Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
8. szám - Aujeszky Géza–Bakonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: Javaslat az egri karsztos hévizek hidrogeológiai védőterületének kialakítására
352 Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. Aujeszky G.—Bakonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Javaslat A fentiekben kijelölt területeken belül kell hatóságilag érvényesíttetni az előzőekben közölt tilalmakat és előírásokat. A belső védőterülettel kapcsolatosan rögzíteni kell még a következőket: Az oligocén és miocén rétegeket harántoló, vagy ahol ez hiányzik, közvetlenül felsőeocén mészkövet és középsőtriász karbonátos kőzeteket elérő és azokat feltáró újabb fúrásokat vagy kutakat csak abban az esetben lehet létesíteni, ha azok a város érdekeit szolgálják, az elavult, meghibásodott vízbeszerzési létesítmények felújítását célozzák és a meglévőkre nem hatnak károsan. A meglevő kialakult vízháztartási egyensúly megőrzése és a gyógyvízzel történő körültekintő, gondos vízgazdálkodás kialakítása érdekében a forrásokra és a kutakra külön-külön meg kell határozni a kivehető vízmennyiséget és az azokhoz tartozó üzemi vízszinteket. Ezeket az értékeket az engedélyezőnek az előírásokban rögzítenie célszerű. Az engedélyezett vízmennyiség és vízszint értékeket az illetékes vízügyi hatóság természetesen módosíthatja abban az esetben, ha az előzetesen rögzített értékekről bebizonyosodik a rendszeres megfigyelések alapján, hogy azok megváltoztatása indokolt, mert a víztermelés még fokozható, vagy pedig káros helyi hatások mutatkoznak. Ujabb kutak létesítése esetén a védőterületen belül a korábban engedélyezett üzemi szintnél mélyebb üzemi szint nem engedélyezhető. Célszerű a gyógyforrásoknál és kutaknál előírni a rendszeres hozam, hőmérséklet méréseket, vízkémiai vizsgálatokat, ezeket rögzíteni és folyamatosan vezetni. b) A források külső hidrogeológiai védőterületének előírásai és határai Az egri hévizek származásilag a termális karsztvizek csoportjába tartoznak és egy hatalmas összefüggő karsztrezervoárral állnak hidrológiai kapcsolatban. Ennek megfelelően a gyógyforrások védőterülete határvonalát úgy kell megválasztani és kialakítani eze"n a nagy karsztrendszeren belül, hogy az egyéb helyeken történő hévíztermelés, azok depressziós hatása, sem mennyiségi, sem hőmérsékleti csökkenésben, valamint balneológiai szempontból ne veszélyeztesse a forrásokat. Az eddigi tapasztalatok szerint — a térségben jelenleg üzemelő vízkivételek nagyságrendjét meg nem haladó vízkivételek esetén — ilyen depressziós távhatást 3—4 km körzetben lehetett kimutatni. Ekkora körzeten belül tilos, ill. előzetes hatósági engedéllyel lehet: 1. a miocén és oligocén rétegeket átharántoló fúrásokat lemélyíteni és karsztos hévíz kutakat létesíteni; 2. az engedélyezett fúrásokat hévíz feltörés esetén szakszerűen el kell tömni; 3. a kijelölt külső védőterület határán kívül, annak közelében létesített új karsztos hévízkút véglegesen csak úgy engedélyezhető, ha 1 éves próbaüzem során nem jelentkezik az egri forrásoknál káros összefüggés. A külső védőterületen belül korlátozás nélkül lemélyíthetők 50 m-nél nem mélyebb kutatófúrások. Ennél nagyobb mélységű fúrások is lemélyíthetők, ha céljuk nem hévízfeltárás, de létesítésükhöz engedélyt kell kérni az illetékes hatóságoktól. Talajvízre és rétegvizekre telepített kutak létesítése és üzemeltetése korlátozás nélkül engedélyezhető. A külső hidrogeológiai védőterület határait a rendelkezésre álló adatok és elvi meggondolások alapján, feltételezhető és várható hidrológiai káros hatások elkerülése érdekében az alábbiakban javasoljuk (1. ábra). Keleti határa az Ostoros-patak völgye, annak jobb oldala egészen a Bajusz-hegy magaságáig. Északról a Bajusz-hegy-Rác-hegyet összekötő egyenes alkotja a határt. Nyugatról a Rác-hegyKisköves tető, Agárdi tető által jelzett vonal. Délről pedig a forrásoktól 3 km-es távolságra felvett vonal, amely kapcsolódik a védőterület keleti és nyugati határvonalaihoz Ezt úgy kell kialakítani, hogy az At 8-as, At 10. sz. kutak kívül essenek a védőterületen. E kutaknak külön, az egri források védőterületétől függetlenül, de ahhoz kapcsolódóan kell védőterületüket kijelölni. Ha a jelenlegi vízkivételek nagyságrendjét meghaladó, a karbonátos hévíztároló rendszer vízkészletét érintő, igen intenzív vízkivételeket szándékoznának beindítani (pl. bányanyitás, geotermikus energia nagyarányú hasznosítása stb.) akkor egyedi részletes vizsgálat szükséges az egri hévíz előfordulással való várható összefüggésekre nézve abban az esetben is, ha a tervezett vízkivételekre a fentiekben javasolt külső védőterületen kívül kerülne sor. Az egri források védőterületének meghatározására és védelmük biztosítása érdekében kidolgozandó előírások elkészítése időszerűvé vált. Ehhez kívántunk javaslatainkkal, észrevételeinkkel segítséget nyújtani. IRODALOM [1] Alföldi L. és munkatársai: Magyarország karbonátos repedezett hévíztárolóinak hidrogeológiai jellemzői. In: Magyarország hévízkútjai, III. k. 1970—1976 VITUKI kiadvány, Budapest, 1977. 17—28. [2] Aujeszky G.— Scheuer Gy.: Adatok a Bükk hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz. Hidrológiai Közlöny, 54. 1974. 173—183. [3] Aujeszky G.— Scheuer Gy.: A felsőtárkányi Lökvölgy karsztvíz-kutatásának vízföldtani eredményei. Hidrológiai Tájékoztató, 1980. október 30—32. [4] Bakonyi S.—Bernáth Z.— Scheuer Gy.: Az egri vár építéshidrológiai vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1981. április , 34—36. [5] Balogh K.: A Bükk hegység földtani képződménvei. A MÁFI Évkönyve, XLVII1. k. 2. 1964. 24—719. [6] Deák J.: Az egri források vizeinek kormeghatározása. VITUKI szakvélemény. Kézirat, FTV Adattár 1980. [7] FTV: Vízföldtani és építéshidrológiai szakvélemények. Kézirat, 1955—1981. FTV Adattár. [8] Hevesi A.: Forrásmészkő képződés a Bükkben Földrajzi Értesítő, 21 1972. 187—205. [9] Kleb B. és munkatársai: Eger város építésföldtani térképezése KÖZDOK, Budapest, 1976. [10] Kriván P.: Erózióbázis feletti édesvízi mészkő alakulatok földtani vizsgálatának elvi alapjairól. Őslénytani Viták, 2. 1964. 13—18. [11 ] Liptai E.— Scheuer Gy.: Ujabb adatok az egri források vízföldtanához. Hidrológiai Tájékoztató, 1975. 74—76.
