.1 Javasolt iszapkezelési technológia A fenti követelmények teljesíthetők az alábbi iszapkezelési folyamattal: — az előülepítők iszapját és a biológiai tisztítás fölös iszapját gravitációs elősűrítőbe táplálják; — a sűrített iszapot hőcserélőkön át a fűtött, intenzív keverési lehetőséggel ellátott anaerob előrotkasztokba nyomják; — az előrothasztókat a folyamatban az utórothasztók követik; — innen a kirothadt iszap a gravitációs utósürítőbe kerü I; — az iszapsűrítést a gépi víztelenítési folyamat követi, amire lehet centrifugát, szalagszűrőprést, vagy keretes szűrőprést alkalmazni; — a víztelenítéssel olyan iszapállapotot kell elérni, hogy az lapátolható ós elcsöpögés nélkül elszállítható legyen. Végső esetben segítségül lehet hívni valamilyen nedvszívó, vagy inkább iszapszerkezetet javító mezőgazdasági hulladékanyagot, ami kis mennyiségben is jelentős struktúraváltozást eredményezhet (gabonaszalma, őrölt kukoricacsutka, pejva stb., vagy esetleg fűrészpor, tőzeg), (kivételt csak az az egyedi eset jelent, amikor lehetőség van nyomócsövön továbbítani az iszapot a mezőgazdasági területekre. Ebben az esetben a víztelenítés elhagyható); -— az iszap mezőgazdasági területen tárolható és a mezőgazdaságban ebben az állapotában — kevés korlátozással — trágyázásra felhasználható;