Hidrológiai Közlöny 1983 (63. évfolyam)
5. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: A rétegvizek gázosságának vízföldtani kérdései
Dr. K is s P . — dr. Tó th I. — d r . Fodré Zs.: Bakteriológiai és kémiai Hidrológiai Közlöny 1983. 5. sz. 211 dm 3/m 3) gázossága jellemző a törökszentmiklósi kutakra is. Itt azonban a vízadó-rétegek — eltérően a debreceni területtől — fiatalabbak, a negyedidőszakot ölelik fel. A vízadó-rétegek kifejlődésében, vízadóképességében és a telepnyomásban jelentkező eltérések is elmosódottabbak (5a. ábra). Ugyancsak a rétegvizek gázosságának egyenletessége jellemző a szegedi kutakra is, azonban az előzőeknél magasabb az 5,0—10 dm 3/m 3 gáztartalmat jelentő kategóriában. Ezen a területen — a medenceüledékek nagyobb vastagsága miatt—az értékelt mélységszakasz negyedidőszakon belül is a felsőén középső-pleisztocént teljesen, míg az alsót részlegesen fogja át. A vízadóréteg sajátossága is jobban megegyező, az eltérések még inkább elmosódottabbak. Viszonylagosan egyenletes még a rétegvizek gázossága Orosházán és közvetlen környékén is. Itt azonban a vizek magas gáztartalma miatt az átlagot jelentő kategóriától találunk eltérést. A vizsgált mélységszakasz korbeosztása lényegében a szegedihez hasonló, azonban a rétegek kifejlődése, vízadóképessége inkább eltérő. A rétegvizek gázosságának a mélység szerinti sajátos változásánál jellegzetes típust képez a mélység felé csökkenő gáztartalom. Ez a típus azért is lényeges, mert magas gáztartalmú rétegeket, illetve az egyik leginkább gázveszélyes területet érinti. Legtipikusabb változatát a békési kutak adata reprezentálja, ahol a rétegek gázossága a legmagasabb kategóriából indulva fokozatosan éri el a legalacsonyabbat. A mélységszakasz rétegei viszonylagosan egyenletes megoszlásban a negyedidőszakot ölelik fel. Nagyjából hasonló a rétegek gázosságának alakulása a békéscsabai, a mezőberényi és a gyulai kutaknál is, azonban a csökkenő tendencia kevésbé egyenletes. A vizsgált mélységszakasz rétegeinek földtani korát tekintve alig van említhető eltérés (5b. ábra). A gáztartalom változás tendenciájában hasonló jelleget találunk a karcagi rétegek vizeinél is. Itt azonban a negyedidőszak rétegei mindössze 100 m-ig terjednek, így az értékelés, a pliocén rétegek két időszakára is kiterjed. A rétegvizek gázosságának változásán belül a harmadik sajátos típus a mélységgel növekvő gáztartalom. Ennek legelterjedtebb területe Hajdú megye DK-i része, a Hajdúszoboszló—Püspökladány—Berettyóújfalu által közrefogott terület. A mélységgel növekvő gáztartalom változása nem olyan egyenletes, mint az előző típusoknál, azonban ezen a területen a negyedidőszak rétegeinek vastagsága csekély, a gáztartalom növekvő értékeit egységesen a felső pliocén (levantai) rétegek vizeiben találjuk. Hasonlóan a mélység felé növekvő a rétegvizek gáztartalma Mezőhegyes területén is. A változás még kevésbé egyenletes, azonban a legnagyobb gáztartalmú rétegvizek itt is a negyedidőszak rétegei alatt a felső és középső-pliocén vízadórétegeknél tárhatók fel (5c. ábra). Az előzőekkel nem egyenértékű, de külön típus, a középmélységben maximumot jelző (addig növekvő, alatta csökkenő) gázosságú rétegvizek csoportja is. A rétegvizek gázosságának Hajdúböszörményben tapasztalt az eddigiektől eltérő sajátos változása indokolja megkülönböztetését. Ennél a típusnál a gáztartalom maximuma középmélységben található, és a rétegeket eddig növekvő, ez alatt fokozatosan csökkenő gázosság jellemzi. A legjelentősebb gáztartalom itt is a felső pliocén vízadórétegekre jellemző (5d. ábra). E vázolt típusoktól eltérően alakul a rétegvizek gázosságának változása a legtöbb esetben. Az eltérő változás a gáztartalom mellett rendszerint a vízadórétegek földtani korára, kifejlődésére, fajlagos víxadóképességére is vonatkozik. 3. A rétegvizek gázosságának összehasonlító térbeli értékelése A vizek gáztartalmának a mélység szerinti, de helyi jellegű értékelése statikus képet eredményez a rétegek kialakulására jellemző földtani kor megjelölésével együtt is. A gázosság alakulásának változásainál ezért is vizsgálandó a medenceüledékek ezen belül az egyes földtörténeti időszak vízadó rétegeinek (összleteinek) térbeli alakulása, leginkább a földtani szelvényeken követhetők. Erre a célra igen alkalmas a Dél-Tiszántúl két nagy üledékgyűjtőjének, a szegedi és békési depressziós területeken, valamint az elválasztó hátságon a gázosság alakulásának nyomon követése. A kiválasztott területen az egyes időszakok által létrehozott felszín és ezzel összefüggésben a vízadó rétegek is változó kifejlődésűek. így változó a rétegek térbeli helyzete, kifejlődése (vastagság, szemszerkezet) és folyamatossága is. Ugyanakkor a változás mértéke sem egyenletes, így vannak nyugodtabb településű és ugyanakkor gyorsabb, hirtelen átmenettel kialakult részek. A szegedi területre a rétegvizek gázosságának alacsony értéke, a mélységtől független közel állandósága jellemző. A rétegek viszonylag egyenletesebb kifej lődésűek, nyugodtabb településűek. Szemcsézetük közepes homok, kevesebb a szervesanyagtartalom és a kedvező vízadó- és vízzáró-rétegek aránya. A békési terület nyugtalanabb felépítésű. A rétegvizek gázosságát a térbeni lényeges változás jellemzi. Az ország egyik leginkább gázveszélyes területe, a süllyedék centruma, amelyen belül a vizek gáztartalma a mélység felé csökken. Ugyancsak csökken a vizek gázossága a peremek felé is, sőt É-i irányban a vizek gyakorlatilag gázmentessé válnak. A depressziós területek között a vízadó rétegek kifejlődésében nincs jelentős eltérés. A vízadó rétegek aránya, kifejlődése, vízadóképessége, telepnyomása lényegében hasonló azzal, hogy a szegedi adottságok némileg kedvezőbbek. A két depressziós terület között enyhébb és hirtelenebb átmeneti területek találhatók. Az enyhébb átmenet Orosháza—Szarvas vonalán található. Ezen a részen a rétegvizek gázossága sok tekintetben a békési területre jellemző adottságokhoz hasonlít. Hirtelenebb az átmenet a Battonyai hátságon. Ennek legkiemeltebb részén (Mezőhegyes a harmadidőszak rétegeinek mérsékletebb gázosságát találjuk. Ugyanakkor a hátság r K-i peremén ( M ezőkovácsháza—Na gybánhe gyes—Ujkí gyós ) a rétegvizek gázmentesek, illetve mérsékelten gázosak. Szembetűnően magas a rétegvizek gázossága a
