Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
8. szám - Könyvismertetés
Aujeszky G.—Bakonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Javaslat Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. 353 [12] Papp F.: Az ásvány és gyógyvizek hidrogeológiája és fürdőtani leírása. In: Magyarország ásvány és gyógyvizei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1957. 17—334. | 13] Scheuer Gy.: Az egri források vízföldtani vizsgálata. Hidrológiai Tájékoztató, 1967. május, 67—71. [14] Scheuer Gy.: Kiegészítő adatok a Bükk hegységi édesvízi mészkövek előfordulásaihoz. Földrajzi Értesítő, 24 1975.75—78. [15] Scheuer Gy.— Schweitzer F.: Az édesvízi mészkövet lerakó karsztforrások paleogeográfiai viszonyai és osztályozásuk. Földrajzi Értesítő, 21. 1972. 133—144. | 16] Scheuer Gy.— Schweitzer F.: A travertinó összletek képződésének fázisai a negyedkorban. Földrajzi Közlemények, 22. 1973. 9—28. [17] Schréter Z.: Az egri langyos vizű források. A MÁFI Évkönyve, 4. 1923. 1—23. ( 18] Schréter Z.: Az egri vízvezeték hó vizű artézi kútja. Hidrológiai Közlöny, 12. 1932. 74—76. | 19] Schréter Z.: A Bükk hegység régi tömegének földtani és vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny 34. 1954. 287—295, 369—381. 120] Szebényi L.: Mikrotektonikai vizsgálatok a Bükk hegység déli palavonulatában. Földtani Közlöny, 81. 1951. 87—90. | 21 ] Székely F.: Hóvízkutak depressziós időszakának számítása analitikus módszerekkel. In: Magyarország hévizkútjai. III. 1970—1976. VITÜKI kiadvány, Budapest, 1977. 56—64. [ 22] Szlabóczky P.: Karszt víztározó rendszer termohidraulikai vizsgálata, Miskolc környéki adatok alapján. Hidrológiai Közlöny, 54. 1974. 123—129. 123] Tóth G.: A központi Bükk karsztvíz térképe. Hidrológiai Közlöny, 56. 1976. 444—448. [24] Vitális Gy.: Adatok a DNy-i Bükk vízföldtanához. Hidrológiai Közlöny, 46. 1966. 255—260. [ 25] Zétényi E.: Az egri melegforrások vízhozamai különös tekintettel a víztelítődés ós a csapadék évi eloszlásának összefüggésére. Hidrológiai Tájékoztató, 1966. június, 17—23. (Folytatás a 313. oldalról.) Ezután az általános értékelés után nézzük a könyv tartalmát. A Jászság rövid földrajzi, gazdaságföldrajzi és vízrajzi jellemzését a (Kun) László király 1279. évi „kun törvényétől" a Jász kerület első mérnökének, id. Bedekovich Lőrincnek 1779. évi megválasztásáig terjedő időszak vízügyeinek ismertetése követi. Ez utóbbiból hadd emeljük ki a terület ősi vízgazdálkodásának korai vízügyi adatait: A halászati jog első említését a fentebb idézett törvényben, halas tóról és vízimalomról szóló hagyatkozást egy 1848. évi végrendeletben, és egy töltésépítésre utaló iratot 1737-ből. Az id. Bedekovich Lőrinc működéséhez kapcsolódó 40 esztendő (1779—1819) vízügyeinek alakulását a terület négy vízrajzi egysége szerint tagolva tárgyalja a szerző. Jegyzőkönyvek, jelentések, tervleírások részletes ismertetésével mutatja be az árvizek pusztítása és a vízimalmok káros duzzasztása elleni küzdelmet, a szövevényes vízhálózat szabályozását nehezítő, egymással ütköző érdekeket, és foglalkozik az utaknak ós ludaknak a vízrendezéstől elválaszthatatlan ügyével is. A területet nem ismerő számára kissé fárasztó olvasmányt a könyvhöz csatolt kitűnő térkép megkönnyíti ugyan, mégis helyesen tette a szerző, hogy külön fejezetben foglalta össze a fenti időben készült tervekben követett alapelveket és a végzett munkákkal elért eredményeket, és értékeli Bedekovich életművét, aki a „Zagyva — tarnai és tiszai árvizek, vadvízfolyások szabályozása, és a vízimalmok rendezései alapelveinek kialakításában úttörő és megalapozó munkát végzett." Bedekovich érdeme, hogy a Jász kerület — az 1820-as években már jóváhagyott egységes vízrendezési tervek birtokában — egy negyedszázaddal megelőzte a Tiszavölgy ármentesítésónek munkálatait. Ennek voltak köszönhetők az 1876-ig, a Jász — Nagykun—Kiskun kerületek önálló közigazgatásának megszűnéséig (az Recommended boundary of the hydro geological intake area of the karstic thermal waters at Eger Aujeszky G, — Bakonyi S, — Scheuer Gy, The termal springs at Eger town in North-Hungary yield water from a large, communicating karstified thermal water aquifer. The intake area is situated in rho Bükk mountains to the North of the town and consists of karstified, fissured carbonaceous rocks (limestone and dolomite) cropping out to the surface. A part of the infiltrating rainwater and surface runoff entering through sinkholes percolates to considerable depths and is gradually heated in the karstified rocks, which have sunk to great depths in the southern foothill area. The springs have changed their point of emergence repeatedly over geological times, depending on which of the karstified blocks, exposed by the deeponding bed of the Eger Creek, was situated lowest in the course of surface evolution processes. The springs emerged accordingly on the valley sides, creating huge fresh water-limestone walls. At the present the springs emerge on the valley bottom, penetrating the gravel sediment deposited by the creek. The thermal water originates from a threepoint block composed of carbonate rocks and communicates hydrologically with the groundwater flowing in the gravel deposit. The water wells drilled along the spring field draw directly on thermal water identical to the springs from karstified rocks sunk to greater depths. To protect the thermal water emerging from the springs and withdrawn from the water wells, the delineation of a common protected intake area is recommended. This should be subdivided into internal and external zones (Fig. 2 and 1 ). The internal zone would offer protection against harmful local effects, as regards public-health and hydrological requirements alike. The external zone would serve the elimination of adverse consequences on yield, temperature and balneological properties of the water, which may result from the depression due to more distant drawdowns. 1876 :XXX VI1 1. tc. értelmében létesült vármegyei szervezet életrehívásáig) terjedő időszak vízügyeit, tárgyaló fejezetben ismertetett, főként Forberger Lajos (1838), Boros Frigyes (1873) és Szojka Gusztáv (1875) nevéhez fűződő jelentések, tervek és munkák. A kötetet a Jász vízügyeinek 600 éves történetéről készített tömör összefoglalás zárja le. Érdekes ós tanulságos Nemes Gerzson munkája. Bemutatja a műszaki tervezés fejlődését a helyi beavatkozásoktól a vízfolyások teljes hosszára kiterjedő rendezési elvek kialakulásáig (1785), sőt az egész vízrendszert átfogó vízgazdálkodási tervek készítéséig (1875). Ismerteti az önérdek egyeduralmától a közérdekből történt első összefogásokon (1753) és a társulataiakítási kísérleteken át (1838) a Jász kerület első vízitársulatának megalakulásáig (1853) követett utat. Megtanulhatjuk a munkából, hogy a XIV — XVIII. századi vízimalmok kártevései — bár nem növelhették számottevő módon az ország természettől lefolyás nélküli hatalmas területeinek kiterjedését, amiért „az Alföld elmocsarasítása" nem helyes szóhasználat, — helyileg mégis igen érzékenyen sújtották a termelést, ós ezért voltak a panaszok állandó okai. Külön köszönet illeti végül a szerzőt a kevéssé ismert és kellően nem méltatott idősb. Bedekovich Lőrinc jelentőségének megvilágításáért, akinek — sajnos — még a születési évét (1751 körül) ós elhalálozásának idejét (1815 után) sem ismerjük, és azt sem tudjuk, hogy mérnöki képesítését hol szerezte. (A Hármas kerület mérnökévé történt megválasztása ugyanis három évvel megelőzte az Instititum Geometricuin 1782. évi megalapítását.) Nemes Gerzson a mű megírásával, a Közép-tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a szolnoki Damjanich János Múzeum vezetősége a kötet megjelenésének biztosításával követendő példát állított elénk. Dr. Lászlóffy Woldemár
