Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

8. szám - Aujeszky Géza–Bakonyi Sándor–Dr. Scheuer Gyula: Javaslat az egri karsztos hévizek hidrogeológiai védőterületének kialakítására

Aujeszky G.—Bakonyi S.—dr. Scheuer Gy.: Javaslat Hidrológiai Közlöny 1983. 8. sz. 351 szólni, rugalmas irányvonalat adni, amely a tényleges adottságoknak és igényeknek megfelelően tovább finomítható és alapanyagot képezhet a későbbiekben részletesen kidolgozásra kerülő védőterületi előírásokhoz. A földtani és hidrológiai adottságok alapján a források és a kutak védelme érdekében egy közös egységes védőterületi előírás kidolgozása indokolt. Nem lehet a forrásokra és a vízmííkutakra külön-külön védőterii leti javaslatokat kidolgozni, mivel azok egy egységes rendszerből kapják vizüket. A védőterület kijelölése során figyelembe kell venni azokat a vízföldtani adottságokat, hogy a hegység felől hideg, ill. langyos, míg az Alföld irányából, a mélyebb szintekből, a vízzáró és oligocén kőzetek alól, a meleg vagy forró vizek áramlanak a források, mint legmélyebl ben fekvő vízkilépés felé, és ezeket útjuk során hány helyen és milyen mértékben termelik ki mesterséges feltárásokkal (kutakkal). A tapasztalatok alapján a gyógyforrások szem]iontjából különösen veszélyesnek ítélhető az, ha az Alföld felől áramló melegebb vizeknél történik fokozott vízkivétel. Ez csökkenti a forrásterület felé áramló meleg karsztvíz mennyiségét, és így a hidegebb vizek hatása jobban érvényesül, ami a források vízhőmérsékletének és a vizek balneológiai értékének csökkenéséhez vezet, vagyis a gyógyvízjelleg fokozatosan eltolódik a hidegebb karsztvizek felé. A források gyógyászati értékében az előbbiekben rögzítettek szerint nem okozhat káros hatást a hegység peremi részein a hideg karsztvíz kitermelés, mert az esetleges depressziós hatás a gyógyvíz jellegét nem veszélyezteti. A védőterületi előírásoknak nemcsak területi lehatárolást kell tartalmazniuk, amivel a távolabbi vízkivételek depressziójából eredő károsodások kerülhetők el, hanem a kutak és források helyzetétől, műszaki állapotától függően a forrásterületen kitermelhető víz mennyiségére, a helyileg létesíthető depresszió mértékére is ki kell térniük. Az egri gyógyforrások védőterületének kialakítása során feltétlenül szem előtt kell tartani a jelenlegi felhasználók érdekeit, azok távlati elképzeléseit, terveit és ezen belül azt, hogy kik élveznek elsőbbséget a vízfelhasználás tekintetében. Továbbá a védőterületi megkötések nem lehetnek a fejlődés gátjai. Az illetékes hatóságok joga és kötelessége annak elbírálása, hogy a védőterület határán kívül, vagy akár belül milyen körülmények között engedélyezhető újabb karsztvízkivételek létesítése. A védőterületi előírások tulajdonképpen az ésszerű hatósági intézkedések és döntések, a magasszintű vízgazdálkodás kialakítását célozzák és szolgálják, egyben felhívják a figyelmet a védőterületen belüli elővigyázatosságra és a szükséges óvatossági intézkedések előírására. Eger közvetlen környékén több nagy vízhozamú hévízkút van (At 8, At 10, K4) amelyek vizüket az egri forrásokkal szorosan összefüggő karsztrendszerből kapják. Ezért célszerű és indokolt, hogy ezek védelme is biztosított legyen olyan formában, bogy a védőterületi előírások és határozatok ezekre is kiterjedjenek. A javasolt védőterületi határokat, mint eszmei vonalakat adjuk meg, mert a pontos és részletes utcákkal, telkekkel rögzített körülhatárolás már konkrét kidolgozás keretébe tartozik. Figyelembe véve a források fakádási helyét — a város központjában törnek fel —, valamint azt, hogy a forrásvíz az Eger-patak kavicsanyagán keresztül jut a felszínre és az abban lévő talajvízzel hidrológiai kapcsolatban van, a hidrogeológiai védőterületet két részre bontjuk, külön belső és külső védőterületre, mert a vízföldtani adottságok ezt indokolják. A belső védőterülettel és ezen belül az előírt tilalmakkal megbízhatóan megvédhetjük a forrásokat, mind közegészségügyi, mind pedig vízföldtani vonatkozásban egyaránt a káros helyi behatások ellen. A külső védőterülettel pedig kiküszöbölhetjük a depressziós távhatások esetleges káros következményeit és ezzel a meglévő vízhozam, — vízhőmérséklet — balneológiai adottságokat fenn tudjuk tartani. a) A források belső hidrogeológiai védőterületének előírásai és kiterjedése Közegészségügyi előírások A forrásvizek elszennyezésének megakadályozása érdekében tilos: 1. különböző szennyező hulladékanyagokat tárolni, felhalmozni, elhelyezni; 2. a talajvizet különböző folyékony anyagokkal (olaj stb.) szennyezni, szennyvizet elszikkasztani. Vízföldtani előírások Tilos, ill. külön írásbeli engedéllyel lehet: 1. a természetes források vízszínét a talajvízszín alá csökkenteni; 2. talajvízszín- és karsztvízszín-süllyesztést végezni; 3. az Eger-patak jelenlegi fenékszintjét módosítani; 4. kutatófúrásokat végezni (kivételt képeznek a 8 m-nél nem mélyebb talajmechanikai fúrások); 5. építési és alapozási munkálatokat folytatni a belső védőterületen belül. Az I. sz. belső hidrogeológiai védőterület határát, amelyet a talajvízzel való kölcsönhatás alapján jelöltünk ki, az alábbiakban rögzítjük (2. ábra): nyugati határa az Eger-patak, délről a Hadnagy utca, keletről a Csákány utca, Kötő utca, Kertész utca, Mély utca, Álmagyar utca, Makiári utca, északról pedig a Kossuth Lajos utca zárja le. A II. sz belső hidrogeológiai védőterület határát, amelyet a városon belüli karsztvíz elszennyeződésének megakadályozása érdekében jelöltünk ki az alábbiakban adjuk meg: nyugati határa, az Eger—Putnoki vasútvonal, Rozália utca-Legányi utca közötti szakasza. Északról a Legányi utca, keletről a Rozália utca (2. ábra).