Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
11. szám - Dr. Kőrösmezey László: Szempontok nagyobb városaink szennyvíztisztító berendezéseinek tervezéséhez
Dr, Körösmezey L.: Szempontok nagyobb városaink Hidrológiai Közlöny 1983. 11. sz. 507 Még egy gondolat erejéig el kell időznünk a fenti számok: a 2, 3, 4 vagy 5 ütemre bontás lehetőségénél. Milyen szempont szerint válasszuk meg az ütemek számát? Nem kétséges, hogy a nagyobb kapacitású ütemek azonos összteljesítmény elérésére olcsóbbak, mint több kisebb kapacitású ütem. Az első ütem nagyságát megszabja az építés, vagy helyesebben az üzembelépés idején jelentkező tényleges igénj'. Az első és végső ütem összevetéséből már próbálgatás útján ki lehet választani azt az ütemnagyságot, amelynek mindkettő többszöröse, és egyben adódik az ütemek száma is. Addig, amíg az ülepítő medencék a régóta bevált és gépészettel megbízhatóan ellátott sugár irányú átfolyású (Dorr) medencék, az ütemek nagyságának felső határát ki>. 40 000 m 3/d szennyvíz kapacitásban kell elfogadni. Ennél nagyobb terhelésre már nem alkalmazható egy Dorr medence. Hasonló nagyságot célszerű tömbösített változat választása esetén is felvenni. Győr szenny vízterhelési adatait bemutatva, a fent elmondottak jól követhetők. A város szárazidei szennyvize az, első ütemben: 120 000 m 3M. A távlati városrendezési terv szerinti végső ütemben: 200 000 m 3/d a várható terhelés. 40 000 nr'Vd kapacitás az, amelyből 3, illetve 5 egységet alkalmazva, megkapjuk mindkét nagyságot. A telepen legalább egy további 40 000 m 3/d egységnek kell helyet biztosítani. 1. A szennyvíztisztító telep elrendezése Ilyen megfontolások alapján lehet tehát eljutni a telep kialakításának alapjáig. A telephely kiválasztása és a telepet alkotó ütemek (alapegységek) nagyságának, számának megállapítása után kerülhet sor a telep elrendezésére. Elvileg lehetséges lenne a tisztítótelepek számára típuselrendezést készíteni. A helyi adottságok azonban ezt az egységesítést akadályozzák. Ilyen adottságok : a szennyvíz érkezésének iránya, a befogadó helye, a telepre vezető út érkezésének iránya és helye. Ezek a legfontosabb adottságok, de ezen kívül egyebek is vannak: valamilyen közeli közút, vasút, stb.-tői- szükséges Védőtávolság, az iszap elszállítás iránya, pl. mezőgazdasági felhasználásra, vagy megkötés a szippantó járművel gyűjtött szennyvíz fogadóhelyének elkiilöníthetősége miatt, a villamos csatlakozás iránya stb. Éppen ezért inkább irányelveket, szempontokat lehet megjelölni és azokat a helyi csatlakozásoknak megfelelően kell alkalmazni. mint egyértelmű megkötéseket. Ilyenek: — a szennyvíz haladási iránya a tisztítótelepen át lehetőleg egyenes, vagy kevés irány törésű folytatása legyen az érkező és távozó iránv összekötésének; a szennyvízkezelés és az iszapkezelés műtárgyait célszerű elválasztva telepíteni úgy, hogy mindkettő bővítésére álljon elegendő hely rendelkezésre; - a kezelőépület a telep bejárata közelében legyen, de lehetőleg távol kellemetlen, környezet-károsító hatású technológiai folyamattól (pl. rácsszemét kezelés); ne legyen zsúfolt a telepítés, gondoljunk az általános elrendezés készítésénél még fel nem mérhető és jelentős helyigényű vezetékekre; — parkolóhely legyen a telepen kívül, közvetlenül a bejárat előtt; — ne feledkezzünk el .a védő-erdősávról és annak helyigényéről (min. 20 m széles sáv); — ha az iszapot mezőgazdasági felhasználásra szállítják, legyen annak közvetlen kijárata a kívánt iránv felé; ha szükség van szippantókocsival gyűjtött szennyvíz fogadására és előkezelésére, ennek forgalmát különítsük el a tisztítótelep forgalmától, és helyes magát a .fogadótelepet is elválasztani a tisztítóteleptől. Felmerül egy inkább szennyvíztechnológiai kérdés, amelynek azonban jelentős kihatása van a telepítésre is: tömbösített elrendezés, vagy egyenként telepített műtárgyak alkalmazása a kedvezőbb? Elöljáróban megállapíthatjuk, hogy kedvezőbb, mert kisebb helyigényű, szebben lerendezhető, jobban kezelhető a tömbösített elrendezésű telep — és olcsóbbnak is kellene lennie a kevesebb földmunka, több célra felhasznált válaszfalak miatt. Ennek ellenére nem lehet ma még egyértelműen állást foglalni hazai alkalmazása mellett, mivel sokkal fejlettebb gépészeti berendezéseket: több, jobb minőségű és ezért költségesebb gépparkot igényel. Ilyen, megbízható hazai gépek ma még nem állnak rendelkezésre, és ha lennének is, az építési munkákban jelentkező csekély megtakarítás többszörösét emésztené fel alkalmazásuk. A gépek kérdésére később még visszatérünk. A fentiekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy törekedve a gépgyártó háttér fejlesztésére és a szükséges gépek (kotrók, iszapszivattyúk stb.) hazai előállítására a korszerűbb, tömbösített telepítést kell szorgalmazni. Amíg azonban ezek a fenti feltételek nem biztosíthatók, az üzembiztonság érdekében a bevált gépekkel felszerelt sugár irányú átfolyású ülepítőket célravezetőbb alkalmazni. 5. A szennyvízkezelés műtárgyai A tisztítótelep magassági elrendezése kapcsán már szóba került, hogy az esetek többségében szükséges a szennyvíz átemelése. Az átemelő helyétől is függő sorrendben következnek az előtisztítás műtárgyai. 5.1. Dvrva gereb, kőfogó Ezek a műtárgyak az átemelő szivattyúk védelme miatt szükségesek, ennek megfelelően helyük is az átemelés előtt van, akár a tisztítótelepen van a szennyvíz átemelése, akár valahol a városi csatornahálózat végpontján, a teleptől távol. Azért hiányzik például a győri szennyvíztisztító telep terveiből ez a két műtárgy, mivel a szennyvíz nyomócsövön, átemelés útján fog ide érkezni. A durva gereb állítható, 10—15 cm közötti, vagy esetleg ennél nagyobb pálcaközű legyen, különösen egyesített csatornahálózat esetében robusztus kivitelben készüljön. Nem célja, hogy szálas, vagy egyéb rácsszemét jellegű anyagot fogjon ki a szennyvízből, csupán az úszó nagy darabok visszatartására hivatott. Ha mégis viszszatart rácsszemét jellegű anyagot, fölösleges munkát okoz a kezelésnek.
