Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
11. szám - Dr. Kőrösmezey László: Szempontok nagyobb városaink szennyvíztisztító berendezéseinek tervezéséhez
Dr, Körösmezey L.: Szempontok nagyobb városaink Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 513 Visszatérve a tulajdonképpeni iszapkezelési technológiához, a technológiai vonalak elágazásait követve, az alábbi mellékágakról kell szólni: — a sűrítok, az utórothasztó, az iszapvíztelenítési folyamat iszapvizét vissza kell vezetni a szennyvíztisztítási folyamat elejére (az iszapvízzel visszavitt többlet szennyeződés hatását az érintett műtárgyak méretezésénél figyelembe kell venni); a rothasztókban termelt gázt a rothasztók keverésére kell felhasználni gázkompresszorok segítségével. Az így csak forgatott gáz tárolását (gáztartály) kell megoldani, tényleges hasznosítását azonban gázmotorok hajtása jelenti. Ezek a gázmotorok célszerűen közvetlen meghajtással levegőt sűrítenek, amivel a biológiai szennyvíztisztítás eleveniszapos medencéinek levegőszükségletét fedezik. Ugyanakkor a gázmotorok hulladékhője, vagyis felmelegedett hűtővize fűtésre, pl. a rothasztók fűtésére hasznosítható. Ebben a technológiai láncban a veszteség minimális, a módszer energiagazdálkodás szempontjából a lehető legkedvezőbb. Hátránya a rendszernek, hogy a gázmotorok és és az eleveniszapos medencében a légbefúvó szerkezet egyelőre csak importból szerezhető be [4, 5]. 0.2 Iszapkezelési változatok Minden lehetőséget megemlíteni csaknem lehetetlen. A következőkben azokkal a változatokkal foglalkozom, amelyek hazai szakmai körökben mint lehetőségek, vagy mint ellenvetések élnek az előző változattal szemben és amelyek részben megvalósultak, vagy éppen épülnek. a) — Az előülepítő iszapját és a biológiai tisztítás fölösiszapját gravitációs elősűrítőbe táplálják; — a nyers iszapot víztelenítő gépen (vákuumdobszűrő) mész és vasszulfát adagolása mellett kezelik; — a kezelt iszap forgókemencébe kerül, amelyben azt gáz (vagy olaj) betáplálás mellett elégetik; — a mellékfolyamat: a sűrítés és a víztelenítés csurgalékvizét a szennyvíztisztítás elejére visszavezetik; — az égetés végtermékét, mint salakot deponálják. A vákuum-dobszűröket és az égetőkemencét az adott (Szombathely) esetben importból szerezték be; [A hazai (Láng-Gépgyár) vákuum dobszűrőt üzemi méretben még nem próbálták ki szennyvíziszapra.] A speciális égetőkemence egyelőre,hazai kivitelben nem is kapható. A rendszer egyszerű, közegészségügyi szempontból igen jó, de mind beruházási, mind üzemköltsége nagy, az előbbi nagymértékben importigényes. Az adott helyen még az energiaválság előtt valósult meg, amikor az üzemköltség az akkori energiahordozó árak mellett még elfogadható volt. — A salak elhelyezése általában nem jelent problémát, de ellenőrizni kell a benne sokkal koncentráltabban megmaradó fémsók mennyiségét. b) — Az előülepítő iszapját és a biológiai tisztítás fölösiszapját, tehát az ún. kevert iszapot gravitációs sűrítőbe táplálják; — a sűrített iszapot mésztejjel stabilizálják; — a meszes iszapot polielektrolit adagolás mellett gépi úton víztelenítik; — az iszapot elszállítják mezőgazdasági területre, ott lerakják, tárolják és érlelik; — tartós tározás után mezőgazdasági felhasználás, trágyaként hasznosítás következik. A rendszer kis beruházási költségigényű. Az iszap — mivel nyers iszapról van szó — nagymennyiségű, ezért üzemköltsége: a polielektrolit felhasználás, a szállítás — meglehetősen nagy. A tartós tározás a mezőgazdasági hasznosítás előtt kellemetlen környezeti hatást vált ki és nagy tározó területet igényel. c) — Az előülepítők kevert iszapját gravitációs sűrítőkbe táplálják; a sűrített iszapot gépi úton víztelenítik; az iszap víztartalmát — szükség esetén szárított végtermék hozzákeverésével — úgy szabályozzák, hogy az ne legyen több 50 %nál; — a keveréket a TCW (svájci) szárító berendezésbe adagolják, amelyből az granulálva, zsákolva, esetleg az igényeknek megfelelő mértékben műtrágyával dúsítva, mint kereskedelmi termék hagyja el a szennyvíztisztító telepet. A rendszer közegészségügyi szempontból igen jó, de nagymértékben energiaigényes. Beruházási költségei nagyok és jelentős mértékben deviza-igényesek. A végtermék a mezőgazdaságban jól, kényelmesen hasznosítható, de előállítási költsége nincs arányban a megtérülés mértékével. G.3 Gazdasági összehasonlítás az egyes iszapkezelési rendszerek között Nem könnyű feladat a változó árak világában különböző időpontokban megvalósult, illetve megvalósuló, más és más helyi adottságokkal rendelkező technológiák összehasonlítása, de mivel ez olyan fontos kérdésben szolgál döntést előkészítő tényezőként, feltételniil meg kell kísérelni elkészítését, illetve kiértékelését. Lássuk tehát most rendre az általam javasolt és vele szemben az előbbiekben ismerteit három iszapkezelési változat beruházási és üzemköltségét. A 6.2/a változat szerinti berendezés hazánkban csak egy helyen készült, kisebb méretben és kb. nyolc évvel ezelőtt. Ennek költségeit átszámítani mai árra — különösen import, tételeit — és extrapolálni kétszeres nagyságra, meglehetősen bizonytalan eredményt adó művelet. Ezért ennél a változatnál a beruházási költség csak közelítő nagyságrendet jelent. — Az üzemköltségek azonban a tényleges üzemi adatoknak átvett és jelen nagyságrendre adaptált értékei. A költségadatokat táblázatosan foglalom össze: mibe kerül mai áron 100 000 m 3/d szennyvízmenynyiségből kapott iszap kezelésének beruházási költsége, és éves üzemköltsége? A táblázat számadatai részletesen kidolgozott beruházási- és üzemköltség-számítás alapján készültek.
