Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)

1. szám - Baló Zoltán: Árvízvédelmi töltések és régen feltöltött holtmedrek keresztezési pontjainak felkutatása légifelvételekről és térképekről

22 Hidrológiai Közlöny 1983. 1. sz. Baló Z.: Árvízvédelmi töltések várható el. Előnyük viszont, hogy régi alap­anyagból készültek, így azonosítani lehet rajtuk olyan — a fényképen csak tónuskülönbséggel jelentkező — medreket, melyek ma már nem mélyedések, így a 10 000-es térképen nem jelent­keznek. A 25 000-es térképeken töltésszelvénye­zés nincs, viszont ezek szolgálhatnak alapul a felderített régi medrek áttekintő ábrázolására. A fontos alapanyagok közé soroljuk az új és régebbi vízrajzi felvételek "térképanyagát is. Az új anyag a keresztezésekhez tartozó töltésszelvény­értékek meghatározásához adja a legmegbízhatóbb alapot, a régi térképek pedig a hajdani medrek nyomvonalát bizonyítják hitelesen. Végül lényeges alapadatokként megemlítjük a múltbeli árvizek tapasztalatait, az erről készült feljegyzéseket (hol volt töltésszakadás, buzgár stb.).' 3. Műszerek A régi medrek felkutatását hatásosabbá teszik alégifénykép-interpretáció műszerei. A hazánkban használatos egyszerű tükrös sztereoszkóp segítsé­gével 3,5-szeres nagyításban állítható elő a terep térbeli képe. A Zeiss-féle interpretoszkóp ennél jóval nagyobb teljesítményű. Nagyítása tizenöt­szörösig folyamatosan változtatható, a térmodell a képek tologatása nélkül előállítható és a teljes modellterület egy beállítással vizsgálható. A keresztezési pontok felderítésének munkamenete A hajdani folyómedrek és az árvízvédelmi töltések keresztezési pontjainak felderítésére az alábbi munkamenetet alakítottuk ki. Anyaggyűjtés, anyagrendezés Összegyűjtjük és rendezzük a vizsgálandó folyó­szakaszra az alábbi anyagokat: — légifényképek (lehetőleg 60%-os átfedésű kon­takt másolatok) fényképsoronként, a sorok pedig a vízfolyás iránya szerint rendezve; — 1:10 000 ma. topográfiai térképek (folyásirány szerint rendezve); — 1:25 000 ma. topográfiai térképek (folyásirány szeri nt rendezve); — új és régi vízrajzi térképek (folyásirány sze­rint rendezve); — adatok a régi árvizekről (töltésszakadás, buzgár stb. helye). •» A hajdani folyómedrek kijelölése Az eddig vizsgált folyószakaszokon a vízrajzi felvételekhez készített légifényképek kontakt má­solatait használtuk, kiválogatva ezekből a 60% átfedésű képeket. így biztosítottuk a térbeli szemlélés lehetőségét és a folyó mentén széles területsáv feldolgozását. (A fotótérképek, egyéb anyagok a negatívnak csak egy részéről készülnek!) Mielőtt az eljárás lépéseire rátérnénk, vegyük számba, milyen információkat várhatunk a légi­fényképektől. A hajdani meder tónusa a képen a környezeté­hez képest sötétebb és világosabb is lehet a meder vízháztartásától és a talajminőségtől függően. A sötétebb tónus általában nagyobb víztartalomra, a világosabb szilcesedésre, vagy a partok mentén a fedőréteg kopására utal. Vízállás esetén a tónust a fényviszonyok (tükröződés!), a lebegtetett hor­dalék és a vízijen levő növényzet befolyásolják. A folt alakját ós méreteit is figyelembe kell venni, így nem fordul elő, hogy pl. szélhordta futóhomok sávját régi folyómedernek minősítjük. A fényképek kiértékelésénél két alapeset jöhet tekintetbe: a./ A régi meder helyén ma is legalább 0,5 — 1 m mélységű mélyvonulat van. Ekkor a meder sztereoszkópon negatív idomként észlelhető, tó­nusában pedig többnyire — de nem mindig!—elüt környezetétől. Megfigyelhető az esetleges víz­állás és eltérő növényzet (rét, nádas, bokros). Ebbe a kategóriába sorolhatók a holtágak is. b./ A hajdani meder teljesen feltöltődött, vagy olyan sekély, hogy sztereoszkópikusán nem ész­lelhető, csak tónuskülönbséggel mutatkozik, eset­leg eltérő növényzet utal rá. Nyilvánvalóan ab./kategóriába eső medrek fel" kutatása nehezebb, tekintettel arra is, hogy ezek az újabb térképeken nem szerepelnek. A hajdani medrek kijelölését az alábbi lépések­ben végezzük: — Sztereoszkópon (interpretoszkópon) fénykép­soronként sorozatosan előállítjuk a 60%-os átfedésű képpárokból a folyómenti terep tér­modeljét és az egyik képen megjelöljük a mélyvonalként észlelhető régi mederszakaszo­kat. Sztereoszkóp hiányában ez természetesen elmarad. — A fényképek és a topográfiai térképek párhuza­mos tanulmányozásával kijelöljük (most már sztereoszkóp nélkül) a csak tónuskülönbscggel jelentkező medreket a fényképen. -—A fényképeken és a 10 000-es topográfia 1 térképen talált ősmedreket átszerkesztjük az 1:25000 ma. topográfiai térképekre és azokon igyekszünk kialakítani (színes irónnal) a haj­dani medrek összefüggő rendszerét. A szerkesztés célszerűen redukciós körzővel történhet, figye­lembe véve, hogy a kontakt másolatok méret­aránya fény képsoron belül változhat, sőt egy képen belül irányonként is eltérő lehet. — A régi vízrajzi térképeken levő olyan medreket, melyek keresztezik a mai töltést, szintén át­vesszük a 25 000-es térképre. Ide értjük az új vízrajzi atlaszokban barna színnel ábrázolt régi medreket is. Ha az előző pontokban vázolt műveleteket kellő alapossággal végeztük, újabb medret e térképeken keveset találunk. — A töltéskeresztezések helyszíni azonosításához szükség van a régi mederszakasz feltételezett partvonalai és a töltéskorona metszéspontja­inak tkm értékére. Ez megbízhatóan a vízrajzi atlaszból vagy a 10 000-es topográfiai térkép

Next

/
Oldalképek
Tartalom