Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: A rétegvizek gázosságának vízföldtani kérdései
228 Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. Dr. Karácsonyi S.: A rétegvizek gázossága I .?. ábra. A rétegvizek gázos/fúgának változása a leginkább gázveszélyes megyékben Puc. 3. lÍ3Memueocmb codepMccmuH za3oe e nAacmoeux eoőax na meppumopuu nauöoAee za30onacmix olÍMcmeü Abb. 3. Änderung (les Gasgehalt der Schchtenwässer in den am meisten gas gefährdeten Komitaten esetek mellett a területi adottságok nagyobb része közbeeső változatokat képvisel. Ehhez a vizsgálathoz is kiinduló alapot Urbane,lek J. vízföldtani értékelései képezték. A legtermészetesebb változatot a rétegvizek gázosságának a vizsgált mélységszakaszon belüli egyenletes megoszlása adja. Ilyen eredmények több területrészre is jellemzőek, amelyeknél — külön sajátosság — a vizek eltérő mértékű gázossága. Alacsony és egyenletes gázosság jellemző pl. a debreceni kutakra, ahol a vizek gáztartalma a 0,8—5,0 dm 3/®. 3 kategórián belül változik. Ezen területen a negyedidőszaki képződmények vastagsága igen csekély és a vizsgált mélvségszakasz a pliocén rétegek felső tagjaira is kiterjed, vagyis a felső pannóniai rétegekig terjedően a rétegvizek gázossága egyenletes, a vízadó-réteg képződési idejétől, kifejlődésétől függetlenül is azonos. Ennek kiemelése azért is indokolt, mivel közismert, hogy a pleisztocén és pliocén rétegek szemcseösszetétele, fajlagos vízadó képessége, sőt a rétegek energia-tartalma (telepnyomása) is erősen eltérő. Hasonlóan a vízadó rétegek egyenletes, alacsony fokú (0,8 5,0 V g [úrr?/m 3] cS" /. ábra. A rétegvizek elméleti gázoldó képessége és tény le ges gáztartalm a .Jelmagyarázat: 1. a viz elméleti nietánoldóképessége rétegviszojiyok között, 2. az alföldi rétegvizek tényleges gáz és 3. tényleges metántartalma, 1. a rétegvíz oldott, me tán tartal ma és 5. elméleti oldóképessége légköri myomáson Puc. 4. TeopemmecKCin 2a30pcicme0puM0cmb nyiacmoGblX 60<) 7 =TeopeTHMecKafl MefaiiopacTBopuMOCTb boám c YMCTOM ycjioBHPi 3a.neraHHfl, 2 = AENCTBHTEJIBHOE ra30C0Aep>KAHHE.N.nacT0Bbix BOA H H 3 MCHHOCTH, 3 = fleftcTBHTe/ibHoe MeTaHocoAepwaHwe njiacTOBbix BOA H M 3 MCHHOCTH, 4 = coAepwaHne pacTBopeHnoro Merana B njiacTOBbix BOAax npn aTMOC(j)epnoM AaBJieiiHH, 5 =TeopeTHMecKan ra3opacTBopnMocTb rmacTOBbix BOA npw aTMOCtjiepHOM AaB/ieHHH. Abb. I. Theoretische Gaslösungsfähigkeit der Schichtenwässer und ihr effektiver Gasgehalt. Zeichenerkäruug; 1. the oretische Metaniösungsfähigkeit des Wassers unte So fliehten Verhältnissen, 2. effekti ver Gasgehalt der Schiebten wässer der Tiefebene und 3. der effektive Gasgehalt, 4. gelöster Metangehalt des Seh ich ten wassers und S. theoretieshe Lösbarkeit bei athmospherisench Druck 1007005: 500300 WO
