Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

9. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Az alföldi rétegvizek metángázosságának vízföldtani prognózisa (I. rész)

Dr. Karácsonyi S.: Az alföldi rétegvizek Hidrológiai Közlöny 1983. 10. sz. 411 Szarvas 0 100 200 300 too 500• ' . 2 . 3 . A- .6 Oroshaza 1 . 2 . 3 . t . 5 100 700 300 m 500 Hajdúböszörmény 13. ábra A rétegvizek metángázossága a Szarvas, az Orosháza és Hajdúböszöimény-i kutaknál Puc. 13. CoöepjicaHue Memana e eode CKeaotcuH e OKpecrrmocmax eopodoe Capeaui, Opouixa3a u XaüdyölcepMenb Abb. 13. Metán gas gehalt der Sehiehtenwässer in den Brunner von Szarvas, Orosháza und Hajdúböszörmény szalc üledékeinek rétegvizei lényegében összefüggően, de eltérő mértékben gázosak. így.: — fokozottan és összefüggően gázos a Dél-Tiszántúl, — kevéssé és folytonossági hiánnyal a Duna—Tisza közének D-i és a Tiszántúl É-i részének — alig, ill. helyenként a Duna—Tisza köze É-i részének' vízadórétegei. A rétegvizek gázosságának térbeli (területi és mélységi) eloszlása egyben azt is valószínűsítette, hogy az elsődlegesen biogén, eredetű, helyben keletkezett. A pannon-medence negyedkori fejlődése folyamatát vizsgálva megállapítható, hogy az jellegében kapcsolódik a harmadidőszak fejlődési szakaszához. Így nagy vonalakban egybeesnek — a kiemelkedések — hátságok és — a süllyedékek, depressziók területei. TJrbancsek J. vizsgálatai szerint a negyedkori depressziós területekben 600—800 m vastag üledékfelhalmozódás mutatható ki, amelyeknél Rónai A. a süllyedési ciklusokat és a klímaváltozásokat is meghatározta, sőt Csomor D. földrengés adataiból a negyedkori tektonizmus rendező vonalait is kijelölhette [17, 25, 31]. A medence fejlődós eredményét és a pleisztocén rétegvizek gázosságát összevetve megállapítható, hogy azok differenciált részterületei is hasonlósági kapcsolatban vannak, azaz — a magasabb gáztartalmú rétegvizek a medence legnagyobb üledékgyűjtői felett, — a mérsékelten és részletesen gázos rétegvizek azokon a helyeken találhatók, ahol a harmadés főleg negyedidőszak üledékei egyaránt csekélyebb vastagságúak. Ennek megfelelően — a pleisztocén rétegvizek gázossága a negyedidőszak medencefejlődés általános eredményét is jelzi. AlZ üledék felhalmozódás jellegét az Alföld negyedidőszak üledékeinek lehordási területeit és a Duna-, ill. a Tisza vízvidéki üledékeinek felhalmozódását Molnár B. vizsgálataiból ismerjük. Molnár B. és Urbancsek J. feldolgozásából és értékeléséből megállapítható, hogy — a Közép- és Dél-Tiszántúl É-i része erősen rétegzett, vegyes ásványos szemcseösszetételű nagyobbrészt agyagos-iszapos, finomhomokos, — a Dél-Tiszántúl Gyula—Szentes vonalától D-re eső része, egyenletesebb felépítésű, nyugodtabb településű és szemcsésebb anyagokban domináló, kevesebb iszap-agyag tartalmú képződményekből épült. (Maros-törmelékkúpja). — az üledékösszlet szervesanyag tartalma feltehetően közel azonos értékű csekély különbséggel a Dél-Tiszántúl É-i része javára, — a biogén gázképződés feltételei a Dél-Tiszántúl É-i részében valószínűleg kedvezőbbek, mivel az elmocsarasodás lehetősége és a rétegzettség gázvisszatartó-képessége nagyobb volt [22, 30]. Így a biogén jellegű gázképződés eltérő feltételei is indokolják, hogy a Dél-Tiszántúlon a rétegvizek gázosságának legnagyobb értékei a békési süllyedek területén jelentkeznek, a kedvezőbb formációt jelentő marosi süllyedékkel szemben. Az eltérés a földtani környezet (üledékösszetétel, rétegzettség stb.) különbségére vezethető vissza. Az Észak-Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén a negyedkori üledékek kedvezőtlenebb kifejlődése (vastagság) is indoka lehet a rétegvizek mérsékeltebb, ill. részben hiányos gázosságának. Ezen túlmenően eltérés van az üledékösszlet jellegét tekintve is. Molnár B. vizsgálata szerint [21] a Duna—Tisza közén az eolikus üledékek Nagykőrös—Városföld—Kis kun majsa tengely mentén D-felé élesedő közel 100 km-es sávban 100 m-t meghaladó vastagságú. Az eolikus üledékek alacsonyabb szervesanyag tartalma mellett döntő, hogy a szemcsés anyagok gázképző és gázvisszatartó képessége igen csekély és ez a körülmény magyarázza, hogy a felső- és középső-pleisztocén rétegvizek a Duna—Tisza közén gyakorlatilag gázmentesek (14. ábra). Hasonlóan indokolható a Duna—Tisza köze É-i részén a rétegvizek gázmentessége. Ezen a területen az eolikus üledékek ugyan vékonyabbak, de a felsőközépső-pleisztocén üledékek vastagsága is igen csekély. A Duna—Tisza közén több helyen is található kisebb kiterjedésű negyedkori depressziós terület. Ezek kisebbek, hatásuk a rétegvizek elkülönült